Zala, 1950. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-24 / 20. szám

Kedd, 1950. január 24. // mi szemun \s k Dolgozó parasztok, parasztosszonyok, fiatolok' tonulságos vitája Bucsután az „Erős básfyá" tói A földek, gyárak után a kultúra is a népé lett. Nem volt könnyű az ut idáig. A felszabadító Vörös Hadsereg, a munkás­osztály, a Párt azonban megbirkózott a nehézségekkel és a tu­dás asztala megtérítve, oda ült mellé a. kis Bucsüta község dol­gozóinak apraja-nagyfa. , Fogvacogtató hideg van. — Ha művelődésről van szó nem számit — mondja Varga Lajos favágó munkás —, mert mi sze­reljük a, könyvet. — Kucsmájáról leveri a havat és letelepszik itt mellettem az általános iskola egyik padsorában. Tőle tudom meg, hogy az „Erős bástyau című antológiáról lesz szó,, amit egy hónappal ezelőtt osztottak ki 70 példányban, hogy minél többen elolvassák. ' '/izcseppben a tenger... Ctzv. Kovács Ignácné ül a há­tam mögött. Azt mondja: — Igen helyes dolog, hogy a mi íróink lejönnek a falu népéhez, mert sokat tanulhatunk egymástól. — Kinyitja az „Erős bástya” nála- lévö példányát és egy novellára , mutat. Ezt tetszett nekem a leg­jobban. Zalai tárgyú. A MAORT tőkései el akarták benne actni az ország egyik kincsét, az ola­jat. Szerepel ebben egy gróf. Akinek az autója elütött egy kis paraszfott. Benne látom a viz- cseppben a tengert. Az urak mindig igy ütöttek el bennün­ket. Be a Szovjetunióból haza jön ám Varró, a MAORT mun­kás és novella végén leleplezi a tőkéseket. A népé lesz a föld kincse is. A Szovjetuniót ól kap­tunk mi is szabadságot — csil­lan fel a szeme. A viharos taps jelzi, hogy ha­tártalan lelkesedéssel fogadja a kis község dolgozó népe Vihar Béla elvtársat, a nemes magyar t írót. Feszült figyelem van a munkában megtört emberek os asszonyok arcán, amikor jöve­telének célját fejtegeti. K;mÜV9Ít fők százezreire van szükség — Ma egyik legfontosabb fel­adatunk, a nép kulturális fel- emelkedése. Az 5 éves terv sike­res megvalósításához a kimű­velt emberfők százezreire van szükség. Gazdasági téren meg­semmisítő csapást mértünk az ellenségre, most kulturális té­rén fogjuk felszámolni Pártunk vezetésével az ellenséges beha­tásokat. Ezután az irodalomról és a nép viszonyáról beszélt. ■— Mi a népnek akarunk írni és eljövünk, megkérdezzük itt Bucsután is, hogy jó utón hala­dunk-e? Tanulni alkarunk a néptől, kérjük a nép vélemé­nyét, hogy taníthassunk. És a következő percekben- már maguk az olvasók beszélnek a könyvről. Kissé vontatottan Íre­dül. Szalai Lajos favágó mun­kás az első hozzászóló a' könyv-, höz. „A kis király hídja”, című novella Tuba Pátere ragadta nma a figvelmét. Úgy mint Tuba Péter.,. Olyan nyers-nyakas paraszt­nak mutatja be az iró — kezdi a beszédet —, aki az elnyoma­tás alól felszabadult és évi ti az országot. Péter minket képvisel a népet. Ö is az angol ügynök­kel harcolt ott a hid megépíté­sénél, mint ahogy mi harcoltunk a Reakcióval itt Bucsután 1946- ban. Ha nem lettünk volna olyan kemények, bizony Nagy Ferencék minket is elsöpörtek volna. Meggyes Jenő rögtön ráváaja — a nép elensegeivel olyan ke­ményen kell vinnünk a harcot, mint Tuba Péter. Mert még sok Tuba Péterekre lesz majd, szük­ség. Elöltünk van az 5 éves terv! < — Itt Bucsután, a mi sze­münk nyitva van már — ez meg Péter Imre hangja. Vihar elvtárs most egy no­vella történetét mondia el. Két munkásról szók Csont Elek.., — Ismerjük! — kiáltanak fel Horváth Károly meg Masica Józsefné cm/s^erre. Az a elme: „Szép az élet.” Vihar elvtárs felteszi a kér­dést: mi a tanulság ebből a no­vellából? Mi sem maradhafunk el a munkcsosz áiytó — Az üzemi párttitkár Csont Eleknek, aki eddig mindig azt mondta, hogy rabja a gépnek, meg csak elnyövik a gép mel­lett, megmagyarázza a többiét- melés fontosságát. Az öreg munkás gondolkodik, mert egy fiatal társa újítás révén három­szor annyit termel, mint ő. Ej szakákon át nem tud aludni az öreg. Végül, átveszi az újítást, többet termel, többet keres és szép lesz az élete. így mondja el Meggyes Jenő. A sokat tapasztalt öreg ember bölcsességével szól közbe Sza­lui Lajos bácsi. — Nekünk Is át kell venni, ami uj, mint az az öreg munkás tette. Nekünx parasztoknak sem szabad lema­radni a munkásosztálytól. Ugyan az az érdekünk. A jólét megte­remtése. Ezért kell szövetkez­nünk, meg a nagyüzemi gazdál­kodás. .. Eredményes volt Majd a versekre terelődik a szó. Ezekhez Lenkovics József a pártszervezet titkára szól hozzá. — a vers érzelmeinket is megmozgatja, gyönyörködtet. A szabadság levegője tör fel ma már a költők ajkáról —, mondja. Ujjongva énekel a népről, a szabadságról az ifjú költők serege. Végézetül Vihar élvtárs össze- szefoglalja az irói ankét ered­ményét, amely hasznos volt és tanulságos, az iró és a nép sza­mára is. Az első irodalmi ankét véget ért Bucsután. Az Internacionálé hangjai után még sokáig együtt maradt vagy 20—25 paraszt es parasztasszony és megy tovább a vita. Mi pedig útnak indu­lunk és még az utón is fülünk­be csengnek Péter Imre szavai: Bucsután, a mi szemünk nyitva már.i ’ j ! (Juhász) Az országos knkoricibegyüjtési versenyben Zala a tizedik helyre kerüli A legutóbb megtartott vár­megyei operativ bizottsági ülésen a közellátási felügye­lőség kiküldöttének jelentése' szerint, az országos kukorica- begyűjtési versenyben Zala megye a tizedik helyen áll, 71 százalékos ütemierv telje­sítésében. A visszaesésnek oka az, hogy más megyékben a kulákok elszámoltatása már az elmúlt héten megtör­tént, amig nálunk most van folyamatban. * Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a kulákok jó részben kivonták magukat a kukorica beszolgáltatás alól, mert az elszámoltatás alkal­mával a bizottságok nagyobb mennyiségű kukoricát talál­tak elrejtve a kulákoknáh Néhány nap alatt előkerült 16 vagon, olyan gazdasági szükségleten felüli készlet, amelynek beszolgáltatását el­mulasztották, aztonkivül, há­rom nap alatt 70 mázsa olyan készlet, amelyet még az el­számoltatok elől is el akartak rejteni. Az utóbbi mennyi­ség 20 százalékát teljesen díj­mentesen szétosztották a köz­ségekben az arra rászoruló kisparasztok között. A kulá­kok ellen az eljárás megin­dult. Radnainé a b beszél A Somogyi Béla utca. egyik udvari lakásában gyorsan forog a varrógép kereke "ay fiatalasszony keze alatt. Az asszonykát Radnai Már- tonnénák hívják, a varrógé­pen pedig kislányának tava­szi kabátját varr ja. A szobá­ban Radnáiné mellett ott van mindkét kislánya, tanulnák. A családfő pedig valahol a városban a villanydijat szedi. Jaguár 25-ig megköti a termelési szerződéseket Klskanizsa doipzé parasztsága Amikor elkészítették a ter­melési szerződések tervét, Nagykanizsára 106 holdat vetettek ki. Ez túlnyomórészt Kiskanizsára hárult. Öt nö­vényre lehet szerződést köt­ni itt: szójababra, olajlenre, napraforgóra, kenderre és káposztára. Kiskanizsán — mint bárhol másutt — annakidején meg is kezdték a szerződéskötést. Azonban — őszintén szólva — eleinte nagyon is vonta­tottan, mondhatnánk aka­dozva haladt. Olyannyira, hogy január 5-én a 106 hold­ból összesen 5 holdra kötöt­tek szerződést. Ekkor szinte úgy áltszott, hogy a 106 hold­ra sohasem lehet Kiskani­zsán szerződést kötni. Téved­tek. Előbb azonban meg kel­lett találni a hibák forrását. Ahogy rendjén végigvizs­gálták a szerződéskötéssel kapcsolatos teendőket, érde­kes dolgok derültek ki. Erdélyi Rozi néni mégsem veszi meg így például az is, hogy a kofák még mindig nem akar­jak beletörődni abba, hogy a dolgozó nép bőréi’e nem gazdagodhatnak. Akárhány dolgozó parasztot kerestek fel Kiskanizsán az illetékes szervek, csaknem mindenik- né] valami kifogásra búk-' kanták. Leggyakrabban ezt mondták: „Minek kössünk mi szerződést? Az Erdélyi Rozi néni úgyis megvásárol­ja azt, amit termelünk.” Ilyenkor az is kiderült, hogy az Erdélyi Rozi néni _ akár ráfizetéssel is átveszi az árut, csakhogy neki adják. Erdélyi, Rozi néni pedig minderről nem akart tudni semmit. ■ Azután kiderült az is, hogy a nagykanizsai földműves- szövetkezet termelési felelő­se, Szabó János ^ nem úgy dolgozik ezen a téren, mint ahogy a köz érdeke megkí­vánná. Szivesen kötött volna ő szerződést a knlákkal is, de úgy, hogy egyszerűen le akarta tagadni azoknak ku- lák-mivoltját. „Nem kulák az — legyintett. — Nézzék meg csak a tenyerét, milyen kérges." Az már nem számí­tott neki, hogy az illetőnek 30, vagy 35 holdja, meg jó­kora szőlője van. Javítottak a felvilágosító munkán És volt még egy hiba, ami talán a legsúlyosabb volt. Ez pedig abban állt, bogy a felvilágosító munka meglehe­tősen hiányos volt. A dolgo­zó parasztok túlnyomó része nem is ismerhette meg, mi­lyen előnyei származnak a termelési szerződés kötésé­ből. Csak igy fordulhatott elő, hogy sojran még mindig a tavaly megtörténtekre hi­vatkoztak olymódon, hogy •.akkor is Ígértek füt-fát és semmit sem adtak.” A gyen­ge felvilágosító munka kö­vetkeztében senki sem ma­gyarázta meg, hogy az ilyen ,ígérgetések” csak felelőtlen megnyilatkozások voltak. A hibák forrása megvolt» tehát segíteni már nem volt nehéz. A kanizsai népneve­lők legjobbjai vették ke­zükbe ezt a városrészt. Sza­kadó esőben, fagyban, hófú­vásban mentek ki Kiskani­zsára a munkások, hogy sr kerre segítsék a termelem szerződ ''sköté'mket, Házr ól­házra ment Csőgör József Lakatos, Igri József ács, Né­meth István lakatos, Anda Tózsefné és a többi népneve­Tömnie idegenkedve fo­gadták őket, később azonban megszerették a munkás-nép- nevőtöket. Akárhány helyen el sem akarták engedni őket. A szívós, kiterjedt felvilá­gosító munkának megvolt az eredménye. A kiskanizsai dolgozó parasztok átlátták a szerződéskötés jelentőségét és volt olyan nap, hogy hú­szán is jelentkeztek a kiska­nizsai ,,városházán/1 Január 25-íg: 100 százalék Most már, a hibák felfedé­se után minden jobban ment. Erdélyi Rozi néni ígérgetése sem kisértettek többé, a föld- müvesszövetkezet termelési bizottsága is változtatott a módszereken és január 2I-én — amikorra megígérték- hogy 75 százalékban lekötik a szerződéseket — már túl­haladták a 80 százalékot is. Kiskanizsán pedig változat­lan lendülettel folyik tovább a népnevelőmunka a szerző­déskötések sikere érdekében. Január 25-én büszke öröm­mel jelentheti Kiskanizsa dolgozó parasztsága: „100 százalékban megkötöttük a. termelési szerződéseket.” Malomtnlajdonosok és űzembenínrlók figyelmébe A minisztertanács rendele­té értelmében mindazok a ma- lomüzemek és darálók, ame­lyek energiatermelésre, vagy üzemükben fát használnak, 1950 június 3Ó-ig szén. pró- pán-butángáz vagy elektro­mos üzemre kötelesek áttér­ni. A szén. és elektromostü­zelést február .10-ig a nehéz­ipari miniszternek kell ielen- teniök az üzembentartóknak. Kalasi vásíir-naplár Áz elmúlt héten közöltük már a megye területén január hónanban megtartandó or­szágos állat- és kirakodóvásá­rok időpontját. Most február 1-től február 5-ig a követke­ző községekben tartanak vá­sárt: Február 1 én Szentantalfa, február 3-án Lenti és Zala- szentgrót. Pénzbe szedő a Drávavölgyi- nél. — Elég sok gond van ezzel a két gyerekkel — állapítja meg Radnainé — és itt van a háztartás is. Nem kis dolog négy ember háztartását elve­zetni. Azonban, amint körülné­zünk a lakásban, megállapít­hatjuk: Radnainé ügyes há­ziasszony. A lakásban tiszta­ság, a lányai is rendesen jár­nak, sőt jól is tanulnak. Aa aaatalon szeminá­riumi füzetet találunk. — Haladó szemináriumra já­rok — mondja az asszony. Kell is, hogy képezzem ma­gamat, mert máskép nem vé­gezhetnék jó népnevelő mun­kát. Radnainé sokat jár vi­dékre. de a városban is vé­gez népnevelő munkát. Főleg az asszonyokhoz jár el és azokkal beszélget problémá­ikról. Szeretik is őt, ahová egyszer elment, oda hívják menjen el máskor is. S miről beszél az asszonyokkal. Erre ő maga adja meg a választ. — Egy asszony, akinek gyermekei vannak — mond­ja nem is beszélhet másról, csak a békéről. Ki akar ma háborút, csakis az imperial- listák és csatlósaik. Nekik üzlet lenne a sok borzalom, a légiriadó, a bombázás és öldöklés. — A Párt vezetésével az ötéves tervben még jobb éle­tet és békét akarunk — mondja harciason Radnainé és két lánya, akik egy-két pillanatra felnéztek a tan­könyvekből, helyeslőén bá- lintgntnak. Ok bár akkor méff egészen kicsik voltak a há­ború alatt, de szüleiktől tud­ják, hogy édesapjuk imperia- kát jelent a háború, s tud­ják, hogy Édesapjuk imperia­lista érdekekért szenvedett a háborúban. — Azt sem tudta miért harcol — homályosodik el Radnainé szeme. — Én azért járok szívesen népnevelni — mondja az asszony — s igyekszem, hogy minden asszony megértse, hoay harcolnunk kell az im­perialisták háborús szándé­kai ellen. Majd ismét meghajtja a varrógépét és szorgalmasan varrja tovább kislánya ka­bátját. . — MAGYARSZENTMIKLÓS község dolgozó parasztsága tel­tekkel is bebizonyította több íz­ben- már, hogy híve népi demo­kráciánknak. Az 5 éves terv- kölcsön jegyzése terén is példát mutatott a kis község és a mai nappal a jegyzett összeget máj befizette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom