Zala, 1950. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-15 / 13. szám

Vasárnap, Í950. Január fa. Á kommunista emberré nevelés A z egyre élesedő osztály­harc uj formái között el­engedhetetlenül döntő fontosságú a dolgozó tömegek kommunista szellemben való nevelése, a harc uj fázisaiban elméletileg fel­fegyverezni a tömegeket, — a kommunista nevelés révén gyö­keresen átalakítani az emberek­nek a munkáról alkotott felfogá­sát. Nem kis jelentőségű dolog ez: a bűrzsoá-kapitalista gondol­kodást alapvetően megváltoztatni és a társadalom erőit a szocializ­mus építésének szolgálatába ál­lítani. Komoly harci kérdés ez, amely végigvonul a magasaob termelékenységért vívott küzdel­münk mindinkább felfelé Ívelő co. nalán. Ezen a téren a Szovjetunió kimeríthetetlen gazdagságú tárhá- ' zrából merítjük tapasztalatainkat “és Sztálin elvtárs zseniális taní­tása nyomán — munkaverseny a szocializ­mus építésének kommunista , módszere“ — teremtjük meg a szocialista munka uj előfeltételeit. És mi ‘‘fc akkor haladunk jó utón, ha magunkévá, sajátunkká tesszük Lenin és Sztálin elvtársak tanítá­sait és követjük a szovjet -nép nagyszerű példáját, mert csakis énnek segítségévei tudjuk fel­emelni, erőssé, gazdaggá tenni dolgozó népünket. „A munkatermelékenységéért folyó harc — az adott pilla­natban, ez az osztáiykarc legfontosabb formája“ : mondja Kalinin elvtárs. Pár­tunk konkrétan elénk tűzi a célt: szervezzük meg még job­ban a termelés munkáját, fokoz­zuk a termelékenységet. Nem kétséges, hogy feladataink sike­res megoldásának egyik alapvető követelménye: dolgozó népünk erkölcsi arculatának átformálása, felfogásának megváltoztatása nemcsak a termelést illetően, ha­nem a társadalmi -élet minden te­rületén, munkájához és a Párt adta útmutatásokhoz való viszo­nyában. Eddig elért kiváló ered­ményeinket nem kis mértékben a szovjet . Sztahánov-versenyek ta­pasztalatainak a mi viszonyaink­ra való alkalmazásának köszön­hetjük és annak a hatalmas tá­mogatásnak, amelyet a nagv Szov­jetunió részéről kaptunk. De nem utolsó sorban Pártunk állandó sránytmutatásának — és ez az egyik legdöntőbb tényezője a termelésben felmutatott mennyi­ségi és minőségi változásnak. A kommunista építés során a Ä tömegek a szocialista mun­kaversenynek újabb és újabb for­máit állítják előtérbe, amelyek lé­nyegesen meggyorsítják munkás, osztályunk öntudatának emelke­dését és a szocializmus felé való előrehaladásunkat. Emlékeztet­nünk keli itt Lenin elvtárs meg­állapítására, amikor azt mondja: ,,A munka termelékenysége, ez végeredményben az uj tár­sadalmi rend győzelme szem­pontjából a legfontosabb, a legfőbb dolog.“ Lenin elvlársnak ez a megálla- pitása egyben elénk tűzi a legfőbb feladatot: a tömegeknek az aktiv politikai életbe való bevonását és ö politikának az egész dolgozó nép ügyévé való tételét. Ennek fontosságára hivja fel figyelmün­ket a következő lenini tétel: mennél mélyebb az át- ncvelcs, amelyet végre aka­runk hajtani, annál jobban kell emelni az iránta való ér­deklődést és az öntudatos viszonyt, annál jobban kell ennek a szükségességéró'l újabb és újabb milliókat meg­győzni.“ Hatalmas feladat hárul tehát ránk a kommunista embertípus kinevelésében és ebben a tekin­tetben számos olyan akadállyal kell megküzdenűnk, amelyek a kapitalizmus csökevényeiként ma­radták vissza. Nap, mint nap a legkülönfélébb álarcban, leplezett formákban támad rejtett hadállá­saiból és igyekszik behatolni so­rainkba az ellenség. Ebben az aknamunkájában épit a tömegek kevésbbé öntudatos részére és fo­kozatos visszaszorításával egyre inkább elkeseredetten támadja népi demokráciánk vívmányait, kísérli meg fejlődésünk útját ke­resztezni. C z a 1 veszély íigyelmeztető- E leg áll egész párttagságunk előtt és teszi kötelezővé mind- annyiunk számára, hogy kommu­nistákhoz méltóan álljuk meg a helyünket a reánk bízott őrhe­lyen. „A mi Pártunk az ország vezetője, reánk hárul ennek megfelelően a vezetéssel járó felelősség is“ — mondotta Rákosi elvtárs. Ennek érdekében —, hogy a szocjalizmus építésének további feltételeit biztosíthassuk —, min­denekelőtt az szükséges,-, hogy szüntelenül mozgósítsuk a munka élenjárói mellett -a tömegek al­kotó lehetőségeit és a technikai haladásért a munkában kifejtett erőfeszítéseit. A szocialista mun­kafegyelemért, fokozott egyéni felelősség vállalásáért, a munka termelékenységének növeléséért folytatott harcunk csakis akkor lehet és lesz eredményes, ha a2 uj küzdelmek iránti képességein­ket fokozzuk,a dolgozók széles tömegeiben egészségesen alakít­juk az uj szocialista törekvéseket, formáljuk az emberek érzését.és értelmét fejlődésünk irányának megfelelően. Egyszóval: az embe­rek átalakítási folyamatának ha­talmas jelentősege van további győzelmeink elérése szempontjá­ból. 'k S zorosan, szinte elválaszt­hatatlanul kapcsolódik a munka szeretetéhez a Haza iránti odaadó szeretet, a haza iránti áldozatkészség, kötelességíudás. Dolgozó népünknek minden ere­jct latba keli vetnie, hogy még jobban megszilárdítsa hatalmát, hogy eredményeit bármely oldal­ról jövő támadással szemben meg tudja védeni. A kommunista öntu. datra való nevelés tehát velejáró, ja a haza iránti határtalan sze- ret'etre való nevelésnek. Mert most már van mit megvédenünk! Kommunista nevelésünk az ellen­séggel szembeni mélységes gyű­löletre tanít bennünket, ugyanak­kor elvárja tőlünk Pártunk, hogy felvértezzük magunkat az elmélet éles fegyvereivel, mert csak így tudjuk idejében felismerni az al­kotó béke, épitőmunkánk ellensc-' geit. A Párttörténet is arra tanit minket, hogy a harc menetével a Párt el­mélete mind hatalmasabb szervező és nevelő erővé vá­lik. A Párt eszmei gazdagsá­gát a népi tömegek tulajdo­nává tenni, őket Lenin és Sztálin eszméivel felfegyve­rezni — ez a kommunista nevelés legfontosabb feladata. Nem kevésbbé fontos a társa­dalmi tulajdon megóvása, megvé­dés és. ezzel kapcsolatosan meg kell jegyeznünk: a kommunista egyik legfőbb jellemvonása a tár. sadalmi tuljadonnal való szigorú takarékoskodás. És ez magától értetődő: a szocializmus felé ha­ladó társadalomban gyökeresen megváltozik a termelő eszközök­höz és a termelt jávakhoz való viszonyunk. Nyilván a magunké­ra jobban kelp vigyáznunk, fo­kozottabban kell takarékoskodó nunk sajátmágunk termelte ja­vainkkal. Azok, akik a társadalmi tulajdont hűtlenül kezelik, a 'nép ellenségei. Alkotmányunkban is lefektetett törvény szerint tehát kötelessége minden dolgozó­nak őrködni a nép vagyona felett, azt védeni és óvni és a legtelje­sebb mértékben takarékoskodni vele. A vázolt szempontok figye­lembevételével állandóan szem előtt kell tartanunk a Pár­tunk és Rákosi elvtárs útmutatá­sait, hogy soron következő nagy­szerű feladatunkat: 5 éves ter­vünket a bolsevik nevelés vona­lán is a sikeres megvalósítás út­jára vigyük (Serfozö) MS lesz veled, Angrlia? j A Kínai Népköztársaság kormányának Anglia által történt elismerése egészen nyíltan felszínre hozfra azo­kat a mélyreható ellentétei­ket, amely a két legnagyobb imperialista gyarmati hata­lom között fennáll. A tőkés hatalmak lényegében piaci velélytársak, akik — ha időn­ként sikerül is érdekeiket az ,,antibolsevizrnus“ jelszavá­val összeegyeztetni — nem küszöbölhetik ki az imperia­lizmus belső válságait. A második világháború legnagyobb jelentősége az emberiség felszabadulása te­kintetében az, hogy a Szov­jetunió győzött s ennek ered­ményeként a népi demokrá­ciák kiszakadtak az imperia­lizmus láncolatából. Továb­bá: a nemzetközi munkás- mozgalom hatalmas mérték­ben fellendült, harcosabb, öntudatosabb lett. Az impe­rializmus tekintetében az eredmény szánalmas. A há­rom legdurvább ragadozó: Németország, Olaszország és j Japán egyszeribe megszűnt nagyhatalom lenni. A fiatal rabló:' az amerikai monopol­tőké a háború alatt és után első helyre ugrott Anglia elé. Az imperializmus belső ellentétéit vizsgálva elsősor­ban tehát a két legnagyobb marakodó viszálya a legdön­tőbb. Anglia jelentéktelen szigetté válik Néhány angol lapszemel­vényt közlünk alább. Vala­mennyi visszatükrözi az an­gol-amerikai ellentéteket s aszerint, hogy jobboldali-, vagy baloldali szemszögből vizsgálják az eseményeket, bizonyos tanulságokat von­nak le. Churchill és Bevin politi­káját elemezve ezt írja a Daily Express: Ennek, a po­litikának egyetlen eredménye csak az lehet, hogy Anglia mely azelőtt egy hatalma’ világbirodalom anyaországé volt, de ma már saját birto­kainak sem ura, magányos jelentéktelen szigetté válik Európa padjai mellett“. ,,A dollárok mellé mind­járt rúgásokat, is adnaku — irja a Daily Worker, majd igy folytatja ,tAz Egyesült Államok egyre jobban szo­rítja Anglia nyakát abból a célból, hogy . .. megszerezze magának a brit világbirodal­mat. Angliát és a világbirodal­mat részletekben vásárolják fel az amerikai pénzmágná­sok“. Hazaárulás t amerikai kásáért A Daily Worker kommu­nista lap. De a tényeket a reakciós Daily Mail sem ta­gadhatja. A gyarmatok el­vesztésével kapcsolatban ezt. irja: ,,E gyarmatok hatalmas kincseket rejtenek maguk­ban. Ha a szüzföldet ameri­kai tőkével tárják fel;.., a birodalom ténylegesen Ame­rika tulajdonává válik“. Igen érdekes adatokat is­mertet a gyarmatokért dúló kereskedelmi harccal kapcso­latban a Labour Mansley. 1938-ban az USA exportja a világ összforgalmának 13.5 százalékát tette ki, Angiié jé pedig 10.3 százalékot, , 1947- ben az amerikai export 32.6-ra szökött fel, mig az angolok örülnek, ha tartani tudják, a régi színvonalat. Ugyancsak a Labour Mansley megkongatja a vészharangot, mert az Egyesült Államok terveivel kapcsolatban Ache- son külügyminiszter Indiát említette, valamint Afrika kiaknázatlan, rengeteg nyers­anyagkincset rejtő földjét. D élkelet ázsiáb an A n g 1 i, a kénytelen volt átengedni a peráki és selangóli ólomlelő-1 helyeket az amerikaiaknak. A Trues cimü hetilap ezzel kapcsolatban igy ir: Ennek végső következménye az lesz, hogy a brit imperium sorsa feletti tényleges ellen­őrzés idegen kezekbe jut. Miég soha nem fenyegette ilyen rettenetes szegénység Angliái. Az Anglia, tulajdo­nában lévő jogokat azért az •zeHen kásáért adják el, me- ■yet a washingtoni és new- >orki konyhán kotyvasztó. Attlee és Cripps „tRuácsa” Jól látják angol körökbe ogy végső fokon nemcsak s gyarmatok, hanem az anpoi ipar is az amerikai monopo­listák kinyújtott karjába hull. Cripps pénzügyminisz­ter beleegyezésével máris bi­zottság alakult, melynek neve ugyan „a brit ipar ter­melékenysége növelése kér­déseivel foglalkozó konzulta­tív bizottság“, de céljai vilá­gosak. ,,A cél az — irja a Daily Express —, hogy az angol ipart amerikai leány- vállalattá változtassa“. A tő­kés szóhasználat „leányvál­lalatról“ beszél, a,mi fino­mabb kifejezése a ,.gyarmat“ szónak. Mit tanácsolnak a,z angol kormányférfiak, miközben bűnös politikájukat. űzik? ,,Kitartóan dolgozni-’“ — kö­veteli Cripps az angol dolgo­zóktól. Attlee miniszterelnök a brit szakszervezetek kon- greszusán ugyancsak a mun­kásokat korholta Anglia vál­ságáért. Az egyetlen megoldás Anglia ma választások előtti áll. Az angol nép a jobbol­dali munkáspárt számlábára írhatja, hogy az angol műn- kást a gyarmati rabok szín­vonalára süllyesztették és hajbókolva szolgálják az amerikai urak parancsát. Mi a megoldás? ,,A jelen­legi háborús politikát — je­lentette ki Harry Pollit elv­társ, az angol KP főtitkárai - a szocialista Szovjetunióval és a világ progresszív népei­vel való béke és barátság po­litikájával kell felcserélni; az­zal a politikával, amely egye­dül képes arra, hogy vissza­állítsa nemzeti függeilensé- günket.“ :7-’> L—(n « >1 ni J.i fptj. wmamo ÁRA 3 8 0.-Ff í2-ka?i résziéire is kapkaté öKA-a'talviayra, OSzH-liilefre

Next

/
Oldalképek
Tartalom