Zala, 1950. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1950-01-08 / 7. szám
Ifi. évfolyam I. szám. Mra 50 fillér A kí&afi népi kormány elismerése zűrzavart okozott az USA távolkeleti poétikájában 1950, Jaguár vasárnál) ERŐ ELLEN {82. J.) A világpolitika nagy eseménye bekövetkezett: Nagybritannia elismerte a Kínai Népköztársaság kormányát. Ezzel egy- időben Truman bejelentette, hogy sem segélyt, sem katonai. tanácsot nem fog többé nyújtani az amerikai kor- mány a szétvert Kuomin- taug-csőeselék maradványainak. A két eseményt kisérő sajtókommentárokból megállapítható, hogy az amúgy sem egységes imperialista tábor még inkább megoszlott. Anglia — a Marshaíl-terv- hől véglegesen kiábrándulva — azt reméli, hogy megőrizheti távolkeleti gazdasági állásait, továbbá, hogy az osztálytudatos angol munkásság rokonszenvét elnyeri Mao-Co-Tung elismerésével. Amerika a befejezett tények következtében jobbnak látta pillanatra beszüntetni a kardcsörtetést és feladni Eormoza- „bérbevételére” irányuló, beláthatatlan bonyodalmakat rejtő politikáját. Bevin a kínai külügyminiszterhez intézett levelében azt írja, hogy az angol kormány „befejezte annak a helyseinck tanulmányozását, mely a Kínai Népköztársaság központi népi kormányának mega lakú Iá sóból származottAz angol kormányt azonban nemcsak a kínai helyzet ^tanulmányozása”, hanem az egész nemzetközi helyzet alakulása bírta a jobbik belátásra. Kínában bizonysággá vált, hogy az amerikai fegyveres segítség — nem is beszélve a gazdasági, politikai, diplomáciai támogatásról — nem tudta fenntartani az elnyomó uralmat, megállítani az események menetét. Kinn: njabb bizonyság arra, hogy a háború erőivel szemben 'minden téren nagyobbak a béke erői. London meggyőződhetett arról, hogy a világpolitikát nem a ivashing- 1 (mi Fehér Ház, hanem a világ népei maguk szabják meg. Mindehhez Anglia esetében hozzájárult az ismert súlyos gazdasági helyzet — és az a tudat, hogy saját gyengeségük hovatovább az USA tagállomává ziilleszti a szigetországot és egész gyárin at b írod alma t. Ez a helyzet tehát Anglia szemszögéből vizsgálva az eseményeket. Egészen más kép tárul azonban szemünk elé, ha az uj helyzetet nem a letiinőben lévő tőkés világ, hanem a. mi érdekeink, a béketábor érdekei szerint vizsgáljuk. Tagadhatatlan — és ez a legfőbb tanulság —, hogy a, kínai helyzet alakulása a béketábor győzelme. Olyan győzelem, amelynek erkölcsi, eszmei jelentősége az Októberi Forradalom, a Szovjet- mi iónak a második világháborúban elért győzelme után n század harmadik legfontosabb eseményének tekinthető. A felszabadult ée a még rabságban sínylődő százmilliók újra láthatják: | az ellenséget nem szép szóval § kell meggyőzni, hanem fegyverrel legyőzni. Három év- veL ezelőtt az angolszászok éruemesnek, helyénvalónak tartották, hogy Kínában nyíltan támogassák a reakciós uralmat, azóta milliár- dok elvesztése, diplomáciai és katonai vereségek sorozata hozta meg részükre a keserű csalódást A győzelmet, a szabadság győzelmét az erő ellen a túlerő, az im-1 perialista gyilkosok tervei § ellen a kommunisták vezette H dolgozó nép élniakarása hoz- I ta el. A kínai győzelemről hiba g volna azt a következtetést le-1 szűrni, hogy az imperializmus már fogatlan kutya, amelyik még ugat ugyan, de már nem harap. Az imperialista „kutya” Kínában nem azért nem harap, mert, fogatlan, hanem azért, mert elnáspágolták és láncraver- j ték. Harapott, amíg engedték harapni. De újra harapni készül. Az imperializmus | a vereségbe nem nyugszik S bele. Válság fenyeget —| ebben az évben Amerika, mé- | gis és éppen ezért többet | fordít fegyverkezésre, mint | a második világháború leg- | nagyobb fegyverkezése ide- | jén. Szövetkeznek áruló jobb- 1 oldali szociáldemokratákkal, | Tito-féle söpredékkel, iigyuö- 8 kök gyülevész seregét küldik § szerte a világba a szabad | népek ellen. S mi mégis erősebbek vagyunk, még erősebbek leszünk. — A Tájékoztató Iroda legutóbbi értekezlete ismételten rávilágított arra, bogy a béke megvédése egyetemes harci feladat. Kína túlnyomó részén ma már béke van. Megindult az épitomunka, a termelés, a fejlődés a szocializmus utján. A kínai nép azért fogott fegyvert, begy ezt a békét kivívja. A kínai nép harca igazságos harc az elnyomók és külföldi cinkostársaik ellen. Csang-Kai- Sek és imperialista pártfogói küzdelme igazságtalan merénylet volt a történelmi fejlődés ellen, a szabadság ellen. A harcban az igaz ügy győzött. Az igazság egymagában — hatalmas tényező, de nem elegendő. A szabadság nem zöldasztal mellett, szócsaták eredményeként születik, hanem fegyverek füzében, áldozatok közepette. így volt 1917-ben. 1941—45-ben, s így van az Kínában is. Kína ismét valóra váltotta Lenin és Sztálin tanításait, a kommunisták igazát, háború és béke kérdésében. A kínai győzelem után újabb szemeknek kell felnyilniok és meglátni: a kínai nép semmire sem jutott volna pacifizmussal. A pacifizmus egyet jelentett volna a belenyugvással a „megváltozhatatlan” nyomorba, szolga- ságija. De a kínai nép győzött, mert a békét nemcsak üiiis£i@?ia!@€$i feati?®iai az ipari munkaerőgazdálkodásrál és szakképzésről A HÁROMÉVES TERV állandóan növekvő termelésének és a beruházások és építkezések _ gyorsiitemü kibontakozásának eredményeként 3949. januártól kezdve havonként mintegy 20 ezer uj munkás került a gyáriparba és építőiparba. A 'étszám ilyen rohamos emelkedése több szakmában munkaerőhiányt idézett- elő. Mig 1949. áprilisában háromezer munkahelyre, addig májusában 9 ezer és szeptemberben már 18 ezer munkahelyre nem tudtak a munkaközvetítő kirendeltségek munkást közvetíteni. A hiány elsősorban szakmunkásokban mutatkozik. Legégetőbb az esztergályosoknál, mintakészi- tőknél. öntőknél, géplakatosoknál, kőműveseknél, ácsoknál. Súlyosbítja a. helyzetet, hogy jnunkaerővándorlás indult meg a gyárak között, sőt a gyáriparból a kisipar felé is. A lelkiismeretlen ímmkáscsébitók ős a. man kas- hely ükéi; néhány fillcrny? beígért több keresetért elhagyó munkások komoly nehézségeket okoznak az üze- 1 mekbe.11 a terv teljesítésében, J A MUNKAERŐHIÁNY el- lenére sok üzemben nem használják jól fel a rendelkezésre álló munkaerőt. Szakmunkások olyan munkát végeznek, amelyet betanított munkások is elláthatnak, mérnökök, technikusok nagy számban dolgoznak adminisztrációs munkakörben, a termeléstől távol. Mig egyes műhelyekben munkaerőhiány van. másutt a kapun belüli munkanélküliség az önköltségeket növeli. A munkaerőhiány mellett még mindig vannak munkát keresők. Ezek közt azonban gyáripari, építőipari szakmunkást, betanított vagy segédmunkást alig találunk. A munkát keresők legnagyobb ’•esze még nem dolgozott, "'okán jelentkeznek tisztviselői pályára, akik sem kellő képzettséggel, sem gyakorlattal nem rendelkeznek. Megállapítható tehát, hogy Magyarországon a gyáripari munkások munkanéllcü 1 i sége megszűnt és a munkanélküliséget munkaerőhiány váltotta fel. AZ IPAROSTANULÓ képzést a legutóbbi hónapokig az üzemek erősen elhanyagolták. Az ez év őszén szerződtetett 27 ezer uj gyáripari tanuló beiskolázásával érjük csak el, hogy a tanulóknak több mint fele a gyáriparban dolgozzék. A tanuló idő három, illetőleg két év, feleslegesen hosszú és hátráltatja a gyors utánpótlást. Az iparostanuló iskolák színvonala alacsony. A szakmunkásképzés második formája, felnőtt munkások szakmunkássá való átképzése, egységes rendszer és irányítás nélkül folyik. A tanfoly ainokon a szervezet - lenség miatt nagy a. lemorzsolódás. A továbbképzés tervszerütlenül, ötletszerűen folyik, sokkal kisebb mértékben, mint az iparunk technikai szivonalának emelése érdekében szükséges lenne. A MUNKAERÖCxAZDÁL- KODÁS és szakképzés jelenlegi állapota, valamint