Zala, 1950. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-15 / 13. szám

Vasárnap, 'T930. jámiár 15. 200 százalékos teljesítmény — és az öntödei selejt Az emléklapok, ]yt™n a vörös zászlódiszböl Sztálin elvtárs képe néz, a műszakot idézik. A munka dicsőséges nyolc órájára gondolsz, amely ünnep volt, de eszedbe jut a hónap, amely megelőzte. Aztán a munkásra nézel és rajta felejted szemed. Nézed mozdulatait, amelyek kiszá­mítottak, derékban előrehaj- ló felső testét, furcsán meg­nyílj lőtt nyakát, amely a gép fölé tartja a fejét és onnan a magasból, félig lehunyt sze­mekkel figyelmesen nézi a késtől pöndöritett, szétdara- bolva szertefröccsenő forgá­csot. A kés hangja olyan, mintha, akadoznék, szabály­talan időközökben brum- mogó hangot ad, mintha marná, rágná, harapná az acélt Füstöl a vas, ahogy folyik rá a hűtőfolyadék. — Kemény az acél — jegyzi meg idősb Fodor Ernő elv- társ. — Kuplung lesz — teszi hozzá. Balkezével visszadob egy kart, a forgás megáll, jobbkezével lenyúl a kerék­hez Forgatja, századmilli­méterre beállítja. Uj fogast vesz. Mélyet, majdnem egy centi széleset. 12 érát kaptam ™ a késemet még csak egyszer köszörültem, amikor beállí­tottam a darabot — magya­rázza. hlyemkor amikor a gép fut, nagy fogással, van I pár pillanatnyi idő beszélgc- I tűsre. — A sztálini műszakon nem volt nekem olyan komoly teljesítményem. De most be­hozom. Az előbb adtam le tegnapi, meg a mai munká­kat, hat munkalapot. Mind­egyiket 200 százalékra zártam le. Hogy itt mi lesz az ered­mény? — Fodor elvtárs Rá­kosi és Lenin elvtárs képe közti órára néz: — Most fél 12. 10 órakor kezdtem, délre ■rész leszek — jelenti ki ma­gától értetődően. — De hi­szen az majdnem hatszáz százalék — szalad ki a felki- iltás ajkadon. — Annyi. Mu nk ave rs e ny ben v a gyünk, a sztálini műszak kötelez — feleli vissza Fodor elv társ és a darab vége felé futó késre néz. — Ez a gyors vágás, meg a jó késköszörülés — teszi még hozzá és nevet. 165°j0-om volt mii I I ban átlagosan — magyarázza Malek József elvtárs, a du­gattyúk mestere. Ö ugyanis I az az esztergályos, aki a I szomszéd öntöde nyersdu- gattyuit faragja méretre. — Általában én tartom azt az eredményt, amit a sztáli­ni műszakon elértem mondja. Ebben a hónapban még nem volt 200 százalékon aluli munkám — említi meg, de sietve teszi hozzá — azaz, csak nem lett volna, ha- — ha nem volna a Vasvázas- " ban is öntödei selejt. — A baj az, hogy a mi öntödénk nincs felszerelve komoly vas- kottillákkal, komokmagok- ra öntünk, s az ilyen kényes dolgoknál nem tökéletes. A másik hiba pedig az, hogy nincs olyan berendezésünk, amelyekkel süriteni lehetne az öntvényt. több nagymé- ÜSZ&amd* retü és több kisebb dugattyú áll. A nagy­méretűek MAORT gyártmá­nyok, a kisebbek budapesti öntödék termékei. — Nézze csak, igy szemre is mennyi a különbség — hasonlítja össze a kettőt Malek elvtárs. Az egyik hibátlan, tömör anyag, a másikban apró lyukak ék­telenkednek. — Az ilyen még a kisebb hiba, előfordul, hogy akkora lyukak vannak, hogy j el kellene dobni az egészet I Ezek okozzák aztán az én tel­jesítményem leromlását. Nem dobjuk ugyanis el a dara­bot, amikor az esztergályo- zás során felfedezek egy nagy lyukat Viszem a he- gesztőműhelyibe. Ott betö­mik a lyukat, de nekem is­mét meg kell észtérgályóz­nom. Tehát az öntöde selejt- jével leromlik Málek elvtárs teljesítménye, de leromlik a hegesztőké is. Sürgős mun­ka, azonnal el kell végezni, nem számit bele a napi tel­jesítménybe. Mindez azért, mert hiány­zik egy süritőberendezés. lÍMmissai hisAxemeh Steves tervre készülnek A legnagyobb űzemektő l kezdve le a legkisebbekig is mindennapos téma az ötéve s terv, mely jólétet, boldog, békés életet hoz a dolgozók számára. Néhány nagykani­zsai kisüzemben látogatást tettünk. Megnéztük, hogyan indult el az ötéves terv. A kőrútunkról az alábbi tapasz­talatokkal tértünk vissza: A téglagyár téli álmát alussza. Kihűlve merednek az ég felé a tégla­égető kemencék hatalmas ké­ményei, pihennek a téglagé­pek is. Csak az irodában ta­lálható ilyenkor január ele­jén élénkség. Az Íróasztalok mellett kemény munkában vannak a tisztviselők, de te­kintélyes iratköteg fekszik Stern István elvtárs, vállalat- vezetöhelyettes asztalán is. — Az előkészületek foly­nak a márciusban meginduló termelés előkészítésére — mondta —. Az ötéves terv­ben reánk is nagy és komoly feladatok várnak. Ezt csak úgy tudjuk az ötéves terv során sikeresen megoldani, ha már most elkészítjük a dolgozóink számára a terv felbontását. Azt akarjuk, mire a termelés megindul, min­denki tudja, mit és mennyit kell termelnie. A téglagyárban tavaly sok panasz volt, hogy a régi tu­lajdonosoktól átvett, elavult gépeken nem tudják teljesí­teni a kiszabott feladatokat. Ezért a vállalat vezetősége elhatározta, hogy néhány ócska elavult gép helyett újat szerez be. — Olyan összegű beruhá­zásokat eszközlünk — újsá­golta Stem elvtárs —, amire még a gyár életében nem volt példa. Néhány napon belül megérkezik az uj ,,Bagger“-féle kotrógép és az uj a/jt-omata-levágó asztal. Az egyiket a bányába, a má­sikat a gépházba állítjuk be. Ezenkívül uj szárítóberende­zést is kap az tizem és a még használatban lévő régi gépe­ket is a lehetőség szerint I korszerűsítjük. Igyekszünk jűlí. előkészíteni a termelést, mert az ötéves tervben mi is az elsők között akarunk lenni. A vajgyár párszáz méterre van a tég­lagyártól. Zugnak benne a gépek. Folyik a termelő­munka. — Tavaly elsők között, vol­tunk, akik telj eshettek a há­roméves tervet — mondta bent az irodában Szendrődi István telepvezető. Ez több további jó munkára kötjslez bennünket az ötéves terv so­rán. Átérzik ennek a jelen­tőségét a dolgozóink is. Ezt bizonyltja az is, hogy alig két heti munka után is már beszélhetünk a termeié^ emelkedéséről. Megtudjuk, hogy naponta 8—10.000 liter tejet dolgoz­nak fel az üzemben, jórészt vajjá, a többit tejszínné és egyéb te j termék ékké. — Most az ötéves tervben még nagyobb feladat hárul! az üzemre — magyarázta Szendrődi —, ezért szüksé­gessé vált néhány berendezés beszerzése. A tervek sze­rint néhány héten belül uj 4.000 literes ,,Kubus“ köpülő- gépet kapunk, mellyel a vaj- gyártásunk jelentősen emel­kedni fog. Ezzel aztán még jobban igyekezni fogunk az ötéves tervet sikerre vinni. A 'kefegyár nem régi vállalat, alig egy féléve működik a dolgozók tulajdonaként. Tavaly csak éppen belekóstollak a terv­munkába. Idén azonban már elejétől fogva résztvesznek az ötéves terv nagy munká­jában. — Mi igyekeztünk jól fel­készülni az ötéves tervre — tájékoztat Fényszárosi Ká­rolyié elvtársnő, vállalatve­zető —. Terv beindító érte­kezleteket tartottunk, ahol megbeszéltük a feladatokat. Néhánvan az üzemből: Né­meth Rózsi, Kovács. Antal és Békés Antal elhatározták, hogy a munkájukat észszerű- sheni fogják, hegy ezzel is növeljék a termelésüket. Ide is uj gépek fognak ér­kezni. Rövidesen rnég két automatagépet kapnak. — Most már elég korszerű az üzemünk. A hároméves 'érv során szépen berendez­tük az üzemünket, most már biztosan nézhetünk az Öt­éves terv feladatai elé. — A tófeji körjegyzőség köz­ségeiben befejeződött a baromfi- pestis elleni védőoltás. Szakmunkásképzés Mindannyiunk elölt, akik az ötéves terv perspektíváit ismerjük, világos, hogy a Terv által elénk tűzött ha­talmas feladatok végrehajtá­sához kevés azoknak a szak­munkásoknak a száma, akik a hároméves tervet végre­hajtották. Kevés ez annál is inkább, mert már a három­éves terv utolsó esztendejé­ben is üzemeink egyes szak­máikban munkaerőhiánnyal küzdöttek. Különösen érez­hető volt ez zalamegyei vo­natkozásban, de országos vi­szonylatban is, a vaseszter­gályos, a kőműves, ács, vas­beton szerolő szakmákban. A nagykanizsai MAORT üzem­ben jéldául 12 órázásra kel­lett áttérnie a gépműhelynek, hogy megfelelő számúi vasesz­tergályos hiányában, el tud­ják végezni a munkáikat. Ez az esztergályoshiány volt nagy részben az oka annak is, hogy az egész javítómű­hely szűk keresztmetszetét az esztergaműhely szolgáltatta. A nagykanizsai Magasépí­tési NV-nél az elmúlt év második felében, a nagy­arányú építkezések megin­dulásakor vált egészen ége­tővé a kőműves és vasbeton- szerelő hiány. A pontház építésénél például nagyará­nyú visszaesést okozott a termelésben az, hogy a ke­vésszámú kőművesnek kellett a vasbetonszerelési munká­kat elvégeznie. Az egyik nap falaztak, a másik nap éjtsza- kába nyúlóan szerelték a vasbeton f ö démeke t. Ezek a hiányosságok sür­gősen szükségessé tették a munkaerőpótlás rendezését és biztosítását. Abba a kar- szakba léptünk, amelyről Sztálin elvtárs igy beszélt: „Olyan embereknek érezzük hiányát, akik meg tudják nyergeim, mindig előre tud­ják Vinni a technikát.” A szocialista ipar fejlesztésének eredményei komoly mérték­ben függnek attól, hogy eze­ket a technikát uraló, tech­nikát fejlesztő, politikailag és szakmailag megfelelően képzett, szakmunkásokat mi­lyen sikerrel neveljük ki a rendelkezésünkre álló ipari tanulókból. S ha ezt nézzük, fel tevődik a kérdés: megfelel-e a mi iparostanulóképzésünk ed­digi színvonala az előttünk álló feladatok nagyságának, az idő sürgetésének. Pártunk harcának következtében ipa- rostanulóink helyzete és kép­zési színvonala az utóbbi években gyökeresen megvál­tozott a régi rendszer tanon- eainak helyzetéhez, szakmai képzéséhez képest. Az eddigi kisipari szakképzés helyébe n nagyüzemi szakmai képzés lépett. A seprésre és kifutó­nak használt, „ingyen munka­erőt’1 jelentő tan one az ipari üzem kollektiv bérezésű, sok kedvezményt élvező, megbe­csült ipari tanulója lett. Kétségtelen, hogy ezek az eredmények igen nagyok. De nem elegek ahhoz, hogy meg­felel ifink ötéves tervünk kö­vetelményei nek. Hiányossá - gok mutatkoztak a fiatal szakmunkásnemzedék nevelé­sében, s ez tette szükségessé, hogy a minisztertanács ren­deleté fellíjvia a figyelmet az ^ddlgi • hibákra és rnerrielölie a In bék kik” sec'bölésénét- •’■oódváh A v>,")+áro'?ti+ mfa- oltja- hegy ipari üzemeink a legutolsó hónapokig a szak­munkásképzést erősen elha­nyagolták. Példáért nem kell nátron messze menni. A za­lamegyei üzemek közül na­gyobb létszámú iparostanuló és szakmai átképző a nagy- kanizsai Magasépítési NV- nél, a Vasvázasban és n fűtő- házakban van .A Magasépí­tésnél egészen a miniszterta­nács határozatának megjelel néséig az iparostanuló- és át­képzés nevelést, szószoros ér­telmében elfelejtették. A hú­rom hónappal ezelőtt, munká­ba állított átképzősök és ta­nulók alig-alig dolgoztak ív szakmában. Most valameny- nyíl brigádokba osztották be. A Vasvázasban az előbbinél sóikkal jobb volt a helyzet, de nem kielégítő. Az esztergá­lyosokhoz beosztott iparos- tanulóval a munkaverseny­ben lévő szakmunkás nem tu­dott megfelelően foglalkozni. Ezen a hiányosságon segített, most az üzem, amikor külön tanuló esztergapadokat állí­tott be, amelyen egy-egy szakmunkás irányítása mel­lett gyakorolhat a tanuló. A hibák kiküszöbölése, va­lamint az, hogy iparostanuló­képzésünk súlypontja a kis­iparból a gyáriparba tolódott át, tette lehetővé, hogy a ta­nulóidőt leszállítsuk, s ezzel egy írjabb kedvezményben részesítsük iparostanulóin­kat. Népi demokráciánk arra törekszik, hogy tervszerű szakmunkásképzéssel ifjúsá­gunk minél előbb elsajátítsa a szakmát és minél hamarabb váljék produktiv, termelő munkásává a társadalomnak. Ezért üdvözlik örömmel fiatal szakmunkástanulóink, s valamennyi dolgozó, a mi­nisztertanács ilyenirányú ha­tározatát. A határozat rendelkezik a szakirányú ipariskolák beve­zetéséről is. Az általános ipariskolák szinvonala nem üti meg a kívánt mértéket. Komoly szakmai képzésről több szakmába tartozó tanuló egyszerre való tanítása, rossz, elavult tananyag, a tanárok hiányos képzése miatt szó sem lehetett. A tanárok to­vábbképzésének biztosítására a nyáron szakmai és politi­kai tanfolyamokat szerve­zünk és bevonjuk az iskolai oktatómunkába a mérnökö­ket, kiváló üzemi dolgozókat. A minisztertanácsnak az ipari tanulóképzésről szóló határozata tehát nagymér­tékben járul hozzá ötéves ter­vünk megvalósításához. Min­den magyar dolgozó átérzi annak jelentőségét, hogy amíg az imperialista orszá­gokban 40 millió munkanél­küli van, a mi kormányza­tunk már munkaerőtartalé- kok felkutatásával, a munka­erőhiány komoly gondot okozó pótlásával foglalkozik. Ilyen problémájuk nincs az imperialista országoknak, ilyet csak egy szocialista, vagy egy szocializmust építő ország népgazdasága okoz­hat. A második otthon A hévízi napköziotthon má­sodik otthonává lett a köz­ség apróságainak. A legjobb nevelésben részesülnek a teljesen móderniil berende­zett napköziben a gyerekek, állandó bőséges étkezésük biztosítva van. A legkülönbö­zőbb- játékszerek, mint az összerakható épületek, hidak -ének sth. szérakoztj&HAk s -rvben TH-i-plih ís a gyerme- '-oVet az életre. Nem. egy esetben megtörté­nik. hogy maguk s szülők is hosszabb ideig elidőznek, el­vegyülve a gyermekek kö­zött a bnvM* otthonban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom