Zala, 1949. május (54. évfolyam, 115-125. szám)

1949-05-22 / 118. szám

Sziszka elvtárs megmagyarázza, mi a haszonrészesedés- MÉG EGY ÉVE is Dnmokles-karclkeru 'ló, goit fejünk felett ]1z elbocsá­tás veszélye. Azt hallottuk mindig, a termelést csökken­teni kell, mert különben ki­fogd "z olaj ggnrsan -a MA- ORT-kulikból s nincs ennyi munkásra szükség. Egyre sö- tétebb lett a munkások arca a félelemtől, meg a bizonytalan­ságtól, amikor egyik szaktárs a másik után tette le a szer számot s kilépett az üzem ka­puján. De mit lehetett tenni ? A MAO RT akkor még valósá­gos Ann rika volt a magyar dómok rác 'a közepén. Sz'szka .elvtárs bi onyságu1 hívja az egész ofajraktári brigádot: úgy van-e valóban, ahogy mondja. Bizonyítják is Köveskáli, Bonc és mind­ahány, hiszen egy-két évre az emlékezet könnyen visszatér A LAKATOSOKHOZ nem hallatszik innét át a szó, mégis éppen erről be­szélgetnek Ők is. — Emlékeztek, ekkor ment et Szakács is, meg Horváth bácsi — szól Csőgör József és tesznek hozzá balról 'is, jobb­ról is egy-két nevel. — a murk ká se ment, azt mondták az emberek: a fene tud dolgozni így, hiszen holnap talán én kér mák sorra — ezt Lovrek mondja. — Es ebédidőben még az asszonyra is komoran néz­tek, aki aggódta hozta az ételt. . * — Na, ennek vége" — for dnl Sziszkához az o’aj raktár­ban most Köveskáli — mo t nem n ti lap u vár ránk, ha­nem nyereségrészesedés. A szóra mindenki felfigyelt és vita keletkezik. Az egyik munkás felveti a szót: szép az, meg jó is, de nem jut min­denkinek. Néhány an á fejü­ket vakarják, hogy is Lesz ttél Akad, aki azt se tudja: mi az? Ilyesmiről nem hallottak azelőtt, csak azt súgták a mé- regkeverők titokzatosan az ember fülébe: — Na, most tiétek a gyár, aztán mi van belőle nektek ? Elvesznek min­dent a gyártól, meg í mun­kásoktól, aztán a haszon egy­két emberé. DE SZISZKA ELVTÁRS most mindent megmagya­ráz. Ugv, hogy odahajol a munkásokhoz: — A&-. mond­jatok előtártak: nem jut min­denkinek? Hát ebbőt az első nyereségrészesedésből talán nem. Azok között osztják ki, I.akik legtöbbet és legjobban tellek, hogy <tz üzemünk hasz­not hajtson. Lehet például, h°yy te részesülsz, — lobog­tál egy munkás mellére — de lehet, hogy hamdrosan tv — jardul a másik fclé. Rajtunk áll, ha jobban dolgozunk,'töb- Mt keres az üzem és többet äti vissfänTkuhfr y&rt ez az­előtt ? — Nem volt — ebben meg­egyeznek. ÉS MEGEGYEZNEK időközben a lakatosok is. Miközben a rotári asztalokkal szorgoskodnak: a Németh, a Széphalmi, Szlobocsán, a Cső- gör-brigádból. Meg Székely, Góndöos, Francs fo és Lov­rek, aki éppen viszi a szót, az Éles bácsi brigádjából;. — Ez az üzem már általunk a mi államunké — igy Lov­rek elvtárs. A többiek fi­gyelnek. Aki mem hiszi, belei i t- se a munkásvezetőket az egész vonalion. A nyereségré- szeredésben meg végered­ményben valamennyien ben­ne vagyunk. Kelbe félned Szé­kely elvtárs, hogy elbocsájta­rnak holnap? Ugy-e, te se tar­tasz, hol keresel munkát, Szo- Ixicsán? Hát én azt mondom nektek, ez is nyereségrészese­dés. Hogy az utolsó csavarig miénk a gyár s úgy fizet ahogy mi munkát adunk neki. Pénzben, kényelemben, biz­tonságban. ANDRÁS LÁSZLÓ Keszthely felkészülten várja a nyaraló-idény Indulását Néhány nap és megérkeznek Keszthelyre az első. lüiclülő munkások. A népi demokrácia nemcsak arról gondoskodik, hogy üzemeink, gyáraink, mű­helyein k nagy kapacitással dol­gozzanak, nemcsak a