Zala, 1950. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1950-02-02 / 28. szám

Pártmunka a hivatalokban Zajcev elvtárs a jaroszlávli területi végrehajtóbizottság Párttitkár Eivtársak! Népnevelők! Február 2-án este hat óra 5 perckor közvetíti a rádió a Népneve, lök 20 percét. Ezen az előadáson a rábakovácsi termelőszövetkezeti csoport párttitkára, Varga Károly elvtárs elmondja, hogy hogyan járult hozzá a népnevelők jó munkája a termelőcsoport megerősödé­séhez és az előttük álló feladatokból (mint pl. az üzemterv ismerte­téséből) a népnevelők hogyan veszik ki részüket. Az előadás után a népnevelők csoportja beszélje meg és bírálja meg a hallott előadást. Véleményüket az MDP Megyei Bizottsá­ga Ágit. Prop. Osztályára írásban küldjék be az elvtársak. Minden népnevelőcsoport, de különösen minden termelőszövet­kezeti csoport, ahol csak rádió van, szervezzék meg ennek az előadás­nak csoportos meghallgatását. Az exportált halál Jaroszlávl legszebb í’észe a Kirov-kcriilet. Itt nyertek elhelyezést — kevés kivétellel — a területi és városi szovjet szervezetek, különböző hivata­lok, iskolák, technikumok. így érthető, hogy a kerület értel­miségének legnagyobb része az államapparátus munkásai­ból tevődik ki. A szovjet államapparátus dolgozói — mint általában a szovjet emberek — lényegesen különböznek a többi országok állami hivatalnokaitól. Ahogy a szovjet paraszt magáénak érzi a földet és a traktorokat, az ipari munkások a gyárat és az üzemet — ugyanúgy ma­gáénak érzi a szovjet hivatal­nok azt az állami szervet, amelynél dolgozik. Ezt az ér­zést az ideológiai nevelés, a marxista-leninista hidas kel­hette bennük életre. Rendkívül nagy érdek­lődéssel és tudásvággyal ta­nulmányozzák a Bolsevik Párt történetét, de érdeklődé­sük ezen sokszorosán túlter­jed. Nagyon széles politikai oktatási hálózatot építettek ki a szovjet államapparátus dol­gozói. Legnagyobb részük a marxiz- mus-leninizmus klasszikus mű­veinek _ egyéni tanulásában vesz részt. A szovjet állam kül- és belpolitikai kérdéseit tanulókörökben vitatják meg. Nagyon sokan a marxizmus- leninizmus esti egyetemén bő­vítik tudásukat. Jár őszi á v 1 Ki r o v -k er ü le lé­ben 23 szemináriumot szervez­tek a Párt, a városi tanács és a gazdasági szervezetek ak­tívái számára. A szeminá­riumok nagy segítséget nyúj­tanak az egyéni tanulóknak. Vezetőik olyan dolgozók, akik mint propagandisták és elő­adók elvégezték a marxizmus* leninizmus esti egyetemét, A propagandisták és előadók a legkülönbözőbb kérdésekről tartanak előadásokat és kon­zultációkat az állami hivata­lokban. Ezenkívül ellenőrzik az egyéni tanulók elő menete-1 lét. Jaroszlávl Kirov-kerüle- téhen 462 propagandista és elő­adó van, akik rendes napi munkájuk elvégzése után vesznek részt a tanulni vágy ók ideológiai képzésében. Ez egyik része a jaroszlávli pártszerve­zetek segítségének az oktatás­ban. Äz államapparátus dolgozóinak ideológiai és poli­tikai színvonala emelésének érdekében arról i.s gondoskod­nak, hogy a tanulók megta­nulják tudásukat gyakorlat­ban alkalmazni. Sok péida mu­tatta. hogy az államapparátus .dolgozóinak munkájában va­lóban rendkívüli eredménye­ket hozott- a marxizmus-leni- mzmus elméletének elsajátí­tása. instruktora, mielőtt tanulni kezdett, nem látta tisztán hi­vatali munkája ügyeit sem, nem volt elég magabiztos. Po­litikai tudásának hiányát erő­sen érezte, ezért kezdett a Bol­sevik Párt történetének tanul­mányozásához. Annak befeje­zése után a marxizmus-leni- nizmus esti egyetemét végezte el, most pedig a pedagógiai főiskola történelemkarán ta­nul. Kibővült tudásának bir­tokában, valósággal uj em­berré lett, pontos, lelkes dol­gozó, lelkiismeretesen és öröm­mel teljesiti a megbízatásokat. Látóköre ma már olyan szé­les. hogy ő maga is rá tud mutatni a hibákra és segit megtalálni azok megszünteté­sének módját. Ma már 5 ta­nítja az alsóbbfoku kádereket A SZOVl©t államappa­rátus dolgozóinak fejlődése nagymértékben annak tulajdo­A Szülői Munkaközösségek egyhónapos munkaversenye most fejeződött be. Valameny- nyi megyében a legjobban működő Szülői Munkaközös­ségek között rádiókat, teljes úttörő zenekari felszereléseket, értékes könyvsoroza tokát és díszokleveleket osztanak ki. Február 3—8. között tart­ják az ország általános és középiskoláinak Sziblői Munkaközösségek az ötéves terv megindulása óta első szülői értekezletüket. Az értekezlet központi kér­dése: az iskolai tanulmá­nyi színvonal emelése. A félévi bizonyitványkiosztás­nitható, hogy a politikai mun­kát nem korlátozzák csupán elméleti oktatásra. Rendsze­resen tartanak gyűléseket, ter­melési értekezleteket és kitü nőén szervezett faliújságjaik vannak. Számtalanszor bebizo­nyosodott, hogy ezek mind hatásos eszközei a politikai munkának. Pontos munkájukat a krh tikarönkritika gyakori alkal­mazása tette lehetővé. A párt- szervezetek gondoskodó irá­nyítása eredményezte, hogy az államapparátus dolgozói meg­értsék és magukévá tegyék a f en ti ek f o n t o sságát. Ü gy a.n- esak a pártszervezetek érdeme, hogy ahol valami hiba mutat­kozik, azt azonnal felszámol­ják. Ilyen segítséggel jutottak el Jaroszlávl hivatalnokai oda, hogy ma már gyakorlati munkájukat az ideológiai tu­dás támasztja alá. sál egyidejűleg- az értekezleten a szülők és a nevelők együt­tesen megvitatják a tanuló- otthonok, tanulókörök, tanuló­szobák, valamint az otthoni tanulás jó feltételeit és az el­lenőrzés kérdéseit Az értekez­let tárgya rendkívül nagy ér­deklődést kelt mind a peda­gógusok, mind a szülők köré­ben. Ugyanezen az értekezle­ten osztják ki a versenydija­kat is. Az óvodák február 12—15. között tartják szülői értekez­letüket amelyeken a kisgyer­mekek korszerű nevelésének legfontosabb kérdései kerülnek napirendre. Az Atlanti Szerződés rövid és dicstelen fennállásának leg­fenyegetőbb korszakához érke­zett. A múlt hét végén az Egyesült Államok utasítására az „érdekelt“ kormányok alá­írták a fegyverszállitmányok lebony oldásáról szóló egyez­ményeket. Még arról sem igen lehet beszélni, hogy amerikai utasításra történt volna mind­ez, hiszen Bevin, Schuman, Spaak és a többi áruló kül­ügyminiszterek valamennyien olyan Katók, akiket könnyű táncba vinni. A f egy verszállitások, meg­kezdése azonban az éremnek csalt az egyik oldala, mégpe­dig az ,jrás“ oldala. A , jej“, a lényegesebb oldala az érem­nek, amely az értéket jelenti: miképpen vélekednek és cse­lekszenek a dolgozók. Az at­lanti fegyverszállítások meg­kezdése a nemzetközi mére­tekben tomboló osztályharcot még élesebb szakaszába lendí­tette. Ha voltak még hiszéke­nyek, akik a Marshall-szállit- mányok rágógumiján csám­csogva békés illúziókban ring­tak, azokat is észhez téríti a többmillárd dollár értékben hazájukba importált hálál, az ő haláluk, amelynek árát ne­kik kell kiizzadni a munka­pad mellett, a szántóföldön, a boltokban, ha fizetésre kerül a sor s amikor újabb adókkal sújtják a dolgozókat. Ha vol­tak még naivak, akik felültek az amerikai tőkések és a nyu­gati jobboldali szocialisták bé­kéről való fecsegésének, most azoknak is be kell látniok azo­kat a rideg tényeket, amelyek­nek veszedelmére még születé­sük idején rámutatott a Szov­jetunió külügyminisztériumá­nak jegyzéke s amelyeket a gyakorlat azóta pontról-pontra beigazolt. A halálgyárosok és fizetett prókátoraik azt zeng­ték az Atlanti Egyezményről, hogy az „védelmi“ szerződés. De ki fenyegeti Belgiumot vagy Luxemburgot? Ki akarja megtámadni Angliát, Francia- országot, Olaszországot? Ki változtatta át ezeket az orszá­gokat amerikai félgyarmatiá, katonai támaszponttá? Az Atlanti Szerződés azon­ban erre is megadja a választ. Egyik pontjában leszögezi, hogy a szerződésben résztvevő kormányok egymás segítségére kötelesek sietni, ha az illető országban fennálló ,,rendet“ (értsd tőkés-katonai diktatú­rát) valamilyen veszély fenye­geti. Az Atlanti Egyezmény tehát támadó katonai blokk, merényletterv a benne helyet foglaló országok munkásosz­tálya, dolgozó népe ellen. Az Atlanti Szerződést alátámasz­tani igyekező imperialista pro­paganda csakúgy csöpög a vér­től és fröcsköli a rágalmakat a Szovjetunió és a szabad né­pek felé. De a nyugati orszá­gok dolgozói is megértik már, hogy lakájkormányaik bértoll­nokai és rádiókommentátorai bandzsa mészárosok, akik a Szovjetuniót szidják, — de közben saját népükön ütnek. A népek azonban nem tűrik szó nélkül az ütéseket. Fran­ciaországban és Olaszország­ban, kikötőkben, üzemekben és hivatalokban, sztrájkokban és gyűléseken feltör a nép elemi ereje: nem rakják ki az USÁ-ból érkező fegyver- szállitmányokat, nem támogat­ják a vietnami gyarmati el­nyomó háborút. Az Atlanti Egyezmény megvan, ott ékte­lenkedik rajt néhány népnél­küli ön-diplomata aláírása, a tőkés többségű parlamentek becikkelyezték — de a számí­tások mégis gazda nélkül ké­szültek. A népek nem szente­sítik. Azt jelenti-e ez, hogy az Atlanti Egyezmény nem szá­mottevő? Azt jelenti, hogy nincs háborús veszély? így csak az örültek és a gonoszte­vők vélekedhetnek. A valóság az, hogy a népek ellenállása, az imperialista tervek kudarca még elvetemültebb, még gya­lázatosabb. még erőszakosabb tervek kiagyalására és meg­valósítására készteti a háborús gonosztevőket. A háború meg­szállottjai terveik felsülésében haláluk órájának közeledtét érzik. A vérengző fenevadak nem adják olcsón életüket- Törvény és kötelesség, hogy ujult erővel megnövekedve lángoljon fel a népek szén{ harca a fenyegető háború el­len. Kina, Vietnam, Franciaor­szág, Olaszország dolgozói kéz a kézben, erőik egyesítésével viszik a harcot a végső győze­lemig. Van oka rettegni az im­perializmusnak: a francia ki- kötőmunkások példáját köve* tik az olaszok, a párizsi sztráj­kokra Nápoly, Genova mun­kásai sztrájkkal felelnek. Le­nin és Sztálin eszméi világ­szépé alkotó erővé válnak. A tőkés országokban dúló ősz*. tályharc párosul a szabadság- harcot vivő gyarmati népek harcával. Hiába „magyarázza“ Bidault, hogy minden franciá­nak össze kell fognia, hiába „magyarázza.“ Bevin. hogy a malayai háború az angolok háborúja a malájok ellen — a dolgozók tudják, hogy a há­ború kérdése: szabadság és rabság kérdése. Hiába hát minden erőfeszítés, a dolgozók együtt haladnak az elnyomott népekkel, a közös harcban, a burzsoá kormányok megbuk­tatására. elsöprésére. A nacio­nalizmus gyilkos mérgét Göb- bels után most mások fecsken­dezik a népekbe. De a népek j hatástalanok, mert a Szovjet­unióra, a népi demokráciákra tekintenek és nemzetközi mé­retben egyesitik erőiket. Az Atlanti Egyezményben felis­merik az Amerikából expor­tált halált és félreérthetetlen ,.nemu-et mondanak a háborús uszítok felé. Ez a győzelem legbiztosabb záK>ü.a. TjHi úttörő táhűr A kürtből szétömlő harsány hangok bele­fészkelik magukat az alvó úttörők fülébe . . majd néhány mozdulat és a gyermektestek máris frisseséggel telnek meg. így kezdődik a Kljazma-folyó melletti út­törőtábor egy napja, a moszkvai folyami hajó­sok gyermekeinek 10 napos táborozásán. A táborban 105 gyermek üdül. Két őrs kor­csolyaversenyre készülődik. Nagy izgalommal állnak a rajthoz és már vágtáznak is a körben. Egy másik őrs tagjai egymáshoz kapcsolt szánkóikon, mintegy hosszú vonat kígyóznak a kifogyhatatlan élményekkel ígéretes kanyarok­ban. Bent az épületben a gyermekfejek a társas­játékok fölé hajolnak. Még csendesebb szoba is van itt, amelyben pedagógus foglalkozik a tanu­lásban elmaradt gyermekekkel, Segit nekik, hogy a tanulásban utolérjék osztálytársaikat a következő félévben. Másik teremben zongora milled mz úttörő zenenövendékek gyakorolnak szorgalmasan. Az apró ujjak puhán, de biztonsaaeal futnak a bil­lentyűkön. Naponta két-három órát töltenek a zongora mellett a gyermek zeneiskola tanulói. A késő délutáni órákban mozielőadást tar­tanak. Ezen mindenki résztvesz. A Timur és bandája’*, „A bűvös sapka’*, „Az ezred fia’* című filmek sok kedves és tanulságos élményt ültet­nek a gyermek-szivekbe. A tábor legnagyszerűbb napját Kláva Pota- lova uttörővezető igy beszélte el: — Különösen élénk volt akkor a tábor, mert hiszen mindannyian a karneválra készültünk. Az úttörők nagy képzelőerőről és találékony­ságról tettek tanúságot a jelmezek elkészítésé­ben. A hagyományhoz hiven Télapót, az Ó-esz­tendőt búcsúztattuk és Hófehérkét, az uj évet köszöntöttük. Arik Visnyevszkij tarka öltözet­ben kedvelt dalokat énekelt é3 szavalt. Natasa Rukavisnyikova eitáncolta a ..Tatarocska’* nevű táncot, A legkisebb uttörőlány, ValeesKo Drober hókriatály-ruMban táncolt A Karnevál pom­pájával forgott a legötletesebb alakok körtánca a raavoffó fenyőfa kfin'U Hetven kilométeres sebességgel Tarsó peremétől a belvárosig Rövidesen megkezdődnek Varsóban a földalatti gyors- vasút, építkezései. Már folya­matban vannak a próbafúrá sok a meghosszabbított útsza koszon. A földalatti gyors vasutat 1955-ben adják át a forgalomnak a belvárosi sza­kaszon. Zoliborszk városrész Uj utakon a bolgár nehézipar A bolgár ipar ma már olyan gépeket is gyárt, amelyekről a régi burzsoázia azt gondolta, hogy soha nem lehet előállí­tani Bulgáriában. Légkala­pács, cséplőgép, kévekötő, tég­lásai toló és más bonyolult- szerkezetű gépek gyártásával felé széles gyepesített sáncba fut majd a vonat. A földalatti menetsebessége 70 kilométer lesz óránként. A megállóknál mozgólép cs ölekéi gyorsítják meg és teszik kényelmesebbé az utazóközönség átszállását a földön közlekedő autóbusz és villamos járatokra. a gépipar 1949-ben 33-szoro sara emelte termelését az 1939 évihez képest. Az elek­tromos ipar szintén ugrássze­rűen fejlődött. Itt az emelke dés 11-szeres az 1939-es évhez viszonyítva. Február 3—8 között tartják a Szülői Munkaközösségek értekezleteiket Csütörtök, 1950. íebf. 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom