Zala, 1950. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1950-01-17 / 14. szám
KecM. Í050. január '17. w.Mi b atilt cut uíta thünJk MUNKAEGYSÉG BOHD (J)áljfiix.eqi dől gőzé- paraszt&k leaeíe Szálkás betűkkel sűrűn telcirt levelet hozott Pálfiszegről a 1 posta. „Göcsej országkellős közepéből, chpl az elmúlt bűnös I rendszer szándékoson a legnagyobb sötétségben tartolta a falu $ dolgozó parasztjait, ahol Horthy ék csendőrpribékjei kíméletlen szigorral őrködtek'— az urak utasítására —, nehogy egy szikra fény, tudomány lejusson az egyszerű kizsákmányolt paraszthoz, cselédhez, a hercegek és hitbizományi birodalmúba. Ez a levél uj, friss szellemet sugároz felénk, a dicsőséges Vörös Hadsereg által hozott szabadságról, a fejlődés, haladás iránti vágyról beszél egyszerű mondataival. 3 tt ülünk a fűtőtt iskolateremben. A padok mind megteltek. Parasztok, parasztasszonyok, főként pedig fiatalok foglalnak itt helyet körülöttem. Miért ez a nagy érdeklődés? Domonkos Aladárné a falu tanítónője, ma újra felolvas abból a könyvből, ami úgy szól hozzánk, olyan közvetlen közelségből, mintha egy jó szomszéddal beszélgetnénk. És igy is van ez, A legszerel etr emelt óbb, legjobb szomszéd, a hatalmas Szovjetunió, a világ legfejlettebb mezőgazdászról írott riportkönyvet tanulmányozzuk itt Pdifi- szegen. Fehér Lajos könyvéről van szó:. „Öt hét a világ legfejlettebb mezőgazdaságában,” A tanultakból meglátjuk életünk igazi értelmét. Érezni kell azt, amit mi, az elmúlt rendszer Idzsákmányoltjai és félrétaszi- tottjai, ezeken az estéken vita. során őszintén átéltünk. így egymás mellé rakva a mondatokat —, mert az iskolám kevés — nem tudom én azt vssza adni szavakkal. Hbrthyék nem erre tanítottak engem. Ki törődött akkor Pálfiszegen Pálfí Kálmán béresgyerekkel?... A kutya se! />/ em vagyok én tagja a Pártnak, .de látom, hogy ami az országban eddig történt, minden a mi érdekünkben történt, mint ahogyan a nagy Szovjetunióban is a kolhozparasztok boldog életüket a Pártnak, a nagy Leninnek, Sztálinnak köszönhetik. Amikor ma is a kulákrérn- hirek áradata közepette vagy százötvenen leültünk itt, hogy c könyv tanulmányozásával közelebb kerüljünk a Szovjetunióhoz, ahhoz az államhoz^amelyik minden segítséget megád, utat mutat a magyar dolgozó parasztság boldog .felemelkedéséhez nem mulaszthatom el néhány sorban papírra vetni ennek nagy jelentőségét. Megvallom kicsit ingadoztam magam is, túlzottnak találtam, mert példa nem volt előttem, — hogy milyen jólét fakadhat a tervszerű, nagyüzemi gazdálkodás nyomán. Látogatást tettem aztán én is a becsehelyi „Rákosi‘’-cso- oortnál. A Szovjetunióban járt Fekécs Imre meg Óvári Károly '••tőszóval mondták el nekem, hogy odakint mit láttak. A tegnapi napon pedig a riport- könyvben olvasott és teljes egészében megvitatott „Iljics“ kolhoz példája nemcsak engem, hanem valamennyiünket, akik végighallgattuk az előadást, meggyőzött a tervszerű, közös szövetkezeti gazdálkodás előnyeiről a nyomor-parcellákon folytatott kisparaszti vergődéssel szemben. óT’íiara Vilmosné a vita során igy beszélt: Derék asszonyok a kolhozparasztok feleségei, irigylem a sorukat, férjeik mellett vállvetve építik a ml jobb jövőnket is, mintaképeinknek kell tekintenünk őket. Horváth Ellus is párhuzamot vení az ö jelenlegi élete, meg a kol- hozparasztlányok élete között. Tóth Elek az ő egyszerű szavaival megmagyarázta, a könyv nyomán: a tervszerű gazdálkodáshoz nem elég a jó szándék, hanem az a helyes, ha megtanuljuk annak előfeltételeit is. Itt akarok ehhez a véleményhez csatlakozni újból csak az ..Iljics” kolhozra hvatkozva. A nagy Lenin kis szülőfalujának 1929-ben 29 dolgozó parasztja lépett a közös szövetkezeti gazdálkodás útjára és a jó példa nyomán két esztendő alatt tagja lett a kolhoznak az egész falu mind egy szálig. És még egyet: 450 holdon, 79 család, hogy jó módban él, azt a gépi erők alkalmazásával, műtrágya, a füves vetésforgók bevezetésével az újításoknak köszönhetik. Ezt kell látnunk és cselekednünk majd Zalacsében is. CÁ községünkben minden lehetőség meg van arra, hogy termelőszövetkezeti csoportot hozzunk létre. Hiszen ma már csak megtiszteltetés ez egy falunak. Mi sem akarunk lemaradni a fejlődésből. Köszönjük Fehér Lajosnak, hogy a mi számunkra is megírta olyan közvetlen egyszerűséggel, világosan ezt a tanulságos munkát és utat mutatott nekünk a saját, a gyermekeink és az egész ország jobb jövőjének érdekében. ígérjük, hogy a tanultakat rövdesen a gyakorlatban valósítjuk meg. Pálfi Kálmán, Dara Vilmosné, Tóth Elek, Horváth Ella Pálfí- szeg. „A község apraja-nagyja ott van... Szabad Föld Téli Esték - Bucsuián a A szép Göcsejben hegyek ts völgyek, erdők és mezők között húzódik meg ez c kis falu. Búcsú1 a a neve és arról nevezetes, hogy a dolgozó parasztok, akik lakják, szívesen tanulnak, mert tudják, hogy tanuini sohasem lehet elegei. Ez a tanvlnivágyás pedig lép len-nyomon kiütközik a búcsútaiajcbol. Most például a Szabad Föld Téli Estékre járnak el, mégpedig olyan nagy lelkesedéssel, hogy a bucsuiai házak bizonyára csodálkozva meregetik hidegen csillogó ablakszemeiket, amikor a község népe az előad,ásókra megy, vagy éppenséggel megjön onnan. Ha látja az ember, ami ott van egy-egy elöadó,- son, nem akar hinni a szemének, ha nincs ott, könnyen hajlandó azt hnni, hogy tréfát,. űznek vele. Ritkaság ugyanis, hogy egy ilyen előadássorozatot egy község lakosságának fele hallgasson, végig. Búcsúján pedig igy van. A községnek a legújabb útiatok szerint 670 lakosa van •— ebben pedig a legöregebbek és a legfiatalabbak is benne vannak, A Szabad Fold Téli Estéken pedig —• általában 300-an vesznek részt. * Miért ez a nagy látogatott- | ! súg? Büszkén, örömtől ra- j gyogó arccal mesélik a bu- ccutai dolgossá parasztok, hogy falujukat négy részre oszolták és ezek a részek egymással versenyeznek azon, hogy honnan jönnek el többen az előadásokra. Innen van az^án, hogy hétről-hétre hőbben jönnek. Ahogy beszélgetünk | a búcsúiaiakkal. lassan az is kiderül, hogy van egy titkon dédelgetett vágyálmuk, ami talán rövidesen valóság lesz. Kulturházat akarnak, ahol ilyenkor zavartalanul összejöhetnének, ahol nem lenne ,.baj:<, mennyien vannak és ahol kedvükre művelődhetnének, mert újságok, köny- j vek várnák őket, az!án meg- | beszélhetnék ott a problémái- j kát, felcserélhetnék ' tapasztalataikat. A 300 ember pedig ott szorong a teremben, de a zsúfoltság most nem számit semmit sem, hiszen az, hogy tanulhatnak, még a lehetetlent is lehetségessé teszi. Most is éppen a szovjet mezőgazdaságról beszél az előadó, Kiss Gyula, ez pedig mindennél jobban érdekli őket. Néma csendben, feszült figyelemmel hallgatják az előadást, amelynek minden szava nyomán még jobban megismerik a világ legfejlettebb mezőgazdaságát, ami most m,ár az ő példaképük is. Búcsúba tanul, a dolgozó parasztok képezik magukat és igy készülnek az uj feladatok megoldására, a tavaszi mezőgazdasági munkák megkezdésére és povJos elvégzésére. A íemii fánis élen s&ásialék&mn teljééitette n termelési ssei^íső'dés miemiérwét A lentii járás dolgozó kis- és középparasztjai visszaverték a kuiákck támadásait, hiába volt a kflák-mese, íömegféjsen kötnek a nép államává! termelési szerződést. A legutóbb beérkezett adatok alapján járásaink közül, az eddig még közepes eredményt felmutató lenti járás, a Párt népnevelőinek és a tómegszervezeteg eredményes munkája, következtében a verseny élére került. Kedd reggelig szerződéses termelési ütemtervüket 84 százalékban teljesítették a lentii járás dolgozó parasztjai! (J. I.) Egy éves múltra tekinthetnek csak vissza a zalai termelőcsoportok. Nem nagy idő. Az elmúlt év tavaszán csak 12 volt a számuk és micsoda nehézségek közt alakultak meg! Elhanyagolt. kizsigerezett, parlagon hagyott kulák-földeken. Jószág, meg gép csak imitt-amott volt, úgy mutatóban. Akik legelőbb ismerték., fel a nagyüzemi gazdálkodás hatalmas fölényét, nálunk is gazdasági munkások, ujgazdák voltak, a közös szövetkezeti gazdálkodásban persze járatlanok. Bizony nehezen indult a munka-megszervezés. Üzemi pártszervezet sem működött a csoportokban, igy nem volt a termelésnek motorja, szervezője, irányitója. Ä politikai és szakismeretek hiánya kiütközött. így aztán a maguk tapasztalatai alapján szervezték meg az uj munkamódszereket a csoportok dolgozói. És az lett az eredmény, hogy a nép állama, meg a Párt komoly támogatásával párosult szorgalom győzedelmeskedett a nehézségek felett. A nagyüzemi gépesített gazdálkodás fölénye ma már elvitathatatlan a kisüzemivel .szemben, amit az a tény is bizonyít: egy és leforgásával a 12 csoporttal szemben ’10.845 holdon, 1278 taggal 75 működő termelőcsoportunk van. A közelmúltban befejeződött felülvizsgálások rámutattak mindazokra a hibákra és íogya- gyatékosságokra, amelyek .szövetkezeti mozgalmunkban előadódtak, egyben komoly útmutatást nyújtottak a Párt vezetésével azok kiküszöbölé,sere és a mozgalom további fejlődésére. A legsűrűbbén előforduló fogyatékosság: a munkaegység és a Í vele való számolás körül mutatkozott. Lényegében pedig ez a I tényező igazi alapja a szocialista gazdálkodásnak. A szocialista szektornak szocialista jelleget a végselí munka arányában I történő elosztás, tehát a közös J munkában, való részvétel és a jövedelemből való részesedés aránya biztosit. Hogyan néz ki ez a kérdés a gyakorlatban? Jól tudjuk, hegy a széna kaszálás és a gyűjtés, más-más munkerőt igényel. A permetezés a gyümölcsösben szőlőben: szakmunka. Más munkateljesítményt kivan tehát, mint ha valaki vizet hord a kötözőknek. Hasonlóképpen más munkát végez az a cseportlag, aki kapál és mást, aki állatokat őriz. Ebből következik, hogy munkaegységük sem lehet azonos. Hiba volt tehát, amikor Vöcköndön, Nagyrécsén, Sajcon, Nemesra- Öón csoportjaink nem értve meg a munkaegység jelentőségét, az „egyenlősdi” elvére helyezkedtem minden munkát egyenlő mértékkel mértek a részeléskor. Jegyezték ugyan a munkaegységeket rendszeresen, de ilyen helytelen értelmezésben. Vccköndon a felülvizsgálat során kijavították a hiba!, de Ne- mesrádón, ahol a munkaegységet sem vezették be a könyvekbe, a javakból a mennyiség és minőség figyelembe vétele nélkül aszerint részesüllek a csoport tagjai, ki hány napot dolgozott. Munkanapokban számoltak, Ahányan voltak annyifelé osztották a ..jövedelmet. Helytelen volt. Természetesen nézeteltérésekre vezetett ez a fogyatékosság. — Igaz, hogy egyenlő joga van a szocializmusban mindenkinek a munkához — világosították fel a csoport vezetőségét és tagjait a Párt kiküldöttei és a felülvizsgáló bizottság —, de ki-ki a végzett munka arányában kell, hogy részesüljön igazságosan a közös jövedelemből. Néhány csoportunknál viszont úgy „állapították meg” a munkaegységet, hogy nő vagy férfi csoporttag teljesitette-e. A nők meg a férfiak is külön munkaegység szerint, de egyenlő arányban részeltek. Az egyenlősdi, — mint Sztálin elvtárs mondta — „a mindennapi élet területén reakció, kispolgári ostobaság’1, Termclo- csoportjaink éleiéből gyökeresen ki kell tépni ezt a fekélyt, mint tiszta búza közül a konkolyt. Csak természetes, hogy, aki ügyesebb, többet dolozik és a munka serkenti újabb, nagyobb teljesítmények elérésére, elősegíti ezzel a társas gazdálkodás fejlődését, Többet dolgozik, többet is érdemel. Aa egyenlősdiség visszatartja a fejlődést A gyengébbeket nem ösztökéli jobb munkára, sőt a resteknek kedvez. Az egyenlősdiség megbosszulja magát. Meglazul a munkafegyelem. nézeteltérések támadnak a csoporton belül, szélszóródik a csoport, mint az Balaconederl- csen is történt. A felülvizsgálat rámutatott a fejlődés eme legveszedelmesebb ellenségére. Termelőcscpor íjaink üzemi pártszervezeteinek, kommunistáinak az a feladata, hogy kíméletlen harcot indítsanak felvilágosító munka utján az egyenlősdi ellen. Tudatosítsák, ismertessék a munkaegység táblázatot. Magyarázzák meg egészen az egyénekik lemenőén a munkaegységekkel való számolást, mint ahogyan azt a becsehelyi, vöcköndi, novai üzemi pártszervezetünk népnevelői cselekedtek Az is fontos persze, hogy rendszeresen, naponta Jegyezzék fel az elért teljesítményeiket a brigádok, csoportok vezetői és a dolgozók maguk ellenőrizzék azok helyességét. Feladatuk most üzemi pártszervezeteinknek az, hogy az elért eredményeket megszilárdítsák, a felülvizsgálat során észlelt fogyatékosságok mielőbbi maradéktalan kiküszöbölésével a közös szövetkezeti gazdálkodásban irányítsák a munka és részesedés szocialista elvét. A dolgozó parasztoké lett a bomárvárosí tejszovetkezet is Egy esztendeje hangzott el a jelszó: „Ki a kulákokka! a szövetkezetekből!“ Viharos, osztáiy- harcos szövetkezeti közgyűlések következtek ezután, amikoris a földmüvesszöveíkezetekből végérvényesen kisöpörték a falu kizsákmányolok. A te [szövetkezetekben azonban továbbra alkalmuk volt arra, hogy romboló tevékenységükkel ártsanak a dolgozó parasztságnak. Dolgozó parasztságunk most már a tejszövetkezeteket is birtokába veszi, s ezzel újabb kizsákmányolási lehetőségtől üti el a kulákokat. A tejszovetkezeíek ünnepélyes közgyűléseken olvad, n.ak be a foldrnüvesszövetkezetek be. Legutóbb Komárvároson olvadt be a tejszövetkezet a földműves- szövetkezetbe. A közgyűlésen résztvevő dolgozó parasztság hatalmas lelkesedéssel mondta ki az egyesülésről szóió határozatot. Az ünnepi beszédet CSarnai kiskörzeti ellenőr mondotta. Rámutatott arra., hogy a múltban a szövetkezetek is csak a dolgozó parasztság kizsákmányolásának egyik formája voltak. A te [szövetkezetekben is mindenkinek annyi joga volt, amennyi tehene. Természetes-tehát, hegy az urak akarata irányította ilyen módon a szövetkezeteket. Mos' a ftgz-L vetkezetek is megtisztulnak és munkájukkal a dolgozó parasztság javát szolgálják.
