Zala, 1950. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-17 / 14. szám

wm gBgaBBBHaBgBMgBBBaMBMMBMeMMBnHBMBMMBMBBBaaHHgBiaagE^ *■*!<*&&. MW éyfolyam 14. szám. ^BBnnmBBHBraBmnDnBHBraRnHS üra 5C& fillér Az olasz nép tiltakozik De Gaspen k ormány alak if ésa eilen 1950. Január Yü. Március 1-ig felszabadítják az 1947 iíszén három étre ssérződött ipar&síavtuiéSí«í Sztahanovisták tanácskozása (T. B.) Amikor 1935-ben a Szovjetunióban elsőizben jöt­tek össze a hatalmas ország minden részéből a sztaháno- jvisták, maga Sztálin elvtárs ás részt vett a. munkások leg­jobbjainak értekezletén. Nem hiába ment el Sztálin elvtárs erre az értekezletre. Az a beszéd, amit itt mondott el Sztálin elvtárs, a szocialista •ország termelési mozgalmai­nak alapjává vált. önkénytelenül gondol az ember a Szovjetunió sztahá- snovistáinak első értekezle­tére, amikor a Szakszerveze­tek Országos Tanácsának va­sárnapi határozatát, olvassa. Tüzetesebb vizsgálat nél­kül is könnyű megállapítani, hogy sztahanovistáink moz­galma körülbelül ugyanab­ban a fejlődési szakaszban van, mint a Szovjetunióé volt 1935-ben. Ránk is pon­tosan illenek azok a körül­mények, amiket Sztálin elv­társ a Szvovjetunió mozgal­máról mondott. ,,Ez a moz­galom valahogy önerejéből kezdődött, csaknem magától, alulról, anélkül, hogy üze­meink vezetőségei bármi né­ven nevezendő nyomást gya­koroltak volna.“ így van ez nálunk? Igen, tény, hogy igy van. Emlékez­zünk az első sztahanovista megmozdulásra: Pozsonyi Zoltán elvtárs hazajött a szovjetunióbeli tartózkodásá­ból és egyszerre csak uj mód­szer szerint kezdte a falazást a kőművesmunkában. Tár­sai látták és utána csinálták. Először egy építkezésen,v az­tán a szomszédoson, egy nap múlva egész Budapesten, Mohácson, Szegeden és pár nap múlva az egész ország­ban a sztahánovista módszer­rel folyt a falazás — a régi normák 1000—2000 százalé­kos, sőt ennél is magasabb i’cku teljesítésével. Hogy történt a kőművesek közti jut ótüzszerü fejlődés? Ahogy Sztálin elvtárs 1935- mondta: „Az újságok közöl­ték ezeket a tényeket“, tud­niillik az első sztahánovista eredményeket. „A Sztahánov és Buszygin (a mozgalom- két elindítója) eldobta gyufa- szálak elégségesek voltak arra, hogy ezt a mozgalmat lángra lobbant sálc. Ez azt je­lenti, hogy a Sztáhánov-moz- galom teljes mértékben meg­érett dolog.“ Vájjon, igy van-e ez ná­lunk is? Nem vitás, igy van. Akár az előbb említett pél­dát nézzük a kőművesek kö­zött, melynek hullámai me­gyénkbe is pár hét alatt el­érkeztek és amely nálunk is a régi normák sokszázszoros t ültél j esi teáé t eredményez­ték, akár a Sztahánov-moz- galom más téren látott gyors terjedését nézzük, Sztálin elvtárs szavai mindenképpen állnak a mi viszonyainkra is. Bikov elvtárs egyik napon bemutatta a csepeli és győri gyárakban a gyorsvágást és pár hétre rá, a sztálini mun­kaversenyek során többezres százalékok születtek Muszka Imre, Horváth Ede, Kék Zol'án, Baranyai András és a többi sztahánovista keze alatt. Az eddig elmondottak rendkívül komoly és nagy ta­nulságot foglalnak maguk­ba: azt, hogy Szcahánc-v-moz­galmunk a Szovjetunió mun­kásainak tapasztalataira tá­maszkodik. Nem véletlen ez és nem is lehet rajta csodálkozni, de aj tanulságokat le kell vonnunk belőle. A tanulságok igy ál­lanak: 1. uj munkamódszere­ket, a munka magasabb ter­melékenységét csak olyan munkásság tudja létrehozni, mely megszabadult a kapita­lista termelés bilincseitől, mely a munkát nem teher­nek, hanem tisztességnek, becsületbeli kötelességnek tartja, mely az elavult he­lyett uj technikát kapott és amely megtudja nyergeink az uj technikát, — ahogy ezt Sztálin elvtárs összefoglalta. A második tanulság azt mondja, hogy a Szovjetunió munkásaiban él a proletár nemzetköziség nagyszerű szelleme. Az uj munkamód­szerek nem valamilyen tő­kés, hanem a szovjet nép tu­lajdonát képezik. Márpedig ami a Szovjetunióban segí­tette a szocializmus felépíté­sét, azt szívesen adja a szov­jet nép nekünk, a mi szocia­lista országunk megalkotásá­hoz segítségként. Ezt irja elő a proletár nemzetköziség, de azt kívánja meg a béke­szerető és a békét védő né­pek harci szövetsége is. A szovjet nép a béke élenjáró harcosának bizonyul akkor, amikor átadja nekünk a szta­hánovista munkamódszere­ket és mi akkor töltjük be jól az ,,erös bás'ya“ szerepét a béke frontján, ha átvesz- szük és a legszélesebb réte­gekben tesszük valósággá a Sz'i ahánov-mozgalmat. Hasznos dolog felelevení­teni Sztálin elvtárs beszédét éppen most, amikor a Szak- szervezetek Országos Taná­csának határozata foglalkoz­tatja üzemeink dolgozóit. Eb­ben a határozatban a SzOT felhívja a munkások figyel­mét arra, hogy 1950 február 26-án országos tanácskozásra gyűlnek össze a legkiválóbb magyar sztáhánovisfák. Ta­nulmányozzuk ebből az al­kalomból Sztálin elvtárs be­szédét és ,,készüljünk a ta­nácskozásra jó munkával, a munkaverseny kiszélesítésé­vel, uj sztahánovista ered­ményekkel, az uj sztaháno- visták százaival, ezreivel“. Newyork, január 15. Á Biztonsági Tanács folytatta a Szovjetunió javaslatának meg­világítását, amely a Kuomintang- klikk képviselőjének kizárását In­dítványozza a Biztonsági Tanács­ból. Az amerikai küldöttséget szol­gaikig követő államok képviselői január 13-án is —, mint a Biz­tonsági Tanács előző ülésein — igyekeztek leplezni azt a tényt, hogy nem hajlandók támogatni a Kínai Népköztársaság jogos és igazságos követelését a Kuoiíiin- tang-csoport kizárására a Bizton­sági Tanácsból. Azt tartották, hogy ezzel a kérdéssel mindaddig várni kell, míg a Biztonsági Ta­nács valamennyi tagja „elismeri" Kína kormányát. A kubai, equadori és egyiptomi küldöttek felszólalásai után, akik lényegében lemondtak a kinai nép és kormánya jogos követelé­sének támogatásáról, szavazásra tették fel a Szovjetunió január 10-én benyújtott javaslat-terveze­tét. A szovjet javaslat-tervezetre három küldöttség szavazott, köz­tük India is, amely diplomáciai kapcsolatot létesített a Kinai Nép­köztársasággal. Anglia és Norvé­gia küldöttségei, melyek nemré­gen jelentették ki, hogy fel kí­vánják venni a Kinai Népköztár­sasággal a diplomáciai kapcsola­tot — a szavazástól tartózkodva, lényegében az amerikai álláspon­tot támogatták, mely ellenszegül a kinai nép törvényes jogának, hogy a Biztonsági Tanácsban tör­vényes kormánya rendelkezzék képviselettel. Az USA, Francia- ország, Epuador, Kuba és Egyip­tom küldöttségei a szovjet javas­lat ellen szavaztak. A szavazás után felszólalt Ma­ük, a Szovjetunió küldötte. A szovjet kiTdötte kijelentette, hogy az Egyesült Államok szűk, önző politikai és katonai céljait fölébe helyezi az Egyesült Nemzetek Szervezete, a béke és a nemzet­közi együttműködés megszilárdí­tása érdekeinek. — Ami a Szovjetuniót illeti — folytatta Malik —, a Szovjetunió álláspontja kpveíkezetes elvi ala­pon áll ebben a kérdésben. A szovjet küldöttség nem fog részt- venni a Biztonsági Tanács munká­jában, mig a Kuomintang-csoporí képviselő iét e! nem távolit iák a Tanácsból és a Szovjetunió a Biztonsági Tanácsnak egyet­len olyan döntését sem fogja tör­vényesnek elismerni, amelyet a Kuomlntang-csoport képviselő je­nek részvéteiével fogadtak el és nem tartja magát az ilyen dönté­sekhez. Malik felszólalása után a szov­jet küldöttség elhagyta a Bizton­sági Tanács üléstermét. A párizsi lengyel nagykö­vetség jegyzékben tiltakozott a francia külügyminiszté­riumban, mert az utolsó na­pokban újabb üldözési hadjárat indult a franciaországi lengyelek ellen. Különböző lengyel szerveze­tek vezetőit, valamint len­gyel állampolgárokat letar­tóztattak, feloszlattak ki­lenc. Franciaországban mű­ködő lengyel tömegszerveze­tet. A lengyel jegyzék rá­mutat : a francia hatóságok újból megsértették a nemzet­közi jogot, a lengyel-francia konzuli egyezményt és a lengyel- francia kulturális egyez­ményt. A lengyel kormány a leg­élesebben tiltakozik a durva házkutatások, letartóztatások, kitoloncolások és a lengyel szervek feloszlatása ellen, mert ez az 1919-ben kötött lengyel-francia em igrációs egyezmény megszegésével egyenlő. A francia hatóságoknak ez a, lépése a szabadság és a nemzeti érzés elfoj­tását célozza, a terror esz­közeivel. A francia kormány politikai mcgnyilvánu 1 ásni e 11 énté11 >en vannak a nemzetek békés együttesének elveivel, az ember elemi jogainak tisz- •'eletbentartásával és mind­ezekért a cselekedetekért ki­zárólag a francia kormány felelős. A lengyel jegyzék végül követeli, hogy a francia kor­mány vonja vissza ezeket a terrorisztikus intézkedéseké t, mert a lengyel kormány nem mond le a 400.000 francia emigráns védelméről. Tiltakozó nagygyűlés Varsóban Var s ó b an szó mba ton az összlengyel békebizottság szervezésével hatalmas to­rn eggyü lés tiltakozott a fran­cia. hatóságok újabb lengyel­ellenes terrorintézkedései el­len. Burski, a lengyel szakszer­vezeti tanács központi veze­tőségének alelnöke a lengyel mun k á s s ág f el háb or o dásán a k adott kifejezést. Solange Ga- illoux asszony, a varsói francia intézet tanára ki­emelte, hogy a francia hatóságok len­gyel ü l döző intézkedése i olyan lengyeleket sújta­nak, akik resztvettek Franciaország felszabadí­tásában és a legmaga­sabb francia kitüntetése­ket viselik. Zawadecka asszony, a más- félmillió tagot* számláló len­gyel nőszövetség nevében szólalt fel. Pienkoioski egye­temi tanár, a varsói egyetem rektora a lengyel tudósok til­takozását juttatta kifejezés­be. Pisof a feloszlatott fran­ciaországi lengyel ifjúsági szövetség képviselője, akit kiutasítottak Franciaország­ból. hangoztatta, hogy a len­gyel ifjúság együttérez a ■’ nncia néppel. Ezután a nagygyűlés egy­hangúlag határozati javas­latot fogadott el. A határo­zat tiltakozik a francia ha­tóságok hajszája ellen és kifejezésre juttatja a len­gyel nép szívből jövő üd­vözletét és rokonszenvét a Franciaországban élő lengyelek iránt, biztosítja őket, hogy nincsenek egyedül az alapvető em­beri jogokért folytatott küzdelmükben és hangoz­tatja, hogy Lengyelország népe, amely hatalmas szö­vetségesének, a Szovjet- 11 n iának t úrnő gat á s á val az uj szocialista életet évi- ti, semmiféle erőfeszítést nem kiméi honfitársai­nak védelmében. A francia nép is rokonszen- vénelc ad kifejezést a lengyel nép iránt a kormányba lósá­gok üldözése ellen. A francia bányászok szolídaiíMsa A francia bányászok szak- szervezeti szövetsége élesen tiltakozott a franciaországi lengyel bányászok üldözése ellen. A szakszervezet hatá­rozottan kijelenti, hogy a francia, bányászol: cso­dálattal viseltetnek a lengyel bányászok és csa­ládtagjai iránt, akik minden körülményeid között erősitik a. barátságot; a francia munkásokkal hazafiakkal. A bányászszak' szervezet felhívta valameny- nyi tagozatát, szálljon síkra': a francia kormány intézke-' dé sei tői sajtol* lengyed de-r mokrfetikus szervezet dk és- polgárok védelmé re. A Szovjetunió nem isiiéi ti a Biztonsági Tanács olyan döntéseit, amelyekben a Kuomintang-delegátus résztvesz Éles tiltakozó jegyzék, tömeggyűlés a francia hatóságok lengyelellesies terrorintézkedéseí miatt

Next

/
Oldalképek
Tartalom