Zala, 1950. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1950-01-18 / 15. szám
;Mxrttu, woo. január ro. ^zünte§§fik meg? a miinkáMáEidoHásí Hz düamositás óta háromszorosára emelkedett a Szőci Bauxit termelése A közelmúltban hozott minisztertanácsi rendelet nagy- jelentőségű rendelkezéseket tartalmaz a munkaerőgazdálkodás és szakmunkásképzés területén mutatkozó hiányosságok kiküszöbölésére. Pártunknak erre az irányítására ötéves nemzetgazdasági tervünk megvalósitása küszöbén annál is inkább nagy fontosságú, mert további feladataink sikeres megoldása szempontjából számos olyan problémát vet felszínre, amelyekkel eddig hézagosán foglalkoztunk, de nem tűztük ál-, landóan napirendre. Most azonban, miután tervgazdálkodásunkat is szélesebb alapokra. helyezzük, elengedhetetlenül fontos, hogy rendszeresen és behatóan tanulmányozzuk üzemünkön belül a munkaerőkészlet, szakmunkáshiány és szakmai továbbképzés területén végbemenő mennyiségi és minőségi változásokat. Mindenekelőtt rá kell mutatnunk a minisztertanácsi rendelet egy igen lényeges pontjára, amellyel részletesebben is kívánunk foglalkozni és ez pedig: a munkásrándorlás« Köztudomású, hogy ezen a téren számos olyan jelenség mutatkozik nemcsak országos, hanem megyei viszonylatban is, amelyek arra vallanak, hogy egyes üzemeinkben — ha nem is éppen állandó jellegű formában — a munkásvándorlásnak egy különleges válfaja jelenik meg: az időszakos munkahely változtatás. Nem egy esetben előfordult, különösen kőbányaipari üzemeinknél, hogy a nyári mezőgazdasági munkálatok megkezdésekor szintg tucatjával hagyták el munkahelyüket, a munkások — közöttük jónéhány szakmunkás — és a szezonmunka befelezte után ismét visszatértek üzemükbe. Nem is kell mondanunk, hogy a termelésben milyen jelentős visszaesés mutatkozott ezekben a hónapokban, amikor egy-egy nap 10—20, vagy esetleg nagyobb számú szakmunkás, jól betanított segédmunkás vált meg megszokott munkahelyétől, számítva az időszakosan is — az egyik kereseti lehetőségeire. Néhány jellemző példát említünk csak: a sümegi bazaltbányában például az aratás megkezdése előtt 40—50 munkás maradt el naponta, a za- lahalápiban ugyancsak 10-20 volt a napi csökkenés. Uzsa- puszt.án hasonló a helyzet; a nagyobb keresetet ígérő csép- lési munkák idején nem egy szakmunkás önkényesen munkahelyet változtatott s csak hónapok múlva mentek visz- eza útra az üzembe. A Nyíréül Bauxitban is előfordult néhány esetben, hogy képzett szakmunkások huzamosabb időn keresztül suegSKokif s>1 iáik m n M Is a vi a z © sí y ulkat és ezzel jelentős mértékben gátolták a termeire zavartalan menetét. Ugyanilyen jelenségek voltak tapasztalhatók egy időben a Magasépítési NV-nél, ahonnan — ha időszakosan is — az egyik vagy másik kisiparashoz szegődtek el kőművesek, ácsok, de minthogy a beígért kereset az előbbihez viszonyítva kevésnek bizonyult, visszavándoroltak eredeti munkahelyükre. A többi üzemeinknél általában, néhány szórványos esetet leszámítva, nem kapott, lábra a vándorlási láz, de mivel ennek komoly veszélye fennforog — éppen egyes üzemvezetők helytelen eljárása folytán —, súlyt kell helyeznünk arra, hogy megakadályozzuk a munkaerőkben tapasztalható hullámzást. Fontos nemzetgazdasági érdels. fűződik ehhez, mert tervgazdálkodásunkat csakis akkor építhetjük szilárd alapokra, ha ezen a téren is még fokozottabban érvényesül a tervszerűség. A rendelet egyébként komoly anyagi előnyök biztosításával jutalmazza az egy helyen huzamosabb ideig dolgozókat, ugyanakkor megvonja azoktól, akik önkényesen, időrőhidőre más munkahelyre vándorolnak. Az illető dolgozóra nézve ez nemcsak anyagi hátrányokkal jár, hanem ezen túlmenően, hogy önmagának árt, egyenesen az ország, a közösség érdekeit veszélyezteti, akadályozza a szocializmus építését. Vo- nktkozik ez legelsősorban a már említett kőbányaipari üzemeinkre, ahol a pártszervezetre hárul az a feladat, hogy politikai fei¥ifiág«siíé EZEEm&ával rámutassanak a munkásvándorlás káros következményeire — még akkor is, ha félproletárokról van szó — és a népnevelőkön keresztül tudatosítsák a dolgozókban, hogy ömaguk és a terv ellen vétenek a munkából, az üzemből való indokolatlan kilépésekkel. Ezzel kapcsolatosan nem kevésbbé fontos feladat megoldása hárul pártszervezeteinkre: a bányákban dolgozó félproletárokat — akiknek jelentősebb hányada segédmunkás - megfelelő szakoktatás utján szakmunkásokká képezzék át, hogy igy is hozzájáruljanak a nehézségek áthidalásához és a Tervben lefektetett feladatok végrehajtásához. (Serfőző László) Uj alapszervezetek beindításával készül a kanizsai MS2T a „Magyar-Szovjet Barátság“ hónapjára Még két hét választ el bennünket a „Magyar-Szovjet Barátság“ hónapjától, amikor a magyar dolgozók még jobban kimutathatják szere- tetüket a dicsőséges Szovjet- únió iránt azzal is. hogy a Magyar-Szovjet Társaság keretében megismerkednek a hős szovjet nép életével, realista művészetével, kultúrájával — a szovjet emberrelAz MSzT nagykanizsai szervezetének a közeli nagy eseménye és a tagság ugrásszerű emelkedése nagy lökést adott a további fejlődéshez. A ^ tagságnak az ezer fölé való emelkedése óta a tagoknak központi foglalkoztatása szinte lehetetlenné vált. Szükséges lett a tagság foglalkoztatásának decentralizálása és ezzel párhuzamosan az alapszervezetek felállítása. „ 38-ból 350 A városi szervezet irányítása mellett ma másfél hónapja megalakult a MSzT MAORT üzemi szervezete, ami máris szép eredményekkel dicsekedhet. Harminc- nyolc taggal indultak és ma már 350 körül mozog az állandóan növekvő taglétszámuk. Ezt a rövid idő alatt elért pompás eredményüket szívós politikai nevelő munkájuknak köszönhetik. Megmagyarázták do’gozó társaiknak a Szovjetunió jelentősé gét é3 azt, hogv mit köszönhet a magyar do’gozó a szovjet népnek. Emellett nem ha- ny.ago’ták el a kul-úrmunká’- sem. Kultüresteket rendszeresítetlek, amelyeken a dolgozók közelebb kerültek * művészeten keresztül is a Szovjetunióhoz. Az üzemi szervezés mellett a falvakban is folytatják a nevelő és a szervező munkát. Rövidesen egy falut vesznek védőszárnyuk alá és ott igyekeznek elmélyíteni a dolgozó parasztok között a Szovjetunió iránti barátságot és kapcsolatokat.Alapszervezetek az üzemekben A MAORT-nál elért kezdet* eredmények mellett még ezernyi tennivalója van az MSzT nagykanizsai szervezetének. A hónap végére megalakítják a körzeti alapszervezeteket és sor kerül az üzemek ben is az MSzT üzemi csoportok megszervezésére is. A vasúton, a Magasépítésnél^ a téglagyárban, a vajgyárban. a fémárugyárban várja a MSzT egyre népesebb tábora, hogy ott is rövidesen megalakuljon a Társaság alapszervezete. A csoportok elindítása mellett még komolyabb kultúrnevelő munkára van szükség. A Társaság keretében megnyílt- könyvtárban az MSzT ragjai a legjobb szovjet írok könyveiből ismerkedhetnek meg a szovjet ember életével- Vetítettképes előadásokat is tervez a Társaság, melyen keresztül az üzemek megismerkedhetnek és bensőséges viszonyt építhetnek ki a Szovjetunióval. Tervek ezek. nagyvonalú tervek, melyeknek a megvalósulása — hisszük — nem sokat várat magára és a nagykanizsai dolgozók is a M a gy ar - S z 0 v j e ’ Társaságon keresztül még jóbban meg szeretik majd a Ssevjetúaiót. A Szőci Bauxitban az államosítás óta jelentékenyen megnőtt a termelési átlag. Az egyéni versenyek is az utóbbi időben hatalmas lendületet vettek é3 a dolgozók ígéretükhöz híven, teljesítik vállalt kötelezettségeiket. Jellemző erre. hogy amíg Gé- cziék és társai önkénye szabta meg, bogy mennyi bauxi- tot termeljenek, addig alig érte el az átlag a havi 105— 110 százalékot. Miután azonban a dolgozóké lett az üzem, egyszerre ugrásszerűen. így majdnem háromszorosára emelkedett a termelés és de* cemberben már elérték a 307 százalékos üzemi termelési átlagot. — Srámli Lajos. a:a egyéni versenyzők egyik legjobbja. 