Zala, 1950. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1950-03-01 / 51. szám

Határidő előtt vetnek el minden növényt a surdi dolgozó A surdi dolgozó parasztok gazdag'yülés kenetében tár; gy alfák inog a község tavaszi votes tér vél, amelyet í’el is bon­tottak dűlőkre és gazdánként. Nagy érdeklődéssel figyelték a dolgozó parasztok azt a tér- vet, ami Ötéves tervünk első esztendejének termeléséről in­tézkedik és beosztja, hogy a község határához tartozó 820 hold földön mit termeljenek a gazdák. Ezen az értekezleten megtárgyalták a miniszterta­nács határozatát is. Surd dol­gozó parasztjai nagy lelkese­déssel jelentették ki. hogy a határozat valamennyi pontjá­val egyetértenek és azokat még­is valósitják- Ezt már azzal kezdik, hogy tavasszal minden növényt az élőin határidő előtt elvetnek. „Mennyíve! jobb lenne TSzCs-ben dolgozni“ A gazdag yüiésen felszólalá­sok hangzottak el. Szabó Ist­ván 6 holdas ujgazda magára nézve kötelezőnek tartotta a vetésterv ráeső részének pon­tos és maradéktalan teljesíté­sét, Megállapította, hogy meny* nyivel egyszerűbb lenne min­den, ha már ők is termelőszö­vetkezetben dolgozhat nán ak. Erről különben mostanában sok szó esik Surdon és környé­kén. Különösen a község mel­lett- lévő régi János-majorbau, ahol az ujgazdák erősen fog­lalkoznak azzal a gondolattal, hogy összeadják a földjeiket, termelőeszközeiket és az igy egy tagba hozott földön ered­ményesebb, magasabb színvo­nalú gazdálkodást kezdenek. A Párt ebben minden segitsé- ct megad nekik és a vitás kér­ésekben Xnlvilágo.sitást nyújt nekik. V Szabó István erre célzott, amikor számos paraszti: árán nevében a TSzCs-rői beszélt. Kihasználják a traktort — A termelőcsoport ugyan­csak megváltoztatja a mi éle­tünket magyarázta és sokan egyetértve ezzel rábólintottak. Szabados János középpa- raszt a minisztertanácsnak ah­hoz az intézkedéséhez szólt hozzá, hogy „a szántásnál mi­nél nagyobb mértékben hasz­náljanak t raktort”. — Nos, mi használnánk is — mondta —. De ha egyszer meg­merül abban a laza homokban a traktor kereke. Ebbej) a kijelentésében egy kis méltatlankodás csengett, viszont igazat beszélt Szaba­dos gazda. Ősszel az iharos- herényi. gépállomás egyik trak­tora alaposan elmerült a ho­mokban- ezért most nem mer­nek traktorral dolgoztatni. A Szfálínyec legyőz minden akadályt — Erre a földre Sztálini/ec keU — jelentette ki ellentmon­dást nem tűrő hangon Szaba­dos János —. Hallotta, hogy a legtöbb gépállomás már el lett látva 2—2 Sztálinyeccel és azt is hallotta, hogy ezek a nagy­szerű szovjet traktorok meg­küldenek minden akadállyal. Ezek nem merülnek el a ho­mokban, de a d imhes-dombos földeken is könnyűszerrel mo­zognak. Mindezt elmondta a többieknek is és hozzáfűzte: — Ha. pedig a Sztálinyee ide is eljön, akkor nem lesz semmi baj, okkor ez a. föld is remekül meg lesz művelve. Addig bi­zony nekünk is igával kell dol­goznunk... Ifi dülőfelelds’ék A surdi gazdagyüiésen uj dBlőfeluióiöket i* v&laäzTottafc, 12 El’OS? Ifjút bíztak meg c-z- *e| a íehdmO-gteljes feladat­tal amU a fiatalok ed is fogad­tat. A község dolgozó por as/.I . Ságénak bizalmát azzal hálál­ták meg, hogy bejelentették: leg fon t osabb kötele sségilkn eh tartják a. verseny szervezését dűlőikben. Határozott Ígéretet tettek arra, hogy dűlőikben Köztudomású dolog, hogy a régi. földesurak országában se szeri, se száma nem volt az olyan — legelsősorban földes; úri érdekeket szem előtt tartó — „községrendezésnek“, amely volt inkább minden egyéb más, csupán rendezés nem. Me­gyénkben is számos példa bi zonyítjo, hogy a dolgozó pa­rasztság érdekeivel szögesen ellentmondó és méltányos kí­vánságait semmibe vevő intéz­kedésekkel — minthogy ennek vagy amannak a földesúrinak Úgy tetszett — egy szorosan összenőtt községet, majort el­szakítottak egymástól és egy másik, 4—5 kilométerre fekvő községhez „csatolták“. A báró és gróf urak nyilván nem vé- letlenségből tették ezt, hanem jól átgondolták előbb, azután úgy határoztak, hogy például a Sáska községhez tartozó, mint­egy 6000 holdas Dobospusztát egyszerűen Disze!hez csatol­ják. mert ez nekik kedvezőbb volt- Igaz ugyan, hogy 1860-ig n iejzett puszta eredetileg is Sáskához tartozott, de elvégre azután is születtek elég szép számmal cselédeket uzsorázó földcsurak, akik viszont Díszei­ben székeltek, illetve nyomor- gatfák a szegényparasztságát. Ugyanígy a kis Tagi-majort is elszakították Ortaházátó] és a tőle 3 kilométerre lévő Páká­IS'yolc hóidat hagyott örökül rám a munkásosztály 945-ben, az uraság földjéből. Ott nyúlik el a lankás homoki- dűlőben. Meg is becsülöm. Néz­zen csak ide — mutatja a pö- löskei gépállomással tavaly megkötő't ál1alános szerződé­sét Dómján Pál zalalövői kís- yaraszt. — Minden munkái géppel végezte'ek. .. A múlt 1 gyászon nálam jártak a Párt népnevelői, aztán megmagya­rázták: ,,lde hallgasson Dóm­ján elvtárs, mi a fenének gyö ri magát is. meg az állato­kat is azzal a hákgörnyesztő munkával. Hát itt a gép! Fele költség, semmi fárad1 ság, de jobb munka és dupla haszon”. Ki is tett a traktor magáért. A ‘avaszi árpám 3 méizsával többet termett holdankén1, mint a 948-as eszendőben. És én ne­vettem, nem a lövői reakció. Pedig úgy volt — erednek meg a szavai —, hogy amikor oda állt a masina a parcellák végi­be, aztán belekapaszkodott kör­mével a tarlóba és omlott ucána a fekete rög, zsebredugoH kéz­zel röhögtek rajTcm még akkor a harmadik ráblá,ból is a töb­biek: „Nézzétek, hát elment az esze. Ott vannak a tehenek az istállójába és mégis törőkre teszi azzal a géppel a sajáf földjét. Agyonnyomatja. .." A feleségem meg a gyerekek vidáman szürcsölt:éh a friss te­je: odahaza, -míg az övéké fe­lére leapasztott. A Rigóék há­lásuk voltak, hogy megkímél­tem őket. Úgy mondom, ahogy megszervezik az egymáskö- zötti versenyt és a dolgozó pa­rasztok között is tudatosítják a mezőgazdasági műn ka. ver­seny hatalmas jelentőségét. hoz csatolták. Nem véletlen az sem, hogy annak idején Nagy- kapornakhoz kényszerítették az attól meglehetősen távol eső Kiskapornakoí és Formtos- háza-pusztát. Tudnunk kell eh­hez azt is, hogy Nagykapor­nak ma is a régi szép időket visszasíró apáturak főfészke. Csodálkozhatunk hát azon, hogy a múltban ilyen és ha­sonló bekebelezések gyakran előfordultak? Népi demokráciánk azonban méltányolta az érintett közsé gek dolgozó parasztjainak jo­gos kérését és nyomban segít­ségükre sietett. A kiigazítás során az említetteken kívül sor került még néhány módo­sításra. mindez természetesen n dolgozók érdekeinek szigo­rúan a szem előtt tartásával: Ennek eredményeképpen Do­bospusztát Sáskához. Tagi-ma­jort Ortaházához, Kiskaporna­koí és Forintosháza-puszt&t Orbányosfához csatolták-. Ezen kívül sor került kisebb földte­rületek célszerűbb áthelyezé­sére más községekbe. A végrehajtott átcsatolások a legnagyobb megelégedést váltottak ki az érintett közsé­gek paraszti dolgozóiból és há- ' ■ adnak í( Pártnak és Rákosi elvtársnak, hogy lehetővé tette számukra régi kívánságuk tel­jesítését. van, olyan jóízűen ropogtatták a szénát, hogy két havi tej- többlettel kifize[tük a szántási dijat. Meg sem vártuk az uj termést. Érésiem, elvtárs - ma­gyaráz széles mozdulatokkal — hogy én vagyok az erősebb, mert többet termeltem mint ők. Különösen meg akkor vol­tam boldog, amikor éppen a simfelők késő es e 1 érdükig lógatva nyelvüket. holt fárad­tan bukdácsoltak haza holdvi­lágfényben a munkából. Köz­ben én már ki is olvastam, fé­lig meg ki alud'am magam. A feleségem azt mondta az őszön: ,,Hallod-e Pali, felette nagy segítség nekünk az a gép. Jó, hogy hallgattunk tavasszal a Pártra. Számassunk vele most is”. Úgy is lett. Alig vártuk Ta­kács János 15 holdas középpa­raszt gazda’áriammal, hogy be­állítson mintaközségünkbe a pölöskei gépállomás traktoris­tája. Le is szerződtünk erre a gazdasági évre, ugymondják ál! alánosán. Egyszóval minden munkára. Le bizony én. Ha hi­szi, ha nem, olyan kedvem kerekedett, hogy a többi lövői népnevelővel áNárdu l/unk Cső débe és nem volt csoda, hogy magam ip 1? holdra szereztem kunesaf1 ot a gél állomásnak Könnyen ment me-t kezünkbe volt a megkötött szerződés és ezzel is érveltünk Nézze meg csuk a földemé1 elvtárs ott a homoki dűlőbe... Soha nem volt még ilyen la­(S. L.) Éberség! De találkozunk ezzel a rövid, de sokatmondó kijelentéssel, vala­hányszor egy-egy üzem kapuja ban a portás a mellünknek szegezi a kérdést: Milyen ügy­ben jár? Kit keres? Van-e be­lépője, vagy igazolványa? És azután keresztül esünk még jónéhány igazoltatáson, amíg végre megkapjuk az üzemláto gat-ási engedélyt. Ez pedig mind nagyon helyes, dicsé­rendő dolog. Van azután olyan üzem is, ahol minden akadály nélkül bejuthatni'. ; a termelés szivébe, anélkül, hogy valaki kérdezné tőlünk, hogy mit is keresünk ott, mire vagyunk ki­váncsiak? — Éberség! — hall­juk minduntalan ezt a szót. Hi­szen a kapu felett is ott díszük a felírás: ..Idegeneknek tilos a bemenet!“ Történhetik, itt vala­mi hiba, amikor a felírás is az éberségre hívja fel a figyel­met? -— gondolják sokan Lová­sziban. akik ugyanakkor meg­feledkeznek arról, hogy az el­lenség ott van az üzemben, akadályozza a termelést, azt hireszteli, hogy ,,itt nem lehet­séges a munka verseny, mert a szerszámok rovására menne...“ Vagy rendszeresen anyagot gyűjt és továbbit, esetleg kü­lönböző nagyfontosságu ada'o kát közöl az ellenséggel, mint például a MAORT lovászi üze­mében, ahol az ellenség még azt is közölte ..illetékes he­lyen“, hogy olt ki a párttitkár. „Itt minden a legnagyobb rend­ben folyik.“ — halljuk máshol a magabiztos kijelentést, ezzel egyidőben pedig a bürokrácia útvesztőiben süllyednek el igen fontos megrendelések és a ..hi­vatalos ut“ szigorú betartása jelszava alatt tág tér nyi-lik az üzemben megbúvó ügynök za­vartalan működésére. Vélet­len-e az, hogy a badacsony­vasszal az a föld. csak mosf. ;éppel szántaiam, vettet-em- Olyan egyenesek a sorok, mint i parancsolaf! Szóval virul a vetés, virul bizony, mint az élet. Most várom újból a gépe­ket. Azt is tudom, hogy a jövő- hét végén érkezik hozzám, borne van az üzemtervükben 'osan. wegyeztettem a ve­U - emel a községgel jó ma­gam is, aztán pon osan tudom miből mennyit kell vessek■ Tud­juk ezt Zalalövőn mindannyian. A műtrágyát is előkészítet­em, mert olvastam a Minisz­tertanács határozatát. a.zián nem. 10, hanem 15 százalékkal emelem a múlt évi 'érméshoza­mot. Csak azt -ártom, hogy egy kommunista, mutasson min­denütt jópéldát. Igaz-e? A min­taközség termelési versenyben áll Ságoddal, én meg Takács János 15 holdas mintagazdával. — Ha a mynkásosztály egyé­ni munkaversenyeket hirdet, akkor mi a mintaközség dol­gozó parasz jai kötelességünk­nek ^arc-juk, hogy kövessük az ő példájukat. Hát igy fest ná­lunk a munkás-paraszt szövet­ség és a siker bizTos. hogy nem marad el. Domjáu elviért egyszerű sza­raival sokkal jobban elmondja, egy dolgozó kisparaszt hogyan hajtsa végre a Minisztertanács katéroza'ét. mintha egy újság­író most ide paperra vetette volna. (Juhász) íomaji bazaltbánya 8 százalé­kos selejhel kapta meg a meg­rendeli sodronykötelet? Vélet­len-e az, hogy a zalaegerszegi Magasépítési NV a megrendelt gépeket nagyfoka rongálással vette á;, s amikor alaposabban megvizsgálták ezeket, több sze­relési hibát is felfedez'ek? Vagy véletlennek nevezhet­jük-e azt, hogy például a zala­egerszegi vasútnál nem nézik sokan jó szemmel a nemrégi­ben alakult 200-as brigádot? — Nem véletlen! Az ellenség dol­gozik és mint számtalan példa bizonyltja, igyekszik mostmár ,a termelés vonalán okozni mij nél súlyosabb károkat. Frá­zissá válik éberségünk, ha nem figyelünk fel a legki'ebb jelenségekre is, amelyek leg­többször észrevétlenül, burkol­tan csempészik be magukat az üzembe, a dolgozók tudatába, hogy oU elvégezzék romboló munkájukat. Vau azután az .„éberségnek“ másik fajtája. Erre mondunk el itt röviden egy esetet. A napokban kint jakunk a zalaegerszegi vasútállomáson, ahol érdeklődtünk az egyik brigád versenyeredményei fe­lől. Szabályosan leigazoltuk magunkat, és azt hittük hogy a kért adatok moh már a. birto­kunkba jutnak, tekintve, hog r a sajtóról volt szó. Tévedtünk. Az állomásfőnök rögtön előke­resett egy rendeletét és azt mondta: — ..Hí van, kérem. Mindenféle adat kiszolgál'a! ása tilos! Nagyon sajnáljuk . ..“ Hogyan? — kérdeztük. Mi csak egy brigád versenyereImmyeit, kértük, hogy a szé>es dolgozó tömegekkel megismertessük s ■ezzel is mintegy7 előre lendít­sük a versenymozgahmab Egy szó. mint száz. kereken c1 zár­kózott a főnök, jóllehet a poli­tikai tiszt, azonnal szolgála­I iunkra állt és saját felelőssé­gére nyomban rendelkezésünk­re bocsátotta a brigádnaplót. A 1 főnök viszont csóválta a fejét | és hogy még nagyobb .súly. sd- | jón előbb; szavainak, rögtön felhívta az illetékes politikai osztályt, hogy/ kiadhatja-e a kért adatokat. Ugylátszik a fő­nök ur nincs tisztában a verse­nyek népszerűsítésének fontos­ságával. Reméljük azonban, hogy az­óta megváltoztatta álláspontját és béláüa, hogy a versenyek nyilvánossága helyes és hasz­nos dolog és ezt semmiféle ren­delet nem tilthatja meg. Előadás a Föld és az élet keletkezéséről Rendkívüli érdeklődés nyil­vánult meg Nagykanizsán a népszerű tudományos előadás- sorozat egyes előadásai iránt. Az eheti előadást is nagy ér­deklődés előzi meg- Strausz László MAORT geológus tart­ja meg előző előadásának második részét a Föld és az j élet keletkezéséről. Ez a prob- I léma is — ami mindeddig I sokak előtt meglehetősen ho- | mályos volt — megvilágosn- dik Az előadás — a szv 1 hoz híven a szakszer ■.‘házban, lesz szerdán 6 órakor. Népi demokráciánk elsöpörte a Söidesurak hagyatékát Változások egyes községek hovatartozásában Dómján elvtárs és a gép A zárt ajtó még nem éberség sokszor Szerda, 1950. március 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom