Zala, 1948. október (53. évfolyam, 226-252. szám)

1948-10-13 / 236. szám

■m ZALA 1948.* október 13. EGYHETES NOSZK-árubemutatő a kanizsai „Koronában“ EGÉSZ HÉTEN ÁRUSÍT A TIPÜSÜZLET A kanizsai Korona vendéglő ka­pualj álján néhány szerény zászló lés felírat jelzi, hogy ben! valami történik. Az ember belép, kérdezi: mi van itt? — Árubemutató — vá­laszolják s rögtön az”*étterem felé kalauzolnak. Az étterem valóságos kis kiállítás. Vagy áruház. Ezerfiele, ezerfajta árucikk. A szintes kirakatokban ízléses Hetidben italok, élelmisze­rek, ruhanemüek, cipők, gazdasági- és háztartási vasáruk, mezőgazda- sági kisgépek sorakoznak. — A ka­nizsai MOS zK-kircndeltségé — vi­lágosit fel Nagy László, az áruosz­tály vezetője — ugy-e szép? — Mi a célja a bemutatónak? htt az ősz és a tél a nyakunkon s szeretnénk, ha a dolgozókhoz, s főleg a falu dolgozó parasztságához a legjobb minőségű áru jusson. A bemutatóra behívtuk tagszövetkezeteink vezetőit, akik mindjárt meg is rendelhetik a szük­séges árut. Röviden: tökéletesíteni akarjuk a szövetkezeti áruellátást, másrészt pedig megmutatni, hogy mi Íven nagyszerű árut termel a mun­kaversenyben álló magyar ipar. A b®muis*tó érd kesvége a tipusbolt két .kirakattal. Balról vasáruk, középen teotil, jobbról élel­miszer. A pult mögött fehér köpeny­ben az üzletvezető. — A tipusbolt árul is — mosolyog —• tessék vásá­rolni. — Persze a bemutató után a boll is elköltözik innét, de hama­rosan viszontláthatjuk a kanizsai földmüvesszövetkezet megnyíló he­lyiségéiben a Fő utcán — nyugtat meg Hegedűs Lajos ügyvezető. Érkeznek .a íátiagatok — egymás után. Itt van a polgár­mester is — éppen a csokoládé Mi­kulásokat As karácsonyi cikkeket né­zegeti. És jönnek a szövetkezeti ve­zetők is Délzala 80—90 idetartozó íöldmüvesszövetkezctéből. Többnyi­re parasztok. Leülünk a hosszú asz­tal mellé és egy kis ünnepi aktus indul. Török László, a terményosz­tály vezetője arról beszél, hogy íme: a magyar— ipar ma már minden igényt kielégít. És az árubőség dön­tő módon járul az életszínvonal emeléséhez. Arról is beszél, hogy a Jó szövetkezeti vezető a fogyasztási üzletágat nem he­lyezi ugyan a termelés elé, de cl' se hanyagolja. A szövetkezeti bolt is fegyver a kupecek, a kulákok, kapi­talisták ellen. Megakadályozza a dolgozó parasztság kizsákmányolá­sát: Hogyan? Jó, olcsó áruval. RZvidebb az ?iru útja ma a gyártól a fogyasztóig. A szö­vetkezet kikapcsolja a sók közveti tőt. Olcsóbb, jobb árut ad. Teheti. Miért — mert nem a haszonért dol­gozik. Nem egyesek hasznáért. A fiatal szövetkezeti vezetők ér­deklődve figyelik a szót. A polgár- mester üdvözlő szavai, Kovács Lász­ló szervezési osztályvezető és Hege­dűs Lajos beszéde után szakelőadá­sok jönnek. Előkerülnek a jegyzet- papírok. És tanulnak, akikre Zala szövetkezeteit bízzák. * I lóiéi,Csö*llífÉsTa|iiíEasir8Éi*iliiíise|ílflli8|ilaií j Az Országos Tervhivatal hozzájárult, hogy a belügyminisztérium államsegély és államkölcsön formájában a vidéki városok számára közel 2 millió forintot, a vármegyék számára pedig közel négy cs fél­millió forintot utaljon ki. Az elkészült terveket a Tervhivatal felül­vizsgálta és a szükséges módosítások után jóváhagyta. Értesülésünk szerint a fenti juttatások keretében Tófej, Csomódéi és Tapolca 170.000 forint kiutalásban részesüitetk, hogy útijaikat és szociális épületeiket ebből az összegből helyreállíthassák. Ezek a ki­utalások azonban csak kezdetét jelentik a 3 éves terv által előirt be­ruházásoknak, mert a terv utolsó esztendejében Zala vármegye lénye- ' gesien nagyobb összegű kiutalásokhoz jut. Üjra Itthon ü$Hjabtan hazdért zalai fcsásfeglyok í*nvss«ra Az alábbi hadifoglyok a 70. szál­lítmánnyal érkeztek Máramarösszi- gelre, ahonnan néhány napon be­lül hazatérnek. B reg lövi cs Géza Nemesradó, Ben- cze Károly Sümeg, Cseresznyés Zol­tán Zalaegerszeg, Fülöp László Per- kifttía, Horváth István Keszthely, Jan- da Károly Pölöskefő, Krecsmarics Márton Bagolasánc, Kalinics Péter Murakcpesztur, Konecz Károly And­rás hi da, Molnár István Bázakerety- tye, Meikovics János .Díszei* Németh László Zalaszenlgrót, Németh Ist­ván Zalabesenyő, Pánczél József Palin, Somogyi István Valkonya, Szondi József Nagykanizsa, Sós Fe­renc Lovászi, Topiák Jenő Baktü- tös„ Tóth István Keszthely. A felsorolt hadifoglyok a 7062 sz. táborból tériek haza. Ír« ioltór a Üirósii eliff Jankó István és Jankó Ferenc dióskáli mnalomtulaidonosok és Meggyesi ^ajos molnársegéd 1946 őszén a hozzájuk rostálásra bevitt gabonát együtt kezelték az őrlésre szánt gabonával. Külön feljegyzé­seket nem vezettek róla -és a gaz­dáktól minden igazolás nélkül vet­ték át a rostálásra bevitt gabonát, s ezzel megnehezítették az ellenőrök munkáját* sőt .félrevezették" azokat. Dr. Arató Antal jsgyesbiró szom­baton tárgyalta ezt az ügyet és Jan­kó Istvánt és Jankó Ferencet 300— 300 forint, Meggyesi Lajost pedig 200 forint pénzbüntetésre ítélte, s elkobozta a bünjelgabonát Elitéltek egy ár dr á. n 11 ú t Dr. Arató Antal egyesbiró, mint uzsorabiróság, az elmúlt héten Bari Anna zákányi lakost, aki a kanizsai piacon a tojást darabonként a meg­állapított 70 fillér helyett 90 fillér­ért, a gesztenyét pedig 1.50 forint helyett 2 forintért adta, 300 forint pénzbüntetésre ítélte. Ugyanezt az jj asszonyt, azért, mert ellenszegült az 1 előállítani akaró rendőrnek, ható­ság elleni erőszak miatt 50 forint pénzbüntetésre ítélte. — Az arany- és ezüstkalászos gazdák ia műtrágya utalványokat a nagy- jj kanizsai gazdaképző iskolánál át- 5 vehetik. Rendkívül erős őszi forgatom egyelőre lehetetlenné teszi uj vonatpár beállítását Kanizsa-Egerszeg között /I sszotafaai&elyi MÁV üazleive&eiö&égéne?& levele Lapunk már több alkalommal foglalkozott a nagykanizsai és zala­egerszegi dolgozók egyöntetű ké- ; veimével, ave yben egy ui vonatpár f beállítását sürgetik Nagykanizsa és \ Zalaegerszeg között. A jelenlegi 4 [ óra 15 perces vonat indulás Nagy- i kámzsáról aehogysem felei meg a i két város dolgozódnak, mert elte­kintve attól:, hogy a megérkezés Zalaegerszegre olyan korai, hogy nem. tudják ügyes-bajos dolgaikat nyomban elintézni, hanem avert i,s, ! mert a téli időben a reggel 3 órai felkelés a napi nehéz munka után erősen igénybe veszi fizikumukat. Lapunk cikkére a nagykanizsai -állomás főnjpjk© Ígéretet tett, hogy a két város dolgozóinak kérelmét a szombathelyi üzlet vezetőség elé ter­jeszti azzal, hogy indokoltnak látja a kére lem... tel jesrtósét. A szombathelyi üz let vezetés ég tő i most a következ.6 levelet kapta to­punk s zerkesz tőség»: KESERŰ valóság Nagykanizsa LEGÉDESEBB üzemében: Nincs ifiimlaterv* de — mtütlawersissY sises 0 »Édes« kis üzemet látogattunk meg minap: a Klein-cikbrkagyárat. Amilyen kicsi az üzem, olyan ke­vesen is dolgoznak ott. A tulajclo- noson kívül mindössze 7 munkásnő és 2 férfi az alkalmazottak száma. Igaz, volt idő, amikor többen is dolgozlak, mondjuk százan. De most kevés munkással is tudnak annyi cukorkát termelni, amennyi elfogy. — Hoifyaw sít Rak a wurnka- versesinyel ? — kérdeztük meg a kis üzem tu­lajdonosát.. — Nem vagyunk munkiaverseny­ben — kaptuk a meglepő választ és utána pnindjárt a magyarázatot: Egyrészt, mert nincs a közelben ha­sonló üzem, másrészt pedig még nincs meg a kellő érdeklődés az édességek iránt. Ha fokoznánk a termelést, nyakunkon maradna az áru. Persze azért ki lehetett, volna hív­ni imm ka versenyre Kaposvárott és Szombathelyen, vagy még tá­volabb működő cukorgyárakat. Ha nem is éppen a- termelés fokozá­sára, de mondjuk a minőség javí­tására. — Mwst aailyeu sn termelés ? — Naponta 150—200 kiló cukrot gyártunk. Ezzel persze nincs ki­használva az üzeni, hiszen azelőtt 6—8 mázsa volt a napi termelés. Az* üzem valóban nincs kihasz­nálva. Ezt a tényt menti esetleg az a körül(mény — ismét —, hogy csökkent az érdeklődés. Viszont segíteni lehetne, ha a termelt áruk j minőségét még inkább fokoznák, i Ezután már gyanakodva kérdez* j tűk meg: | HF*st a« üzem rm»V. «tor e ? A válasz meglepő volt: — Nincs munkatervünk!. Ilyen j kis üzemnek ugyanis nem keli mun- j kalervet készíteni. Ami viszont éppenséggel nem je- j lenti azt, hogy ne lehetne csinálni jj ■ tervet, hogy ezzel is meghatároz- j zák au üzem termelésének a rend- j jét. Ez a keserű valóság Nagykanizsa \ legédesebb üzemében. ! V Folyó évi szeptember hó 22-én heti b. lapjukban »2Vcgy'edöt he­lyeit hétkor indítsa a MÁV a zalaegerszegi vonalot téléne című cikkükre az alábbiakban válaszo­lunk. Nagykanizsáról 4 óra 15 p.-kor induló szombathelyi 'személyvo- Tiialot nem áll módunkban későbbi időben, igV pl. ''Nagykanizsáiról 7 ómi indulással közlekedtetni, viert e vonattal továbbítjuk bu- csuszentZaszló—zalaszcnt váni vo- malrészről Zalaegerszegre utazó tanulókat, úgyszintén a vasvár— szombathely■ vonalrészről Szom­bathelyre utazó tanul ókét! is. Ezen kivitt niég e vonattal Szombat­helyre jvjenté.keny számú dolgozó is jár be, akiknek 8 ómra már munkahelyükön kell lenn/. Ha a vonat menetrendjét. á kért módon megváltoztatnánk, akkor a Zolaeg\erszegre bejáró ta­nulók- 9 órára, a Szombathelyre bejáró tanulók és dolgozók pedig csétk 11 órára érkeznének meg. A helyzeten csak egy uj vonat beáll bt ásóval tudnánk segíteni azonban ezt a jelenlegi réjidkivül erős őszi forgalom és mozdony - hiány miatt nem áll módunkban teljesíteni. Mindezen 'nehézségek mellett is a közérdekű *kívánságot elő­jegyeztük és nyilvántartjuk azzalf hogy mozdony helyzetünk javu­lásával azt a lehetőséghez képest teljesíteni fogjuk. Szombathely, 1948 október 7. Dr. Amiaváii Ferenc, «. k. az üzletvezetőség vezetője.

Next

/
Oldalképek
Tartalom