446 százalékot teljesített az elmúlt hónapban és ezzel a teljesítményével keresete meghaladta az 1300 forintolt. Rajta kívül azonban számosán vannak, akik felett* járnak a 250—300 százaléknak és ehhez képest havi keresetük is megközelíti a 800 •—1000 forintot. „Csakhogy már itt tartunk" Tervet készít önmagánál a Rákosi’csoport Ahogy közeledtem a szur- dapusztai ,,Rákosi Mátyás” termelőszövetkezetet övező kis fenyőligethez, egyre jobban magávalragadott a kíváncsiság: vájjon mit fogok ott látni? Kellemes meglepetés fogadott. A csoport nö- yendékmarháit a tágas kifutóban láttam. Az enyhén sütő januári napon edződtek. Az irodában Csesztregi Lajos elvtárs, a csoport helyettes elnöke fogadott. Nagyon megörült, amikor közöltem vele jövetelünk célját. — A Mezig kiküldöttjével azért jöttünk — mondtam —, hogy közösen készítsük el a csoport 1950. évi üzemtervét. Kell a segítség a tervkészítéshez —_ Hát el is kél a segítség — jegyezte meg Csesztpegi elvtárs. — Nem hiába, ez még az első tervünk, járatlanok vagyunk még az elkészítésében. De sebaj! Kő, hogy raár_ ott tartunk, hogy tervet készíthetünk a magunk elhatározása szerint magunknak. Hamarosan összegyűlt az intézőbizottság. Beszélgettünk velük és ebből azt láttuk, hogy mindnek ugyanaz a véleménye, mint Csesztregi elvtársnak: örülnek a tervnek. Estére összejött a csoport- értekezlet. A Rákosi-terme- lőszövetkezet valamennyi tagja ott volt, mert már ér- tesül lek arról, hogy az ő tervükről lesz szó, ebből pedig egyikük sem akart kimaradni. Röviden ismertettük a tagok előtt a tervkészítés fontosságát, s ugyanakkor rámutattunk a helyes műn-- kame^szervezés szükségességére. Azt termelünk, amire szükség van Ezután a csoport tagjaié volt a szó. Jóformán egyetlen tag sem akadt, aki ne szólalt volna fel, s ne foglalta volna szavakba azt, amit a tervkészítésről gondol. Valamennyi felszólalás 'gy-egy érdekes meglátás. Jobbágy Pál elvtárs például ezeket mondta: — Elvtársak! Az iizem- ;erv jelentőségét én abban látom, hogy rajta keresztül • a mi csoportnak is bele tud kapcsolódni a szocializmust ’ni‘ő ötéves tervbe, Ez a mi "■*smtervünk arra énül, hogy elrasm.it termelünk, amire •* ípgazdfl Ságunknak szüksége van és amit a szőci alizmust építő országok egymás között értékesíteni tudnak. Ezután Mátyás Ferenc elv- társ, a csoport egyik legidősebb tagja kért szót. — Ha mi is — akárcsak népgazdaságunk — tervszerűen gazdálkodunk — mondta —, akkor nem lesz somi- lyen terményünkből sem feleslegünk. Mert emlékezzünk csak vissza elvtársaim arra az időre, amikor a tervszerűtlen termelés következtében a Horthy-uralom idején az állatokkal etették meg a rengeteg gabonát, mi pedig nyomorogtunk, nem volt ruhánk, lábbelink... Egyszóval akkor nem nézték a dolgozók érdekét. Kustor József elvtárs volt a következő. Most jött meg Galyatetőről. Az arcán még ott a kétheti üdülés színe. Végre is keli hajtani az ütemtervet — Ne feledkezzünk meg arról elvtársak, hogy ha mi elkészítjük az üzemtervet, végre is kell hajtani — jelentette ki. — Teljesítsük, do igyekezzünk, hogy túlteljesíthessük. Alkalmazzunk újításokat, hogy minél jobban fokozhassuk a termelést. Csak igy tudjuk a magunk és népünk boldogulását a mi munkánkkal is biztosítani. Végre egy asszony is fölszólalt. Jobbágy Pálné volt. a növénytermesztési munkacsapat vezetője. Ezt mondta: — Az üzemtervet, amit most készítünk eh mindenképpen túl akarjuk teljesíteni. Ennek érdekében ki fogjuk építeni a munkacsapatokon belül az egyéni versenyt. Számos felszólalás volt még hasonló szellemben. Utánuk megalakítottuk a m u r> k»bizottságot, am el y n ek tagjai örömmel fogadták azt, a megbízatást, hogy kimunkálják a csoport üzemtervét. A munkabizottság hozzá is fogott a terv elkészítéséhez. Horváth Ferenc ÁMG mezőgazdász, Lenti. — Kényszerarvenést tart január 20-án délelőtt 10 órakor a nagy- kanizsai Zálogház és Árverési Csarnok NV. Árverésre kerülnek különféle ruhaneműk, porcellánok, fényképezőgépek -stb. Ezzel egyidejűleg önkéntes árverés is lesz, melyre mindeniéle használati tárgyat felvesznek. Az önkéntes árverésre mindennap délelőtt 8 órától 3-ig vesznek fel Ingóságokat.