többter- mel,ést szorgalmazza, de gon­doskodik a muníkások egészség- ügyi védelméről, pihenéséről, mun kaer.ergiáj uk fel frissitésé- ről is. A népjóléti minis zitier ium és a ^Szak-szervezetek Országos Ta­nácsa kebelében alakult Üdü­lési Központ vette át a mun­kások üdültetésének lebonyolí­tását. Terviek szerint az idén 300 ezer dolgozó üdültetésére kerül sor’. Természetesen ren­geteg akadályt kell leküzdeni a Szaktan ácsinak, hiszen nincp. elég férőhely ilyen hatalmas tömeg elhelyezéséhez. Éppen ezért az összes üzemi üdülőket a Szaktanács rendelkezésére bo­csátották, hogy ne csak az üzem tulajdonosa, hanem azon túl más üzemek is, gyárak dol­gozói is használhassák a nya­ra lói üzemeket, telepeket. " A mult évben például ha az ózdi vasgyárnak volt egy üdülője, odamspk az ózdi dolgozók me­hettek. A Szaktanács most úgy rendelkezett, hogy tekintet -nél­kül arra, kinieik a tulajdoná­ban vian az. üzem, központilag utalja be a dolgozókat, a je- tenjtkezés sorrendjében. Az el­helyezés minél gyorsabb és jobb megoldása érdekében be­kapcsolták iaz IBUSz-t, mely­nek megbízottai már körülj -ár­iák a Píaliaíomt is. A Pa'atari körül 5000 férőhelyet kall biz­tosítani a szakszer vezetők üdü­lőinek. Keszthehea a Hullám és Falaton Szállóban 200 dol­gozó fog juntas 1-től'szeptem­ber 1-ig nyaralni. • Keszthelyen, a MINSZ iíjó­sága és az úttörőik tál oroz ói fognak még a nyár folyamán üdülni. A MINSZ a Szientgály vili át, a pócs í diák üdül őt és a Lcke-félö gyermeküdülőt vetne idénybe, továbbá a Keszt­helyhez közel eső »Fekete- kastélyt«. Most jártak itt az úttörő központ megbízottai is és ab­ban állapodtak meg a város ve­zetőségével, hogy az iskolák termeit is igénybe veszik tá­borozásra, a konyhájuk pedig a Kamaton-utca végén lévő Park-vendéglőben lesz. Ez al­kalmas 3-—400 úttörő étkez­tetésére. Keszthely fürdőváros egész társadalma meleg szeretettel várja a munkásn varai ók at, a MINSZ ifjúságát,-a szeretett úttörőinket és hagyományos kész thely i vend égszeretettel mindent elkövetünk, hogy ép­pen úgy szivükbe zárják a vá­rost, mint ahogy a múltban is itt nyaralt vendegek min­denkor örömmel jöttek vissza Keszthelyre. A. NÉMET KÉRDÉS M ájus 23-án, hétfőn Pa­riéban összeülnek a Szovjetunió, az Egyesült Álla­mok, Anglia és Franciaország külügyminiszterei, hogy meg­tárgyalják a német kérdést. Német kérdés ! Rövid, két szóból álló meghatározása egy olyan nemzetközi kérdéscso­portnak, mely már több mint négy óv óta, a második világ­háború befejezése óta, szinte magába gyűjti mindazt az el­lentétet, mely a demokratikus áhor és az imperialisták kö­zött fennállnak. A német kér­dés nem először kerül a kül- ügy min i s z terek tan ácsko z ás á - mák napirendijére. Amíg a »né­met kérdés« az volt, miként gyűrik le a hitleri Németorszá­got, amíg a szovjet hadsereg .ért és semmilyen más áldoza­tot nem, kimél-ő félszatáditó harcát vívta, addig az angol­szász imperialisták lényegében megegyeztek a kérdést illetően. Az igazi ellen téliek azonban ak­kor éleződtek ki, mikor Német­ország jövendő I e.endezettsége lől kellett dönteni a négy nagyhatalomnak. Mi,g a háború dúlt, Churchill is aláírta azo­kat ,az egyezményeket, mely­ben Németország egységes', de­mokratikus berendezkedését ha távozták el. Pe mihelyt a fegy­verszünet időszaka következett, nem tagadták meg többé önma­gukat az imperialisták. KJ agy tanítónk, Lenin ' 1 mondja, hogy minden háborút olyan békekötés követ, amilyen maga a háború volt. A Szovjetunió honvédő és^ nép- felszabaditó háborút viselt, fel­szabad itorta Délkelet és Kelet Európa népeit, magát, a mérnec népet is, mely a szovjet öve­zetben lakik. Ezért siettek olyan eszeveszetten az angol­szászok, látván a szovjet had­sereg elsöprő lendületét, ne­hogy többet szabadítsanak tel a szovjet csapatok, nehogy vélet­lenül egész Németország sza­baddá váljék. A szovjet heke- ajállhat Németország részére vi­lágos : harc a fasizmus marad­ványai ellen, a háborús gépezet ipari és katonai leszerelése, de­mokratikus társadalmi read. Az angolszászok a nagy piaci kon kurrens ellen harcoltak. Üz­leti érdekből vitt, imperialista., hódító háború volt ez. A népe­ket nem felszabad itani, hanem [leiigázni akarták. Az ő_»békje- ajánlatuk« igy szól: ujjáélesz­Dhniixsai munkásuk UJ VEZETÖHELYEKEN A MAORT-tói és a vasúttól négy újabb ipari dolgozót emeltek olyan vezető tisztségbe, ahova a múltban fizikai munkásember nem kerülhe­tett, Mind a négyen a munkásság és a kanizsai dolgozók szivéhez nőttek. PALKÓ JÓZSEF elvtárs, aki a MAORT-tól Za­laegerszegre került és az Erdőgaz­dasági NV vezérigazgatóhelyettese lett, Palkó elvtárs munkáscsedád- ból származik, apja nyomdász volt, ö mindössze 27 éves, de munkában és politikai harcokban . edzett. 1945 óta dolgozik a MAORT-nál, kez­detben villanyszerelő, de Pártunk hamarosan felismeri benne követke­zetes, harcos tagját és már 45 vé­gén üzemi párttitkár. Nehézséget és megalkuvást nem ismerve küzd a jobboldali szociáldemokraták és a mögéjük csatlakozó fasiszta elemek ellen nemcsak a M AORT-nál, de a városi képviselőtestületben is. A két munkáspárt egyesülésekor is jó munkát végez. Üzemi kerületi tit­kár, majd októberben raktárfőnök- helyettes. Mindenütt megállta he­lyéi. Működése alatt a MAORT­nál sokat erősödött Pártunk. Uj helyén is jó munkát végez -— ezt minden munkatársa tudja, mert jó és hü kommunista, megközelíthetet­len az ellenség számára. BOSNYÁK JÓZSEF elvtárs 1948 júniusban került a ka­nizsai MAORT-hoz a budapesti olajröltőállomásról, ahol, mint mun. ikás dolgozott. Üzemi párttit.kár lett! hamarosan és reáhárult nagy részben az államosítás után a jobb­oldali erők felszámolása, • majd a munkaverseny tempójának fokozá­sa. Ebben kommunista munkatársai szivvel-lélekkel segítették. Bár Bosnyák elvtárs a MAORT legváL ságosabb időszakában töltötte be a párttitkári tisztséget, munkája ered­ményének gyümölcsei nem marad tak. el: a MAORT újabb nagy lé pést tett a haladás utján politi­kailag és gazdaságilag is. Bosnyák elvtárs Komáirvároson lesz az er­dőgondnokság h. vezetője. Hisz- szük, hogy munkáját ott is siker koronázza. ANGYALOSSY ZOLTÁN elvtárs, a MAORT nagyszerű él­munkásának nevét megyeszerte is­merik. Szakmája lakatos, a Ploesli olajmezőkről került a MAORT-hoz. Régi munkásmozgalmi ember, a fel- szabadulás óta pártunknak hűséges tagja és a Dombai-féle üzemi bi­zottságnak egyetlen kommunista tagja. Munkája az ÜB-ben állandó harc ebben az időben. Pártszerve­zetünk elnöke volt az üzemnél fel­szabadulás után, de nemcsak a po­litikai Harcban tűnt ki, hanem mun­kában is. Elsők közt lett élmunkás, a mihályi szénsavgyár és a lovászi koromgyár felszerelési munkája nagyban az ő nevéhez fűződik. Köztársasági érdemrendet is ka­pott a jó munkájáért. Feleségével és nyolc gyermekével szép csalá­di életet él. Uj munkaterülete a ka. nizsai erdőgondnokság. Jó szeren­csét, AngyaloSsy elvtárs. NINCSICS KÁROLY elvtárs MAORT-asztalos volt csü­törtökig. Ma már a zalaapáti er­dőgondnokságot vezeti. Régi szak- szervezeti munká6, éveken át az asztalosok bizalmija. Az asztalosok bíztak benne, de bizott a többi munkatársa is. Igazságos, szertmv fteiii a náci nagyipart-, fegyver­ben tartani az "SS-eket, "bizto­sítani- a nagytőkések uralmát a^ néppel szemben. A lóét ál­láspont között nincsen klözóp- ut. Hogyan lehet, akkor meg­egyezni ? A z angolszász imperial is­ták tudják, hogy elvi kérdésekben a Szovjetunióval nem lehet kukoricázni. A szov­jet diplomácia nem ismer al­kut, ha bármely nép érdekéről és igazáról van szó. És meg­egyezés mégis lehetséges. Az ért- lehetséges, "mert- ha más nem, de négy év tapasztalatai fel­fedték Truman és Bevin ©lőtt álláspontjuk tarthatatlanságát. Hovatovább nemcsak a német néppel gyülöltetik meg nevü­ket, de végleg lejáratták ma­gukat otthon is. Meg kell ér­teniük, hogy az -angol és ame­rikai -katona és polgár — és semmilyen más a földön — nem akar mégegyszier háborúba memii Németország miatt. A 'békét áh or egyre növekvő erejti offenzív áj a készteti a háborús uszitákat a tárgyalóasztalhoz és az esetleges megegyez ősihez. A német kérdésben való megegyezés mindenesetre 4 nemzetközi feszültségnek ki­húzná egyik méregfogát. De csak az egyiket. Amig Gerhardt Eislert legalizált banditák el­rabolhatják egy idegen hajó­ról, amig a bókeharcos Zilli- acust kizárhatják az angol kor­mánypártból, addig nem lehet arra számítani, hogy az im­perialista farkarokból kezes bá­rányok lesznek. A külügymi­niszterek tanácsának párisi tár­gyalásai azt jelenti, hogy a de­mokratikus tábor újabb nagy győzelmet aratott, mert a vi­lág népei — a német nép is — elismerik a Szovjetunió állás­pontjának vitathatatlan igazát. A második világháború óta már pedig az imperialistáknak tu­domásul kell venni ők, hogy a világ sorsát maguk a népek vették a kezükbe. Truman-elv, Marshall-terv, hathatalmi szer­ződés, Atlanti-Egyezmény pa­píron maradnak, mert a világ- népei nem adják bo derekukat. E z adja- azt a hatalmas erő- és igazi ágfölényt a szovjet delegációnak, amikor . Bárisban leül a tárgyalóasztal­hoz. A világ népei tudják, hogy ügyük legyőzhetetlen a német kérdésben "is. Szántó Jenó — mindenki szerette. Tagja volt a bányászszakszervezet! vezetőség­nek, részt vett a felülvizsgáló bi­zottságban. Önzetlen, munkatársai és a Párt vannak szeme előtt. HORVÁTH XV. LAJOS Nagykanizsa dolgozóinak nem kel! bemutatnunk, még kevéssé a vasút munkásainak. 1942-ben került Ka­nizsára Zágrábból. Parasztcdalád fiából lett vasúti dolgozó. 1945 óta Pártunk egyik legcselekvőbb ingja a városban, 46 óta a vasutas szak- szervezet titkára, ő indítja meg a vasútnál a pártéletet és a szak- szervezeti életet akkor, amikor még a vasúti dolgozók igen nagy része lattá! iávdit 'állott. Politikai és szakmai téren egyaránt fáradha­tatlan és lelkes harcosa a népi c/e- mokráciánnak és a szoclali mus eszméjének. Mint Zala megye "Jsz. szövetkezeti igazgatója is eg. ' g biztos, hogy beváltja a bizC amelyeket Pártunk működeidhez fűz, — TŰZÁLLÓ ÜVEGTÉG LÁT és 32 miliméter vastag feszültségmentes üveglapot ké­szít a miskolci!üveggyár. Eze­ket a cikkeket -azelőtt külföld­ről hoztuk be. t ■£ 1949. máiu; 22. oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalom