Zala, 1949. október (54. évfolyam, 228-253. szám)
1949-10-02 / 229. szám
TervkSIcsönjegyzéssel védd a békét, hazánk függetlenségét! KISS GAZDA MEGÉRTI __ ME GMAGYARÁZTÁK A NÉPNEVELŐK Az udvar porába mély nyomot vág a szekér. —’Hő — rántja visz. sza a lovak száját Kiss László, amikor a fóréhoz ér. Nyújtózik hosszú volt a görnyedt ülés s kukoricafö'ldröl hazáiig, ide a Va- rasdi-utcába. —. Te asszony, gyere már, nyakunkon a sötét — kiált a házba Kiss gazda és feleletet se várva hányja le a kocsiról a vi- gyorgó, acélosan kemény kukori- cacsövekat. — Be a többihez a gó- réba, az alvégd kukoricaföld lefogyott —1 mondja az asszony érdeklődésére. És ekkor nyílott a kiskapu, SZÉPEN FIZETETT A KUKORICA- Jó estét — köszön Gáspár Ödön elvtársi és a vele jő vő két alhadnagybaj társ sapkájához emeli kezét, —• Adjon — mondja Kiss gazda és várja, mit szólnak az idegenek. —. No, látom szépen fizetett a kukorica, milyen fajta? — lép a kukoricahalomhoz a három elvtárs és forgatják kezükben a jószagu csövet, amely, mintha csak arra várna, hogy beleharapjanak. — Hát nem panaszkodom, hoztam be arról a földről 5 hosszú szekérrel, de kell is, hallja, hogyan mocorognák a disznók ott hátul — mosolyog elégülten a gazda. — De hát mi járatban vannak? — komolyodik el és egy kis gyanakvással vegyes kíváncsisággal néz le a szekérről. —* Mi azért jöttünk, hogy megkérdezzük, hallott-e a kormány felhívásáról, a Tervkölcsön-jegyzésről — szól Gáspár élvtárs, s az egyik társa hozzáteszi: — Az ötéves terv alapjához a kormány kölcsönkötvényt bocsátott ki, A NÉPFRONTRA SZAVAZOTT! Kiss gazda arcán valami furcsa vonaglás fut át. — De miért jöttek énhozzám, hiszen én csak egyszer 'fektettem pénzemet ilyen,kötvénybe, hadikölcsönkötvény volt a fene egye m'eg, úgy elvitte pénzemet, mint a pinty, semmit sem kap tam ért®. Még az is utána ment, amim volt. Én mégegyszar nem csinálok ilyen ostobaságot ■— ered el a szó a gazda száján, és megereszt egy kacskaringós káromkodást is, a hadikölcsönről. A három elvtárs arcán mosoly szalad áll a szavakra és fordítanak a szón. —• Olvas maiga ujságof, Kiss gazda, emlékszik-e még, mire szavazott a választáskor? — kérdik, s1 a válasz nem marad el. •— Megveszem én minden vasárnap az újságot, a választáskor meg azért szavaztam, mert azt ígérték, hogy jobb lesz Vnínden dolgozó parasztnak — mondja, s közben, érdeklődve nézi a három ember arcát. — Az ötéves tervre szavazott tehát —. vágja rá az egyik alhadnagy. —í Arra hát, az ötéves! terv re, abban van az, hogy minden falu villanyt kap, meg utak épülnek még a mezőkre is — feleli a gazda. OLCSÓ-E A TERMÉNY? — Nahát, ennek a megkezdéséhez kell a pénz. Persze csak kölcsön. Maga a békére szavazott akkor, amikor az ötéves tervre adta szavazatát és nem háborúra. Látja ez a különbség a két kötvény között, meg az, hogy azt a Horthyék adták ki, ezt meg a mi államunk. Amit pedig a népi demokrácia fesz, azon még nem vesztett rajta senki, csak az ellenség Azok, akik más verítékéből éltek, — Gáspár élvtárs viszi a szót) és tüzelő hangon magyaráz, — Az igaz, hogy jobb most a dolgozó parasztoknak is mint volt, de lehetne jobb is •— szuija a szót Kiss gazda — olcsó á termény, aztán milyen sokat kell dolgozni érte, majd kilógott ma is a nyelvem, mire leszedtük ezt a kukoricát GÁSPÁR ELVTÁRS MEGMAGYARÁZZA Gáspár elvtárs nagy lélékzetet vesz. — Tudja Kiss gazda milyen drága Magyarországon a gabona, meg az egyéb termény? Tudja, hogy máshol a világban, ahol gépekkel dolgoznak fele annyiért lehet vásárolni? De a magyar munkásosztály áldozatot hoz azért, hogy a dolgozó parasztság fel emelkedhessek, sok-sok milliót fizet azért, hogy áron felül vegye meg a magyar parasztság drágán, termelt gabonáját. — De miérj; van ez? — szól közbe a figyelő gazda és- az alhadnagy válaszol. — Mert a dolgozó parasztság., mert maga is Kiss gazda aprókra taá°k földjén pazarolja cl verejtékét, keveset termel és nem használ gépeket. Már most is sok munkát; elvégez a gépállomás a paraszt helyett, de az ötéves fervben nem kell már látástól, vakolásig robotolni a földön,, mert majd a gép dolgozik. — Nem kell annyit dolgozni, mégis több lesz a termény, több lesz a pénz —* teszi még hozzá Gáspár elvtárs. BUSÁSAN MEGTÉRÜL.. Kiss gazda egy pillanatig gondolkodik, Azon rágódik, amit Gáspár élvtárs mondott az ötéves tervről, —< Háti most mi a kívánságuk — kérdi —, mennyit lenne jó nekem jegyezni. —• Maga fűd ja, mennyit; ér magának a szép jövő, az ötéves terv, a népi demokrácia —• felelik a, népnevelők, Kiss gßz- da kezébe veszi a pap irt és a Iáka- nyárit ja a nevét, — Adok én is, a munkások biztos mind adtak? — Adtak, kölcsönbe, amelyet busásan kapnak vissza, mint maga is — felelik a népnevelők. Köszönnék, a kiskapu becsukódik utánuk és, Kiss gazda sokáig szemmel ki. séri őket. A kisiparos minden reménysége: asz óié véts feru '049. okt. 1. oldal »Feszt Alfréd kályhásm?s- ter« — közli egy szerény Láb- tá az Ady Fndfe-ut 19. szám alatt. Amikor belépek az ud Marra, Feszt mester homokot, téglát, cserepet rak Stellek Károllyal egyletemben kisméretű kocsira. — Kályha kell ékek — szól a kölcsönös bemutatkozás után. —- A bölcsődéhez igyekszünk. Hálja a meginduló építkezésnek, négy kályharakást kaptam. Szívesen beszél a szakmája szépségéről. Érdekesség kedvéért azt is elmondja, hogy N agy kanizsa 4000 cserépkályhájához négyen vannak, de a kályhák ritkán betegek. S újak készítésére csak azóta kerül sor, mióta tervgazdálkodás van és a nagyarányú építkezések megkezdődtek. — A kisiparosok minden reménysége az ötéves terv — magyarázza. — Mielőtt arról beszélnék, hogy miért a a fáj Ok az öíéves terv és a szocializmus pártján, hallgasson meg, szeretnék egy-két szót szólni az életemről. — Nem mindig az Ady ut 19. szám alatt laktam. Az apám bányamunkás volt Erdélyben. Hatan voltunk testvérek .A sorsunk nem voll éppen rózsás. Az apám úgy határozott, tanuljak kályhás- mesterséget. Az embereknek szükségük van melegre és jgy kályhára is. Az életem során arra a megállapításra juiol lám, hogy sok volt & szegényemkor és kevés a cserépkályha. Hosszú ideig voltam munka nélkül. — De most szaporodnak a kályhák — szót közbe Síellek Károly, Feszt segédmunkása —< Igen — erősíti Feszt. — Most nem panaszkodom. Látja, én 100 forint Tervkölcsön! jegyeztem. Nem sok, de tőlem nem is kevés. Hosszú .időn át munka nélkül voltam. Mint •kisiparos, azért érzek együtt az ötéves tervvel és azért borok meg minden áldozatot a szocializmus építéséért, mert a kapitalizmussal szembenne- künk is csak a aaoclallamtia jslenth«) bókát ás biztonságot. Azelőtt Legfeljebb egy-két kisiparosnak sikerült" gondtalan élethez, gazdagodáshoz jutni a többit elnyelték, megették a nagy halak. Sok esetben nyo morultabbak, elesettebbek nettünk kicsi műhelyünkkel, mint az üzemi munkás. — Az ötéves terv niegsz(intet i a munkanélküliséget, elviszi a kisiparosok feje felől is a gondot. Semmi sem vÜ Jászt el a munkástól, dolgoz c kisiparos létemre — mondjí Feszt, a kályhásmester. — P két kezem munkájából élek ellensége \ agyők a tőkésnél és együtt, egy sorban dolgozon a munkásokkal. Csakis az c boldogulásuk hozhat neken és családomnak szebb, bői dogabb jövőt. Elbúcsúzik, aztán igy szói — Gyerünk, Stellek bácsi Vár a munka. Mai f Ak ötéves terv több kultúrát visz a falura kell minden dolgozónak az ötéves terv sikerét előmozdítania áldozatválLátással. így mélyítjük el még jobban szemöikc-s kapcsolatunkat a dolgozó - nép államával. Ezért tartottuk kötelességünknek mi, a Szabad- művelődési Hivatal dolgozói, hogy már 29-én 8 óra 5 perckor valamié. íny len ha,i fizetésűik 125 százalékát ajánlottuk fel Tervköltsönro. Vállaljuk, hogy további bel világos, tó munkával is előbbre visszük a Terv- kölcsön siker ét. Had, agy László vra.-i ezabadraüvelődés felügyelő Ezt a rovatot használom lel arra, hegy értesítsem megyénk 108 községét: befejeződött a »Könyvet a la!uniak«-mozga- lom. Rövidesen. 4500 uj, a szocialista társadalimat építő, realista irodalmi, korszerű gazdasági és politikai könyv jut el a falu dolgozóihoz. Ezt a hra - talmas eredményt a hároméves tervnek köszönhetjük, tehát Pártunknak, Rákosi élvtársnak. Az ötéves tervben villany, k ülturházak' és a kultúra máé áldásaiban -fl nasze. élik a ísaííiu. Ahogy mi a «Könyvet a tabunak« mozgalom, sikerét apró áldozatokkal biztos it attuk, © csak csepp a tengerben - i*gy | Köszönöm a Pártnak és Rákosi elv társ nak, hogy módot adtak a Tervkölcsön jegyzésére Örömmel és lelkesedéssel üdvözlöm az Ötéves Tcrvköl- csönt, amint örömmel üdvözlöm magát a tervet is. Munkám mellet végre igy is segítségére lehetek szocializmust építő hazámnak és dolgozó népemnek. Én 12 gyermek apja vagyok, ha valakinek, hát nekem fontos, hogy virágzó, boldog országot építsünk. Munkáistár- saimmial együtt boldog vagyok, ha kifejezhetem áldozatkészségemet, amialyrek eredményeként erős iparunk, fejlett mezőgazdaságunk lesz és é'ptszin- ronahmk emelkedni fog. Én már idős vagyok ahhoz, hogy a munka verseny ben megelőzzem a fiatalokat, de a Terv- kölcsön jegyzésében iparkodok ]éldát mutatni. 640 forintot keresek havonta, igy csak 1600 forintot jegyeztem. Ezzel is megmutató;n, hogy a Rajk-féio bitangokkal szemben még erőteljesebben. összefogjuk erőnket, tehetségünket és nem engedjük ,hogy gazemberek rom- üadöntsék veiejtékes munkánk és küzdelmeink eredményét. Köszönöm a Pártnak és Rákosi A családért, a békéért... Ii y e n k o r dél felé S z ommer Józsefbe gyakran kitekinthet a konyhaiak iákon. A két gye leket várja haza az iskolából. Pent a szobában a másféléves Bándika hangja hallatszik a bölcsőből, amint fiatal élete jussát követeli. Szommerné beszalad, de a tűzhetvén sistergő hagyma vissza: arancsol ja a konyhába. Van dolga Szom- mo mének. — Jaj, csak'rá ne égjen. Hatan eszünk ebből — mondja és megkeveri a gulyást. Ili hon vannak má r a g \ e - tokiak ,tnind a nagyién, s megjött Szommer József is, aki vasesztergályosból lett az Állami Biztosító vezetője. Miről is beszélgetnének, mint a Tervkölcsönről, —- Egy havi fizetésemért Írattam — mondja az apa — a jövőnkéit meg a gyerekekért. — Én külön írattam százat — vallja be az asszony —, majd élapórolom a konyhapénzből. Tudja, annyi keserűség ért már bennünket. Az ilyen munkáscsialádokat annyit dobálta a sors. Két világháborút éltünk keresztül, sokszor arra gondoltam, jobb volna megírt ríni. Aniny i na romén.y télién volt... — Hopyd már a méltat — vág szavába Szommer József. —. Mindenünk megvan, ez az igazság, és ezután még sokkal több is lesz. —• Szemeit végigjáratja a kicsinyeken, akik már szabad emberekként nőnek fel. — A jövőre gondolj inkább. Ahogy igy nézem a kis családot : maga a békesség, a bizakodás. í>e figyeljünk csak, mit mond Szommerné. — Tudom én, hogy még mindig jobb tesz. Én nem is lélek a jövőtől1, mert milliók gondolkoznak és éreznek velünk. És ha mi összefogunk, asszonyok, férfiak; akkor nem lesz háború, mert erősebbek vagyunk. És ha valakinek eszé • te jutna ellenünk fordulni, hát úgy jár, mint Eajk. Én mondom, ha kelf, légy vérrel is elkergetjük mi asszonyok, aki családunk békéjére tör. S'OmniP> né nem harcias teremtés. Asszony, aki tudja mi a munkásélet ,s megbecsüli a szabadságot, családját, gyor- < mekeit. Ezért kedves neki a béke, ezért kész azt megvédeni is. Kovács Annn elv társnak, hogy a Szovjetunióhoz hasonlóan a magyar dolgozóknak is módot adtak a Tervkölesönnef, hogy megrövidítsük, alátámasszuk az ö-t- é.es tervet. Szabadság. Tóth László asztalos Lovászi, MAOET-tetep Előbb rnyujtaui kell, hogy aatán kaphassunk Én már közel járok a 80. évemhez, de kötelességnek érzem megírni, miért jegyeztem 300 forintért kölcsönt, holott nyugdijain havi 260 forint. Hát azért jegyeztem, mert egy egész élet tapasztalata áll mögöttem.. Már 1889-fceu Szakszervezeti bizalmi voltam, isméiéin hát jól a niunkáísélíab íiet. Megtanultam, hagy a tőkésektől nem szabad leérni, mert annak szörnyű ára van, mint a Mai.shal 1-tervnek. Ezéírt lekéstem a mi kölcsönünket, saját erőfeszítésünket. És azt is tudom, hogy előbb nyújtani keik építeni, hogy aztán kapni tudjunk. A népi demokrácia már most is két kézzel nyújt sok mindent, sokszor többet fog nyújtani a szocializmus. Nemhez Ferenc Nagykanizsa, Szemere-u. 6. Aranyfedezet: dolgozó népünk munkája Egyszerű ütői* vagyok Lebenyén. Mindennap tiz szetet kenyeret szel le a feleségem, ha pgvregy étkezéshez össze ül a család. Nem panaszkodni akarok. Arra nincs okom. Boldog örömmel jegyeztem én is 5C0 forint értékben a népi demokrácia kölcsönéből. Minekünk nincs semmi szükségünk a »M&rslialkkölcsöina«, megállunk mi a magunk lábán is. A magyar dolgozó nép munkája az aranyfedezete ennek a kölcsönnek. Bebizonyítottuk ezt a hároméves terv során, de be fogjuk bizonyítani még'inkább ötéves tervünk során. Ez a terv a mi boldogságunk, jobb jövőnk biztosítéka. így letellek én az orsaágáruló Baj k-banda bűnös munkájára. Tóth Mátyás utőr, Létem©
