Zala, 1950. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1950-03-25 / 71. szám

«ÉPITSÜKAPÁRTOT« A pártgyfilések szerepe és jelentősége A pártgyülés a kritika és ön­kritika szószéke. Valamennyi pártvezetőnek kötelessége, hogy elősegítse a kritikát és önkri­tikát és a gyűlésen megte­remtse azokat a feltételeket, amelyek közepette a párttagok bátran rámutathatnak a hibák­ra. személyre való tekintet nélkül bírálhatnak és kritiká­juk elősegítheti a munka javu­lását. Ebben nagy része van a gyű­lésen előterjesztett beszámoló­nak is. Köztudomású, hogy az éles, kritikus beszámoló, amely­ben a kérdéseket a pártban szokásos módon, elvileg vetik fel és amelyben nem kenik el a hibákat, hanem határozottan feltárják azokat és néven ne­vezik a hibák elkövetőit, éles, kritikus vitát von maga után. Sok függ attól is, mennyire ’ képesek a párt-szervezet veze­tői alátámasztani a tárgyilar gos felszólalásokat, bátorítani a kezdő szónokokat és hang­súlyozni mindazt, ami a fel­szólalók mondanivalóiban ér­tékes volt. Miután a gyűlése­ken gyakori, hogy állandóan ugyanazok szólalnak fel — aki­ket szintp „állománybeli szó­nokoknak“ nevezhetünk — a pártsáervezeti titkár köteles arról gondoskodni, hogy min­dig több és több párttag, főleg uj párttagok kapcsolódjanak be a párlgyülésen felvetett kérdések tevékeny megvitatá­sába. kritizálják a hibákat és tegyenek javaslatokat a hibák ■ kiküszöbölésére. A pártgyüléseken néha gyen­gén alakul ki a kritika és ön- önkritika. Találkozunk olyan jelenségekkel is, amikor egye­sek tompítani igyekeznek a kri­tika élét. Minden kísérletet, amely a kritika korlátozására, csökkentésére, a párttagok jo- | gának megsértésére irányul, a leghatározott abb elutasítással kell fogadni. Soha ne tévasz- szük szem elől, hogy a bolse­vik kritika és önkritika a leg­jobb eszköz a hibák feltárá­sára és a kommunisták bolse­vik szellemben való nevelésére. Fontos, hogy a pártgyülése­ken konkrét hat ározatokat hoz­zanak. Ahol csak általános ha­tározatok születnek, oR lebe­csülik a pártgyülés jelentősé­gét — rosszul készítették elő a pártgyülést. Helytelen az is, ha a hatái'ozatot futtában ál­lítják össze és kifelejtenek be­lőle sok értékes tárgyi javas­latot, amelyeket az előkészítés során terjesztettek be. A ha­tározati javaslat tervét a gyű­lés előtt, vagy a gyűlés idején is össze lehet állítani — ez nagyrészt a megvitatásra ke­rülő kérdés jellegétől függ. De akárhogy készítjük elő a hatá­rozatot, mindig biztosítani kell a lehetőségeket a gondos elké­szítésre és feltétlenül figye­lembe kell venni azokat a ja­vaslatokat, amelyeket a pártta­gok a beszámolóval kapcsola­tos vitában előterjesztenek. A pártszervezet gyakorlati ténykedésének arra kell irá­nyulnia, hogy a hozott határo­zatokat ténylegesen megvaló­sítsák és a határozat ne legyen üres beszéd. Ez a pártvezető­ség, a pártszervezet titkára és az összes párttag részéről ko­moly szervezési munkát köve­tel. A tapasztalat azt mutatja: a legfontosabb a tömegek közt kifejtendő munka és hogy a pártvezetőség állandó és ala­pos ellenőrzést gyakoroljon arra vonatkozóan, megvalóri- tottak-e mindent, amit a párt­gyülés feladatként kijelölt. A pártgyülés nagyon fontos szerepet játszik a pártszerve­zet életében és ha aktivan. te­vékenyen folyik le, emeli a szervezet életének eszmei szín­vonalát és elősegíti a kommu­nisták harcát a gazdasági-poli­tikai feladatok teljesítésében. Ezért kell a legfontosabbnak tartani a pártgyülések jó elő­készítését és levezetését és tisztában kell lenni azzal, hogy a pártgyülés, az alapszervezet legfelsőbb szerve, minden eset­ben be kell, hogy töltse a kom­munisták bolsevik nevelésében viselt fontos szerepét. (G. .Sitajev cikkéből.) Szövetkezeti mozgalmunk a béke harcos megvédéséért A Szövetkezetek Országos Szövetsége a magyar szövetke­zeti mozgalom nevében béke- felhivással fordult a világ szö­vetkezeteinek nemzetközi szer­véhez, a Szövetkezetek Nem­zetközi Szövetsége London­ban^ működő végrehajtóbizolt- ságához. — A szövetkezeti mozgalom­nak kötelessége a rendelke­zésére álló minden eszközzel és teljes erővel dolgozni a béké­ért. Felkérjük mi is a Szövet­kezetek Nemzetközi Szövetsé­gének végrehaj tóbizottságát, hogy a Baselbcn tartandó ülé­sen, hagyományaihoz hiven, határozatban ítélje el az impe. rialista háborús uszítok bű­nös tevékenységét és a határo­zatot hozza az Egyesült Nem­zetek Szervezete tudomására. Intézzen felhívást a világ szö­vetkezeti szerveihez, hogy min­den megmozdulásukat, külö­nösen pedig a Nemzetközi Szövetkezeti Napot a béke megvédésének jegyében ren­dezzék meg. — A magyar szövetkezeti mozgalom másfélmillió tagja nevében biztosíthatjuk a Szö­vetkezetek Nemzetközi Szö­vetségét, hogy a világ dolgo­zóinak békéjét, az emberi ha­ladás, építés és kultúra elő­feltételét minden eszközzel megvédjülc. Légtfaxi Bratislavaban Bratislavában a Csehszlovák Légiforgalmi Vállalat rövi. le­sen megindítja a légitaxi jára­tokat. Prágában és Brnoban az uj intézmény már kitünően bevált. A légi taxik kényelme­sek, gyorsak, biztonságosak, díjszabásuk alacsony. A kilo­méter-tarifa egy személyre 5, kettőre 7, báromra 10, négyre 13, hatra 20 korona. A légi­taxi forgalomban beállított repülőgépek utazósebessége óránként 200 kilométer. Őszi Feri Úgy emlékszem, 1936-ban tör­tént. Egy őszi estén 10 óra körül mentem haza. Lakásunk dupla ajtaja között (a külsőt csak le­fekvéskor szoktam bezárni) leg­nagyobb meglepetésemre egy csomagot láttam a félhomályban. Lehajoltam, hogy megnézem, de a kis batyu egyszerre megmoz­dult. A sarokban apró emberpa­lánta, 4—5 évesnek látszó gyer­mek kuporgott. Hosszú időbe fellelt, mig a ron­gyos kis fiúcskát szóra bírtam. Megmondta a nevét és egyre csak arra kért: hadd aludhasson a két ajtó között. Arra gondol­tam, hogy a szülei bizonyára ke­resik és átszaladtam a közeli őr­szobára megkérdeznia mit tegyek. Egy rendőrt küldtek velem, hogy kisérje haza a gyereket. Őszi Feri — igy hívták — elmondta, hogy első osztályba jár és kikapott az iskolában, mert nem tudta a lec­kéjét. Azért nem mer hazamenni, mert fél, hogy otthon verés vár- ja. A rendőr elvitte a gyereket a megadott címre, de amikor az utcáiba ér fék, Feri megint más címet mondott. Így ment ez jó egynéhányszor. A rendőr meg­unta az ide-oda sétálási és rápirv tott: miért hazudik? Akkor vég­re elárulta Feri az igazi címét és hazaértek. Mindezt őszi Fari mesélte el nekem, mikor úgy három hét múlva újra beállított hozzánk. Megint elkerülte az iskolát. Kis rongytáskája a nyakában lógott, arca maszaáos volt a könnyektől. Nem akart hazamenni, az isko­lában is, otthon is verés várta. Mert Őszi Ferinek nem voltak szülei, árva kis lelenc volt. Gyengéd dorgálással, jó meleg uzsonnával rávettem, hogy csi­nálja meg a leckéjét. Attól kezd­ve Feri majdnem mindennapos lett nálunk. A szomszédok is pártfogásukba vették. Hol itt — hol ott evett. így tengődött 10 éves koráig. Azután a menhely kihelyezte falura. Őszi Feri libapásztor lett. De csakhamar elkerült az első he­lyéről, mert, ha éhes volt, meg­ette a tyuk alól a tojást. Másutt m,eg tilosba szökött a reá bízott tehén. így aztán egyik helyről a másikra került. Vézna kis gyer­mek volt, a gazdák sehol sem tudták kedvükre kihasználni gyenge kis tagjait. Közben 15 éves lett és akkor Őszi Feri nem jelentkezett többé. Jött a háború ezernyi borzal­mával, aztán elérkezett 1945 március: a boldog felszabadulás. Mi sokat gondoltunk az elveszett Ferire. Közben múltak az évek. A napokban beállított hozzánk agy jólöltözött, csinos fiatalember éz mosolyogva kérdezte: mit gon­dolnak, ki vagyok? Mi csak néz­tünk rá, mert egyáltalán nem volt ismerős. — Őszi Feri vagyok, — mon­dotta vidáman. Nagy volt a meglepetés. Leül­tettük, aztán elmondta, mi min­den történt vele utolsó találkozá­sunk óta. A háború alatt parti­zán volt. harcolt a fasiszta meg­szállók ellen. A felszabadulás után hazajött megyéjébe, itt akart dolgozni. Gépállomásra került, ahol megtanulta a trak­torvezetést. Ma már egyik trak- teros-brigád vezetője. Elbeszélte azt is, hogy milyen boldog, megelégedett, szépen ke­res és ma már nősülésen töri a fejét. Megmutatta karóráját, amit 450 forintért vett és büsz­kélkedett vele, hogy kerékpárja is van. Mikor kérdeztük, hogyan ju­tott el idáig, azt felelte, hogy a demokráciának, a Párt vezetésé­nek köszönhet mindent. Soha nem hitte volna, hogy .valaha ilyen boldog, megelégedett - lesz. Azért a legboldogabb, mert to­vább képezheti magát. Átjár a szomszédos járások traktorosai­hoz, megbeszélik a verseny állá­sát meg azt, hogy mennyire van­nak a tanulással. így lett a maszatos, ehagyott kis utcagyerekből traldoros-bri- gádvezető. Azzal búcsúzott a mi Ferink, hogy mire legközelebb eljön hozzánk, sztahanovista lesz belőle. Sok szerencsét kívántunk neki és most mindén nap várjuk, mert biztosra vesszük, hogy ígé­retét hamarosan teljesíti. (H. l.-né) Szombat, 1950. márc. 25. AztáJiíia^diíi Csütörtökön este díszelőadás keretében mutatták be Nagy­kanizsán a Városi Moziban a „Sztálingrádi csata’1 második részét. Vörös zászlók, Lenin, Sztálin és Rákosi elvtársak képei díszítették a mozit, mely­nek előcsarnokában a „Szov­jetunió a béke őre” cimü kép­ki állítás mutatta be a világ­békén fáradhatatlanul őrködő Szovjet Hadsereget. A díszbe­mutatón Németh Ferenc elv­társ mondott ünnepi beszédet, melyben méltatta a második világháború döntő győzelmé­nek filmjét. Két szavalat hang­zott el a bemutató előtt, ame­lyen közreműködött a MAORT énekkara és zenekara is. (A kapitalista országok. i ban a nép és a hadsereg szemben állnak egymással — mondta Németh elvtárs. — A Szovjetunióban a nép tudja, hogy a. hadsereg az ő érdekeit, szabadságát védel­mezi.) Szovjet üzemekben vagyunk. A dolgozók a fegyvereket ké­szítik, amelyekkel talán már holnap halálos csapást mér­nek a hős harcosok a fasiszta betolakodókra. Az arcokon fe­szült figyelem tükröződik, úgy hallgatják a frontról ér- '•/o jelentéseket, amelyek a győzelem első jelentéseiről szólnak,^ s hallgatják Sztálin parancsát, ami ehhez a győze­lemhez vezet. (A szovjet katonai tudo­mány azért áll fölötte min­den más katonai tudomány­nak, mert része Marx, Engels és Lenin tudományának.) A film minden kockája a sztálini hadvezetés felsőbbren­dűségét hirdeti. A nagy táma- dásr aprólékosan, minden kis részletre kiterjedően dolgoz­zák ki Sztálin elvtárs táborno­kai a legfelsőbb parancsnok elgondolásai szerint. Csak igy volt lehetséges, hogy a táma­dás első percében világosan látható volt a befejezés: a dön. tő győzelem. (Magasan ragyognak a vi­lág felett a Kreml csillagai. E ragyogó csillagok ki nem hunyó fénye eljut mindenü­vé,, a földgolyó legtávolabbi részébe is.) Ezeknek á csillagoknak a ragyogása ott égett minden katona szivében, amikor a nagy roham előtt üdvözlik Sztálin elvtársat: „Hatalmas szovjet hazánk színe előtt es­küszünk, hogy utolsó csepp vé. vünkig, utolsó lehelletünkig, szivünk utolsó dobbanásáig védjük Sztálingrádot és nem engedjük az ellenséget a Vol­gáig”. Ez a nagyszerű elszánt­ság volt a győzelem záloga. (Sztálin, _ a _ kommunizmus nagy építője ismeri az anya­got. amelyből építenie kell: a szovjet nép törhetetlen ha­zaszeretetét... De ismeri el­lenségeit is.) • Az őrjöngő Hitler, a „Füh­rer zsenije" iránt elfogult tá­bornokok bármit terveznek, nem tudják megvalósítani. A sztálini hadvezetés szinte irá­nyítja a németeket is: azt kell tenniök, amit a Szovjet Had­sereg mozdulatai megkövetel­nek. Sztálin pontosan tudja, hol, milyen lépésre készülnek a fasiszták, igy azt is tudja, hogyan lehet csirájában elfoj­tani a legkisebb ellentáma­dást. (A „Sztálingrádi csatot* emlékeztető az imperialista atom-politikusok számára« akik ma Hitler útját járják: a Szovjet Hadsereg szétzúzta a tőkésvilág legfejlettebb, ,,legyőzhetetlennekf‘ hitt ha­digépezetét.) A kemény csatákban acélos­sá edződött Szovjet Hadsereg nem ismert akadályokat és pozdorjává zúzta a fasiszta hadsereget és megteremtette a haladó népek békéjét, sza­badságát. A győzelem fegyve­rei. hős katonái ezen a békén őrködnek. Ezért áll mementó- ként Sztálingrád minden há­borús uszító előtt; „Megállj! A népek békeakarata a. ti sor- sótokat is megpecsételi!...” Szabó elvtárs — vezetőségi tag M z elnök szavazásra bocsátja Szabó elvtárs jelölését, s alig, hogy kimondja: „Ki java­solja, elvtársak“ — máris mint­ha egyetlen torokból jönne, egy­szerre hangzik: „Javasoljuk!“ És a piros tagsági könyvek egy­másután emelkednek fel, jelez­ve, hogy Szabó elvtárs érdemes a párttagság bizalmára. Jó elvtárs, keménykötésü har­cos. Régóta ismerik már és tud­ják, hogy sohasem rettent vissza a nehézségektől, pedig voltak idők, amikor ugyancsak a sar­kára kellett állnia dolgozó társai nevében néhány filléres béreme­lésért. Ez még annak idején volt... — igy mondják itt töb­ben. Azóta megtörtént az álla­mosítás és a zalaegerszegi II. számú téglagyár a dolgozók tu­lajdonába került, egyszóval: sa ját portájukon lettek gazdák, ahol ezelőtt még azt sem mond­hatta magáénak a munkás, ami rajta volt, mert azt is lehúzta róla a tőkés. Szabó elvtársnak nem volt könnyű dolga, de a Párt mellet­te volt, mellette voltak a többi elvtársak is, együtt harcoltak, küzdöttek a nagyobb darab ke­nyérért. Hát hogyne szeretnék az „öreg harcost“, akinek a szi­ve mindig együtt dobbant az ő szivükkel, s a kemény küzdelem­ben segiíő keze mindig ott volt, ahol éppen a legnagyobb szük­ség volt rá. összeforrottak vele, a Párt hű katonáját látták min­dig benne és ami a legfőbb: so­hasem csalódtak a Párthoz, a Szovjetunióhoz való hűségében. Jfgazi kommunista, becsüle- •* tes, egyenesjellemü em­ber. A munkájában példamutató. Nem beszél sokat, de amit tettei­vel és a termelésben elért szép eredményeivel mond. mindennél jobban bizonyítják a pártonki- vüJi dolgozók előtt is, hogy ná­lunk a szó és tett: egy. Igaz, van- nak még Szabó elvtársnak hibái. Néha rádörrent az elvtársakra, ha valami nincsen jól, vagy nem megy a termelés rendjén. Az utóbbi időben azonban ebben a tekintetben is nagyot változott. Csendesebb lett a hangja, többet dolgozik és hát mindig az elsők között van. Figyelő szeme állan­dóan a termelés akadályait ku­tatja és mindenütt ott van, ahol segiteni kell. Megy is ám mellet- te a munka, mint a karikacsa­pás! — Azután Szabó elvtárs mostanában sokkal többet tanul, hogy az elmélet segítségével megjavuljon gyakorlati munká­ja. Szűkszavúan csak annyit mond, hogy méltó akar lenni a párttagság bizalmára, s vala­honnan a belsejéből jóleső ér­zás árad fel... s érzi, hogy a Párt szeme most rajta függ. /f mikor azután helyet fog- ^ lal, egyszerre taps csat­tan. A bizalom és szeretet árad felépe minden oldalról: az elv­társak a Párt színe előtt tesz­nek fogadalmat, hogy Szabó elvtársat mindenben a legmesz- szebbmenőkig támogatják mun­kájában. A Párt mutatja szá­mukra a helyes utat, s ők most ezen az uj győzelmekhez vezető utón indultak el ezen a vezető­ségválasztó taggyűlésen. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS. Mindazon jóbarátaink és is­merőseink, akik drága jó fe­leségem, testvérünk, sógor­nőnk MaeseU Lajosné szül.: Patkó Rózsi temetésén megjelenésükkel, vagy bármily más' módon mélységes fájdalmunkban osz­ló zni szívesek voltak, fogad­ják ez-uton is hálás köszö- netü.nk kifejezését. A gyászoló család. * i

Next

/
Oldalképek
Tartalom