a munkaerő vándorlás az ötéves terv teljesítésében nehézségeket idézhet elő. Döntő fordulatra van tehát szükség. Ennek érdekében a Minisztertanács a kővetkezőket ’•endeli eb 1. ,A TÁPPÉNZ FELEMELÉSÉVEL anyagi;«» g L érde- fwflibté kell tenni a. dolgozóikat, hogy huzamosabb ideig (dolgozz antik egy murknhe- ilyesi- Be kell vezetni azt p (rendszert, hegy 37 állam? üzemek dolgozói, amennyiber *1950 január elsejétől számítva legalább két évig egy (munkahelyen dolgoznak, magasabb táppénzt kapteriek. (A fizetés S5 százalékát kitevő (táppénzt azoknak, akik ettől, az időponttól számítva dot»! tgoznak egy munkahelyen, kétí iév elteltével 75 százalékra, löt évtől kezdve 85 százalékra lés 10 év után 100 százalékra kell felemelni. A 10 évig egy munkahelyen dolgozók tehát, meg fogják kspni betegség (esetén teljes fizetésüket. Azokat a munkavállalókat, fölük az álami üzemekből önkényesen, g vállalatvezető jóváhagyása nélkül távoznak; ßi, uj munkia hely ükön két' éven át csak évi 6 napi íizz- tett szabadságban szabad r** iszeisiíeni és táppénzüket egy.i évig 50 százalékban keli meg- (ál&ipilani amiak az .elvnek •alapján, hogy aki nem törődik 2 termelés, a népgíazda- iSág érdekével, nem részesül- bet a szocialista építésben tevékenyen résztvevő munkálok számára nyújtott gzoeiá*.1 ills előnyökben. 2. A MUNKÁSCSÁBÍTÓK' telten szigorúan el kell járni. A kötelező munkaközvetítést iiraegkerülőkM, a ko’dektivj (szerződést áthágó kisiparosokat a fennálló rendelkezésiben megszabott büntetésben kell részesíteni3- A NEHÉZIPARI, könnyűipari, közlekedési- és posta ügyi1 miniszterek a minisztériumokban és a felügyeletük alatt álló vállalatokban, üzemekben feltétlenül műszaki .képzettséget igénylő munkakörben foglalkoztatott mérnököket őz technikusokat helyezzék át üzemi műszaki munkára- Az üzemek vezetői gondoskodjanak grról, hrv a szakmunkások képzettségüknek megfelelő munkán dolgozzanak. Nagy számban kell a nőket bevonni azokra a területekre, ahol mm szakmátakarla, hanem — amint a kommunisták tanítják — kiharcolta. Győzött azért, mert nagyobb erőt sorakoztatott fel a béke oldalán, mint amekkorát az ellenség a maga: gyilkos terveinek keresztülvitelére. Mi, magyarok üt óve vagyunk szabadok. A mi szabadságunkat a szovjet fegyverek hozták el. Azok hozták, akik ellen harcoltunk. Ezek a tények sokak előtt, elhomályosítják azt az igazságot, hogy a szabadság és a béke kemény harc eredménye. Igaz, nekünk a békét immár nem kiharcolni kell hanem megvédeni. Nagy különbség a váron belül lenni, vagy ostromolni a várat. De a harc: harc mindkét félnek. Nem tennénk hűek teteaabaditóinkhoz, ha a béke megvédéséért kímélnénk az áldozatot. A harc ott folyik — csak látni kell — az üzemekben, a munkapadokon, a selejt ellen, a naplopók ellen, künn a földeken az eke és traktor, régi és uj között, dolg-ozó parasztok és kulakok között, A harc dúl a leérnek és szabotálok si se reit ad a ellen, a rémhír terjesztők ellen. a. zavarkeltők ellen. Mindazok ellen, akik tudva, vagy tudatlanul az ellenséget szolgálják, befo- Ivása alatt állanak. Nyolcszázmillióan vagyunk! Szövetségesünk ennél is több — minden bee snie tea em ber a. világén. Azt várják tőlünk, azt irja elő nemzeti .kötelességünk, hogy ne szűnjünk meg hrti'oolm a l&&*{kedő ellenség ellen, legyünk éberek, érjünk el mind újabb '■■"őzelmekét a. termelés po- ’ondián, a tudómé a kultúra frontján. Azt a lehetőséget adta nekünk a lör- tenelem, hogy az ötéves terv ni aradéktalan vég rehaj fásával virágzóvá, erőssé, megbecsültté legyük országunkat. A magyar dolgozó nép a régi rend omladozó erői ellen élettől duzzadóan lát neki feladatának, hogy a mi országunk méltóvá. váljék* azokhoz, aki értünk, a tűi szabad ságunk ér t, békénkért, jólétünkért vérüket hullatták, a Nagy Októberi Forradalomban, a Honvédő és Felszabadító Háborúban, s must
