Zala, 1950. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1950-03-23 / 69. szám

A SzM^ehmié Áttörni ItifafumU Bá&&zi*iUáoo készültséget igényel. A legfejlet­tebb diszletezéssel és ujszer- kezetü kulissza-rendszerrel, egyé­nien, az előadás jellegének meg­felelően oldják meg a színpadi tér kérdését Vannak egyszerű, összehajtható kuliszáik és göm­bölyű, forgó, két méter átmérő­jű díszleteik. többsiku, bonyo­lult kulisszáik kapukkal, függö­nyökkel, mély háttérrel. Ennek, a bábszínházak életében egészen újszerű előadásnak nagy jelentősége lesz és ezért a szo­kottnál is gondosabban készül­nek a bemutatóra. A darab díszleteit és a szereplő bábuk rajzát V. Tuzlokova készítette, A darab jellegének megfelelően ujszerkezetü babákat állítanak be az előadásra. Obrazcov legutóbbi nyilatko­Jelenet a ,,Tréfás par ancs‘‘ cimü darabból. A Magyar-Szovjet Barátság Hónapjára hazánkba érkezett Szergej Obrazcov elvtárs, a Szovjetunió Állami Központi Bábszínházának vezetője, a báb­játék kimagasló nagy mestere. Az 1931. őszén akkuit, vándor- jellegü színház 1937-ben jutott álandó helyiséghez Moszkvában, a Majakovszkij-téren. Társulata — a színészekkel, a zenekar tag­jaival, a műszaki és adminisztrá­ciós személyzettel együtt — je­lenleg 200 főből áll. A szinház mellett a Szovjetunió és a kül­földi országok bábszínházainak anyagát felölelő múzeumot, szak­könyv (árat és módszertani osz­tályt létesítettek. Ä Szergej Obrazcov vezetése alatt álló szovjet Állami Köz­ponti Bábszínház fennállása óta 33 darabot mutatott be. összesen 13 ezer előadásban. A szinház hétfő kivételével mindennap ját­szik. nappal gyermekek, este felnőttek számára. A nyári hó­napok alatt vendégjátékokat rendeznek a Szovjetunió külön­böző területein és eddig már sokszor bejárták a hatalmas Szovjetuniót, Arhangelszktől és Murmapszktól Bakuig és Jelfáig — Odesszától Vladivosztokíg — Csernovicíöl Alma-Atáig. Kül­földön is vendégszerepeitek, az elmúlt évben Lengyelországban és Csehszlovákiában, most a Szovjet-Magyar Barátság Hónap­ja alatt Magyarországot keresik fel. A szinház műsorában a gyermekek sz'ámára rendezett előadásokon szerepel G. Vladicsi- na ,,Csizmás-kandúr“ cimü me­séje, a J. Tarakovszkij orosz me­séi alapján készült „Tréfás pa­rancs“, G. Matvejev „Bűvös csizma“, Perrault „Hamupipőke“ és Marsak „Macskalak“ cimü já­téka. A felnőttek számára játsz- szák N. Garnet „Aladin és a csodalámpa“, Carlo Gozzi „Rén- szarvaskirály“, E. Szperanszkij „Nagykar'ácsony éjszakája“ és „A láthatatlan szépség“ cimü darabját, még sok más művet. Az előadás tárgyától és jelle­gétől függően igyekeznek meg­találni a bábuk legjellegzetesebb alakját. Sok színdarabot u. n. „pálcás babákkal“ játszanak, vagyis olyanokkal, amelyek ke­zét a ruhájukban elbújtatott bo­tocskákkal mozgatják. Ilyenmó­don a bábuk mozdulatai kifeje­zek és jellegzetesek lesznek. A Szovjetunió Központi Báb­színházának színpadán egy-egy darabban néha száz b'ábu is szerepel. Ez óriási technikai fel­A bábszínház előadásaiban igen fontos szerepet játszik a zene; minden előadott darabnak van zenekisérete. A Központi Bábszínház állandó zeneszerzők­kel dolgozik, a szinház zenei osz­tályának vezetői: GfiRorij Tep- lickij, Natalja Alekszandrova és Vágyin Kocsotov. Obrazcovot, a Szovjetunió Köz­ponti Bábszínházának vezetőjét jelenleg a korszerű szovjet báb- vigjáték megteremtésének gon­dolata foglalkoztatja: Most pró­bálj ált Roljakov szinműiró .,2:0 a javunkra“ cimü darabját, amely a sportszereiéiről szól. zatában azt mondotta: az a gon­doskodás és segítség, amelyben a Szovjetunió kormánya részesí­ti a színházat,' a bábszinjátszás, e speciális művészet fontosságát bizonyltja. — Bár már 27 éve dolgozom a bábszínház területén, az az ér­zésem, hogy a rendkívül érdekes színházi műfajban sokkal széle­sebb és nagyobb lehetőségek rej­lenek, mint amennyit eddig ' konkréten megvalósítottak. A korszerű bábvigjáték megterem­tése már egy újabb lépést jelent előre — mondotta befejezésül Szergej Obrazcov. A kínai néphadsereg* egységei tevékenyen résztvevőnek az ország termelő munkájában A kínai néphadsereg Mandzsúriá­ban készülődik, hogy résztvegyen a tavaszi vetés munkájában. Az egyes egységek elhatározták, hogy háromhavi ellátásuknak megfelelő értéket fognak termelni. Az ipar­vidékeken állomásozó katonák el­sősorban az épitőmunkában tevé­kenykednek. A mukdeni csapatok épüiethelyreáilitó és építő zászló­aljakat állítottak fel. Mások az út­építésből és öntözőcsatornák ásá­sából. stb. veszik ki részüket aszc. rint, mire van szükség állomáshe­lyükön. GÁBOR ÁRON ÖN 1 ÓDÉ JE Ha megkérdezed Ferenc András románfo-lui székelyt, fiisíölnek-e az öntöde kéményei a Hargitán, büszkén vágja ki: — De füstölnek ám! Évven indul Bodrára. ö a szakszervezeti felelős. Mialatt az autó szalad velünk hegyre fel, völgybe le és a hóval bontott fenyőfák között, mesél a bodrai önlödéről. — A bodrai hámor története nem más, mint itt a hegyen lakó szegényparasztok sorsának törté­nete. Itt nyögték apáink a grófok, majd pedig az osztrákok igáját. Mikor kitört 184.8-ban a forrada­lom. q, székely parasztok felkeltek az osztrák zsarnokok ellen és gyűlésre jöttek össze Sepsziszent- györgyön. De nem volt sem ágyú­juk, sem lőporuk. Akkor Gábor Áron fiatal tiszt, jobbágyivadék, felkiáltott a gyűlésen: .,Jertek ve­lem, lesz ágyunk is, töltésünk is.“ És a bodrai erdőben megépítette az öntődét abból a vasból, amit a közeli bányából szereztek. Két hatfontos ágyú hamar kész volt és ezzel nyerték meg a székelyek a hídvégi csatát Azt mondják, rettentő hideg tél volt ez, de Gá­bor Áron emberei nem fáztak, ha­nem hatvan ágyút öntöttek a for­radalom számára. Senki sem tud­ta a székelyeken, kívül, honnan kerülnek elő az ágyuk. A hava­Csűtortok 1950. márc. 23. sok és sötét erdők jól megőrizték a titkot. Mennél jobban közeledünk a bodvai erdő félé, Ferenc András annál jobb kedvvel mesél: — Száz éven ál rozsdásodott aztán a hámor A földesurak hagy­ták pusztulni. Külföldről hoztak vasöntvényt, hadd keressenek együtt a nyugati tőkés urakkal. Mit érdekelte őket, hogy van-e iparunk vagy nincs? A zápor és szél verte a baráti hegyekben Gábor Áron öntödéjét. Belepte a dudva, gyom. homok. Áthaladunk Oklándon. A he­gyek csúcsa egyre közeledik. Ba­conban megszakad az országút és most keskeny ösvényen kapasz­kodunk a bodvai erdőkön keresz­tül. Ezt az utat már ők vágták ma­guknak. Ferenc András folytatja a cso­dálatos történetet. — Minden a pártertekezleten kezdődött újra. Néhány nappal előbb Karab mérnök több mun­kással együtt vasérctélep után kutatott a bodvai bánya környé­kén. Innen bányásszák a jobb minőségű ércet a hunyadi hámo­rok részére, fii a pártülésen azok az élvtársak, akik Bodván jártak, megpendítették, hogy útra fél kell építeni a bodvai öntődét és c, vas­érc helyben való felhasználását. Bátor javaslat volt ez, de elvtár­saink a Pártban egyáltalán nem csodálkoztak rajta. A bodvai vas­öntöde üzembehelyezése megfelelt a munkások kívánságának: men­nél több öntöttvasat adni az ipar fejlesztéséhez A megyei párt- szervezet azonnal munkába is vette azt az indítványt. Másnap délután 30 emberrel megrakott teherkocsi indult a bodvai erdők felé. A. Vlhahitza-ügemek munká­sai, miután a gyárban befejezték aznapi teendőiket, ásókkal, lapá­tokkal, csákányokkal, és fejszék­kel megkezdték az ut megnyitá­séit az erdőben a? öntöde felé. Amikor a teherkocsi a falun ke­resztülnyargalt, a kiváncsi em­berek megkérdezték hova men­nek. „Önkéntes munkáira me­gyünk“ — kiáltotta vidáman Or­bán lakatos. „Meggyujtjuk a tüzet' az öntődében!“ — kiáltotta han­gosan Mihályi Ferenc. ... Felvirradt azután a nagy nap. Ferencz András sohasem fogja elfelejteni azt a reggelt, amikor az első nyervasat bedobta a kemencébe. Ferenc András, Demeter Lajos mesier, Kálmán öntő és még sokan állták körül a kemencét. Az éjszakai váltás bá­nyászai is odasiettek. hogy lássák • a „csodát“. Nem. hittek a szemük­nek. a hámor, amelyben 100 év­vel ezelőtt a forradalmár Gábor Áron a felkelő parasztok számára az ágyukat öntötte, ime ismét önöitvasat termel, a Román Nép­köztársaság állami terve számára. Mindazt, amit JÖO éven át a. tőkések és földesurak elhanyagol­tak, rozsdásodni és pusztulni hagytak, a népköztársaság életre­kel lette. Zalában is erősödik az M ^2 T A Magyar-Szovjet Társaság megyei titkársága az elmúlt hó­napban az egész megye területét átfogó nagyméretű tagtoborzást indított, a 'megye dolgozó népe örömmel fogadta a tagszervezési kampány megindítását. Az eddi­gi eredmények világosan mutat­ják, hogy milyen hatalmas mér. tékben megnövekedett a szere­tet és hála, a ragaszkodás érzése a megye dolgozóiban a Szovjet­unió és Sztálin elvtárs iránt. Ennek legszemléltetőbb péld'á- ja. hogy Nagykanizsán eddig az MSzT tagjainak létszáma túl van a 3500-on. Zalaegerszegen a tagszám már megközelíti g 2000-et. Meleg baráti fogadtatásra ta­lált a Magyar-Szovjet Társaság a megye legkisebb községeiben is. Egymásután alakulnak nagy lelkesedések közepette az MSzT szervezetek. Ezen a héten Türjén 33, Gutcrföldén 82. Poloskán 50, Felsőrajkon 58 taggal zárkóztak fel a munkások, dolgozó parasz­tok és népi demokráciánkhoz hű értelmiségi dolgozók szorosabban a Szovjetunió mögé, miután megismerték az MSzT célját és feladatát. 'Bakin JflxMi&fiii a izé­ÓSZHAJU. öreg dolgozó pa­raszt ül előttünk. Arcán a sok gond, a hosszú évtizedek ne­héz robotja mély barázdákat szántott. Ha ezek a ráncok beszélni tudnának, egy küz­delmes élet ezernyi tapaszta­latáról szólnának. De most nem a. ráncok beszélnek. A szó, Baksa Mártoné, akit Söj- iörön mindenki csak Marci bácsinak szólít. így beszél... ...HETVEN ÉVET értem meg, de mondhatom, hogy eb­ből csak az utóbbi öt ért vala­mit. A többi... akár ne is lett volna. Arra meg visszaemlé­kezni is rossz. De azért még­sem árt néha az embergyere­kének visszagondolni arra az időre, amikor tudom is én már, hányadai agammal szo- roskodtam egy kis lyukban. Mert nem lakás volt az, csak egy olyan odú. ami inkább patkánynak való volt, mint embernek. De volt is ott pat­kány. Amikor éjjel elpihen­tünk, nem is egyszer arra riad­tunk fel, hogy ezek az undok állatok szaladgálnak keresz­tül rajiunk. Meg aztán ablak sem volt ezen az odún, csak a helye. Emlékszem rá, szóltam egyszer a tiszttartónak — mert uraságnál cselédcsked- tem a családommal, a Feste- tich-grófnál — és megmond­tam neki. hogy ember igy nem lakhat. Kiröhögött. Azt mondta, a paraszt nem érde­mel jobbat. BÖK KESERŰSÉG érte ak­koriban az embert a gróf miatt. Tudom, egyszer búza helyett rozsban akarták ki­fizetni a járandóságunkat, mert igy jobban jött volna ki az uraság. Szót emeltem ez ellen. S mi lett a vége? Jött a csendőr a szuronnyal ~ Hallgatni kellett, mert külön­ben meg is ölték volna az em­bert ~ Ezért aztán mindig azt mondom csak, hogy az az élet nem volt élet. De hogyan is lett volna az, amikor a mun­kánkért csak itt, olt kaptunk bért és többet koplaltunk, mint ettünk■ Egy fertályra odalök­tek az ember elé 10 pengőt. Mit lehetett azért venni? Ru­hát? Csak rongyok lógtak raj­tunk. Ennivalót? Mit is ér­iünk volna vele. Vagy elten­ni? Felesleges lett volna• Így jött. a bor. Ez legalább vala­melyest elfeledtette az em­berrel azt a kutya világot... ÉN MONDHATOM, hogy megváltás volt számomra a felszabadulás. Boldog voltam, hnr>->, mn'arrh.o* ’em azt a ve pof, hogy nem kell többet a grófnál robotolnom. Igaz, hogy már 65 éves voltam, de mégis fiatalnak éreztem ma­gam akkor, örömömben ösz- szecsókoltam az első szovjet katonát, akivel találkoztam■ Ő is beszélt, én is mondtam valamit. Egyikünk sem tud­ta, mit mond a másik... de megértettük egymást, és ez volt a fő. Tudtam, hogy az a fiatal katona, aki altár az unokám is lehetett volna, a szabadságot hozta nekem és a többieknek, akikkel együtt ro­botoltam a Festetich-urada- lomban. AZ AZ ÖT ÉV, ami azóta eltelt, sokkal többet jelent számomra, mint az előző 65... Földet kaptam, 8 és fél holdat. Micsoda boldogság volt végre egyszer a magamén gazdál­kodni. Csak az ilyen magunk­fajta ember érezheti igazán, mit jelentett nekem, amikor a magam búzáját arattam le és csépeltem el- De milyen búza volt ez? Az uraságnál mindig 6—7 mázsát arattunk. Én ta­valy 11 mázsát arattam. De semmi ez is ahhoz képesti hogy még nagyobb termést is el lehet érni. Azt is tudóim hogyan• Termelőszövetkezet­ben. Nálunk Söjtörön is most alakult termelőcsoport. Való igaz ugyan, hogy én nem va­gyok már fiatal, a fejemet is jól belepte már a dér, de azért én is emelt fővel fogok be­lépni a csoportba. Akkor kez­dődik majd csak az igazi élet. Márpedig abból is le akarok élni még egy jó pár esztendőt. Mert igy öröm az élet... Még a hetven éves embernek is... MOST KÜLÖNBEN éppen nagy dologban vagyok. Há­zat építek. Uj házat. Téglából és cseréptetővel. Valóságos palota, lesz ez ahhoz az odú­hoz képest, amiben a Feste- tich-uraság tartott bennünket. Lesz bent szép szoba, konyha... szóval nagyon szép lakás lesz. Meglesz az uj ház és én is uj emberré válók, ügy fogok dolgozni a csoportban, mint a fiatalok. Mert azért van még eró ezekben az öreg karokban, jól hozzászoktak a munkához. De most már könnyebben megy a. munka■ Azok az em­berek segítenek nekünk, akik öt éve a szabadságot hozták nekünk. Velük együtt dolgo­zunk és igy közös erővel ha­marabb el is érjük o célt. Mert a célt — a szocializmust — én is el akarom érni ... MECrJJEUEWT A RÁKOSI-PER A kötet tartalmazza a Rákosi perek anyagát 1925 szep­tembertől 1940-ig. Bőséges dokumenturaanyag ismerteti Rákosi Mátyás bátor bolsevik kiállítását a fasiszta vér­bíróság eló'tt és a világ dolgozóinak a Bolsevik Párt által vezetett harcát Rákosi Mátyás kiszabadításáért 592 oldal. 32 képmellékletíe 1. — Ára fűzve 20 forint, kötve 28 forint MAGYAR MUNKÁSMOZGALMI SZIKRA INTÉZET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom