Zala, 1950. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1950-02-19 / 43. szám

Az e'mélet fegyvertárából Sztálin elvtárs tanítása a bírálatról éönblrálatrél* Az 1941 -— 1945-ös Nagy Honvédő Háború igen komoly erőpróbát je. lentett a Szovjetunió népei számá­ra, ugyanakkor pedig a Bolsevik Pártnak is igen komoly erőpróbája volt. Ebből a próbatételből a Párt hatalmas győzelemmel került ki. Pártunk, mely határtalan odaadás­sal viseltetik' a kommunizmus ügye iránt, Sztálin elvtárs bölcs tanítá­sait követve, állandóan lelkesítette a népet, mozgósította erőit az el­lenség elleni küzdelemre. Ismét be. bizonyosodott, hogy a Bolsevik Párt a legbonyolultabb körülmé­nyek között is íeliilmulhatatlanui ért a tömegek mozgósításához. Sztálin elvtárs azt tanítja, hogy a Bolsevikok Pártja azért erős, mert a mozgalom vezetésében állandóan megőrzi és meg sok­szorozza kapcsolatait a dolgo- , zók széles tömegeivel. könyörtelen harcot kell folytat­ni az önkritika megszorítása és üldözése ellen. Sztálin elvtárs Pártunk kádereit abban a szellemben neveli, hogy ne tűrjék a kérkedést és a nemtörő­dömséget. Ha a bolsevik szilárdan meg van győződve igazáról, nem szabad semmiféle véleménynek en­gednie, úgy kell cselekednie, aho­gyan esze és lelkiismerete előírja. Sztálin elvtárs állandóan arra int, hogy nem a kérkedés, hanem a sze­rénység a bolsevik ékessége, hogy minden vezető, bármilyen munkakört is töltsön be, a nép szolgája. Sztálin elvtárs arra tanít, hogy napi munkánk végzése közben ne topogjunk egy helyben, ne érjük be a régi formulákkal, hanem szűr., jük le a napi tapasztalatokat és merjük kijavítani a hibákat, hogy az uj élet építésének vezetése al­kotó módon történjék. Az alkotó vezetés abban áll, bogy a marxista- leninista tant követve, tanulmá­nyozzuk napjaink építésének és har. cának tapasztalatait, tudományosan általánosítjuk és a mindennapi ve­zetés gyakorlatában hasznosítjuk ezeket a tapasztalatokat. „A kormánynál ülni — mondja Sztálin elvtárs — és nézni, hogy semmit se lássunk, mig a körülmények bele nem ütik or­runkat valamiféle bajba — ez még nem vezetés. A boiseviz- mus Így fogja fel a vezetést. Ahhoz, hogy vezessünk, előre kell látni.“ Az épitőmunka csodál Moszkvába at A technika óriási fejlődése megkönnyítette és meggyorsította Szov­jetunióban az építkezéseket. Képünkön a 26 emeletes moszkvai Állami Egyetem építkezését látjuk. A felvételen látható 30 ezer tonnás acélvázakat hatalmas daruk segítségével helyezik el, Sztálin elvtárs a szocialista tár­sadalom felépítéséért folytatott harc és hatalmas alkotó munka minden szakaszában figyelmezteti Pártun­kat, mindenekelőtt pedig a vezeiő kádereket, hogy szüntelenül mutas­sanak rá a munka hiányosságaira. „És mi keli ahhoz, hogy a mun­kásosztály és általában a dolgozók erői és képességei kibontakozzanak, hogy lehetővé tegyük számukra az ország igazgatásában való jártas­ság megszerzését? Ehhez — mond­ja Sztálin elvtárs — mindenekelőtt az önkritika jelszavának becsületes, bolsevik végrehajtása szükséges. A munkánk hiányosságai és hibái1 kap­csán alulról jövő kritika jelszavá­nak becsületes és bolsevik végre­hajtása.“ Ha az önkritika ügye rosszul áll, úgy ez a funkcionáriusoknál azt eredményezi, hogy bürokratikusán viszonylanak feladataikhoz, bekép­zeltek, fennhéjázok, döjfösek lesz­nek. A sikerek különösen alkalmasak arra, hogy önelégültséget, a hiányosságokkal szemben kri- tikátlan magatartást szüljenek. Ezért fordult elő, hogy a szocialis­ta építés sikeres kibontakozása kö­zepette számos párt-, szovjet-, gaz­dasági- és szakszervezeti vezetőnél túlzott önelégültség, az egyszerű kommunista párttagok soraiból jö­vő kritika hangjának lefitymálása jelentkezik. Az ilyesfajta betegséget minde­nekelőtt azzal lehet gyógyítani, ha a párttömegek ellenőrzik vezetőiket. Sztálin elvtárs azt tanítja, hogy a felülről jövő ellenőrzést össze kell hangolni az alulról jövő ellenőrzés­sel. „A felülrőljövő ellenőrzés ko­rántsem meríti ki az ellenőrzés fogalmát — mondja Sztálin elv­társ. •— Van még másfajta elen- őrzés is, az alulróljövő ellenőrzés, amikor a tömegek, amikor a veze­tetlek ellenőrzik a vezetőket, ki- pécézik hibáikat és rámutatnak arra, minő uton-módon lehet a hibákat kijavítani. Ez a fajta el­lenőrzés az emberek ellenőrzésé­nek egyik leghatékonyabb mód­szere. A pártbeli tömegek ellenőrzik vezetőiket a pártaktivákon, a konferenciákon, a kongresszuso­kon, úgy, hogy meghallgatják be­számolóikat, megbírálják fogya­tékosságaikat, végül pedig úgy, hogy ezeket vagy azokat a veze­tő elvtársakat megválasztják, vagy nem választják meg a veze­tő szervekbe. A feladat az, hogy egyesítsük a felülről jövő ellenőrzést az alul­róljövő ellenőrzéssel/’ Az önkritika jelszavának követ­kezetes végrehajtása eltökélt harcot követe! mindazok ellen, akik féke­zik és akadályozzák az önkritika kifejlesztését, védelmet követel az üldözés elől mindenki számára, aki egészséges kritikát gyakorol, hogy az igazságos bíráló maga mögött érezze a közösség szervezett ere­jét. A hiányosságok elleni harc vá­gya csak úgy erősödhetik a töme­gekben, ha a tömegek biztosak ab^ ban, hogy a rámutatás a hiányossá, gokra és. azok feltárása tényleges eredménnyel jár. Sztálin elvtárs az-t tanítja, hogy * Részlet G. Malenkov elvtárs: „Sztálin elvtárs — a haladó em­beriség vezére" cimii cikkéből. A szovjet és a kínai nép összefogása érőkké tarló, türletetlsii és nepisathatatiaii Mao-Ce-Tung elvtárs búcsúbeszéde a moszkvai pályaudvaron Mao-Ce-Tung a Kínai Népköz- társaság központi népi kormá­nyának elnöke és Csu-En-Lai az Állami Adminisztratív Tanács el­nöke és külügyminiszter elutazott Moszkvából. Mao-Ce-Tung és Csu-En-Lai elvtársakkal elutazott a kíséret többi tagja. Búcsúztatá­sukra a pályaudvaron megjelen­tek Molotov, Mikojan, Bulganyin miniszterelnökhelyettesek, Visinsz- kij külügyminiszter, Gromiko külügyminiszterhelyettes, Mensi- kov külkereskedelmi miniszter, Roscsin a Szovjetunió kínai nagy­követe. A búcsúztatáson megje­lentek a Kinai Népköztársaság nagykövetségének személyzete, a többi népi demokráciák országai­nak diplomáciai képviselői, köz­tük Szobek András a Magyar Népköztársaság nagykövete és a moszkvai dolgozók tízezrei. Mao-Ce-Tung elvtárs elutázása előtt a moszkvai pályaudvaron beszédet mondott, amelyben töb­bek között kijelentette: —- Mindenki láthatja, hogy a kinai és a szovjet népek összefogása, amelyet szerző­dés erősít meg, örökké tartó, törhetetlen és megingathatat­lan. Ez az összefogás elkerülhetetle­nül hatással lesz nemcsak a két nagy hatalom — Kína és a Szov­jetunió — felvirágzására, hanem az egész emberiség jövőjére és az^ igazságosság és a béke győzel­méhez vezet az egész világon. Ezen a képen egy húszemeletes épület már összeszerelt acélvázát láthatjuk. A gyönyörű épület a moszkvai Szmolenszki teret fogja díszíteni. A kitűnő módszerek, a gépesített építkezés egyik csodálatosan szép eredménye: egy uj moszkvai szál­loda a Bolsaja Szadov^ja utcában. Szocialista irodalom a vonaton Rákosi evltárs beszéde a Pravdában A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának központi lapja, a Pravda, február 15-1 számában nagy terjedelemben, részletesen ismer­tette Rákosi elvíársnak az MDP Központi Vezetősége legutóbbi ülé­sén elhangzott beszédét a politikai helyzetről és a Párt legközelebbi feladatairól. A beszéd nagy részét a Pravda szó szerint közölte. Bolgár jegyzék Jugoszláviához A bolgár külügyminisztérium jegyzéket nyújtott át a Szófiában székelő jugoszláv követségnek til­takozásul az ellen, hogy 1949. ok­tóber 13-án a jugoszláv határőrség minden ok nélkül és a dunai hajó­zást szabályozó egyezmény meg­szegésével, megállította a Rouse nevű bolgár hajót. Jogtalanul átku­tatták és bolgár nyelven irt ellen­séges propagandairatokat szórtak széjjel. ■ A bolgár kormány a leghatáro­zottabban tiltakozik a jugoszláv határőrség önkényes és megenged­hetetlen cselekményei ellen. NAPPALI FELMELEGEDÉS Várható időjárás: Derült, csendes, száraz idő, sokfelé köd, gyenge éj­szakai fagy. A ködmentes helyeken erős nappali felmelegedés. Eleiem felévvonaton töltöm. S mit csinál az ember, ha utazik, ha messzebb utazik? Sok min­dennel tudják az utasok idejüket elütni. Az egyik ismeretséget köt, van, aki konokul a tájat szemléli, vagy gondjaival foglalkozik. Van, aki társalgás közben szivét egé­szen megnyitja és olyan is, akit nem lehet kimozdítani magányá­ból. Vannak vígak, akik csacsi- Ságokat beszélnek órák hosszat és vannak, akik sirnak-könnyez- nek. Aztán sokan vannak — mindig többen —, akik nem/ tartoznak egyik csoportba sem. Ezek olvasó utasok. Mindig érdeklődéssel figyelem ezeket az utasokat, most már meg tudom állapítani, ki milyen' vi­szonyban van a könyvekkel. Már tisztes távolságból látom a könyv kötéséről, vastagságáról, vagy egyéb „különös ismertető jeléről1’, hogy ez most „Az acélt meged­* zik”. Vagy egy másik, melyiket az az ifjú olvas ott a sarokban, a „Volokalamszki országútNéha persze tévedés is előfordul, pél­dául tegnap egy diák könyvéről azt gondoltam, hogy a „Távol MoszkváióV'-t olvassa, de kide­rült, hogy a „Csendes Don” első kötete volt. Jóleső érzés megállapítani, hogy mindig többen olvasnak utazás közben. És még jobb —, hogy szocialista irodalmai olvas­nak. Olyanok is olvassák a szo­cialista irodalmat, akik eddig el­lenségesen, vagy jobb esetben tariózkodóan. közömbösen kezel­ték az uj irodalmat. Megtörténik nem. is egyszer, hogy a po.pi sze­mély imakönyve mellett ott fek­szik „Az anya“, vagy érdeklődés­sel olvassa az „Uj barázdát szánt az eke" cimü könyvet. S ha ilyenkor az ember érdeklődik, némi bizalmatlansággal azt fele­lik sértődötten: Miért? Mi nem fogadhatjuk el jónak, ami jó? Persze akad olyan is. mint a minap egy éltesebb ur, aki mi­kor érdeklődtem könyve .felől,, nem válaszolt, hanem becsukta és eltette. De ez a művelet nem akadályozhatott meg abban, hogy el ne olvassak annyit: „És Mi...“ Somogyvári Gyula: „És Mihály harcolt” cimü könyve volt. •— Maga igen ismerős a. köny­vek világában — mondotta epé­sen. — Jobban, mint gondolja — válaszoltam, érthetően a könyvre célozva. De ilyenek mind kevesebben lesznek. A fontos az, hogy az uj, a szocialista irodalom elindult hó­dító útjára. Az a._ bucsuszenflászlói lányka, aki a minap mohón olvasta a vo­nal ablaka mellett Az „anyáu-t, már másképpen látja a világot. Azok közül való, akik megfü- rödve a fériyben, terjesztik a vi­lágosságot, elvihik a fényt c sö­tétség tanyáira K. Gy----M I—■— — am— Va sárnap, 1950. febr. 19. ir JC&tiyaejÁaLt a k&Lliazlxan A Tambov-kerületi „Lenhv'-kolhozban a kolhoztagok mit év májusában elhatározták, hogy könyvesboltot nyitnak. Az épületet rövid idő alatt felépítették, a falu közepén, szemben Lenin emlékművével. A kolhoztagok junius kö zepén már saját boltjukban vásárolhattak köny veket. Az ünnepélyes megnyitásra összegyűlt a kolhoz apraja-nagyja. A boltot megtöltötték a vidám vásárlók és már első nap több, mini ezer könyv kelt el. A „Lenin”-kolhcznak sok követője akadt az országban. Száz és száz szövetkezet nyitott könyvesboltot, többezer kolhozban íiyiltak meg a könyvárusitó-helyek és ezáltal a múlt évben rendkívüli mértékben emelkedett a könyvke- resiet. AszerpuhyVi nagy könyváruházt kulturkö2 ponttá lett. Itt gyűlnek össze a tanítók, orvo­sok, mérnökök, agrúnórnuSckj munkások és diákok. Megvitatják a könyvujdoníágokat, iro­dalmi köröket szerveznek, ahol a tagok felöl vassák saját műveiket és beszámolnak olvas mányaütról Sztavropol vidékén, Jevszala falu posta mesternója, Gavrilova Csuvajeva kezdeménye zésére a faluban 4 brigádot alakítottak a könyvek házhoz vitelére. Az ezzel foglalkozó könyvpropagandisták elolvassák a megvételre kínált könyveket, beszélnek a kolhoztagoknak a könyvek tartalmáról és az irodalomról. A könyvpropagandisták munkája nagy sikert ho zott: egy hónap alatt 23 kolhozkönyvtárt egé­szítettek ki és sok kolhoztag vásárolt uj köny veket saját könyvtára számára. 1950-ben a szovjet könyvkereskedelmi há­lózat még kiterjedtebb lesz. Húszezer falusi bolt, 100 járási áruház és a fogyasztási szövet­kezet 1300 könyv-, papír- és irószeráruháza fogja terjeszteni a politikai, tudományos és irodalmi müveket, A szovjet ember szakadatlanul mélyíti tu­dását, bővíti látókörét, emeli eszmei-politikai színvonalát. E törekvésében hű segítőtársa a könyv.

Next

/
Oldalképek
Tartalom