Zala, 1948. május (53. évfolyam, 101-122. szám)

1948-05-30 / 122. szám

52. évfolyam 122. szám. Nagykanizsa, 1948. május 30. vasárnap Ara 60 fillér. Várható időjárás: Megélénkülő dél­nyugati, később északnyugati szél, vál­tozó felhőzet, többfelé, főleg nyugaton záporeső, zivatar. A hőmérséklet 1—2 fokkal süllyed. A Magyar Dolgosai*. Pártja első zalcsmegyei konferenciája Irta: Gerencsér György országgyűlési képviselő Alig két héttel azután, hogy megjelent a Magyar Dolgozók Pártjának program- nyilatkozata, megyénk gazdasági és politikai életében döntő jelentőségű ese­mény színhelye lesz Zalaegerszeg. Ugyanis május 30-án, vasárnap tartja első megyei konferenciáját a két mun­káspárt egyesüléséből született Magyar Dolgozók Pártja. Ez a konferencia fogja szentesíteni a két munkáspárt megyei szervezeteinek már megtörtént egyesülését, majd saját kebeléből megválasztja a párt megyei választmányát és a megyei vezetőséget. Ugyancsak döntő és nem csupán a párttagságot, hanem a megye egész lakosságát érintő célja a konferenciá­nak, hogy kidolgozzon egy munkater­vet, vagyis a Párt Országos Központja által május 9-én kiadott programnyilat­kozatot megyénk viszonyaira alkal­mazza és annak megvalósítását tűzze maga elé. Ezt a megyei konferenciát hamarosan követi az országos egységkonferencia, mely történelmi fordulópontot jelent a magyar munkásmozgalomban. A két párt egyesülése megszünteti a magyar munkásosztályon beiül azt a veszélyes ellentétet és torzsalkodást, mely célzatosan,gyengítve a munkásság harci erejét, mindenkor a reakció mal­mára hajtotta a vizet. Mostantól a Magyar Dolgozók egysé­ges, fegyelmezett, hatalmas pártjában olvad össze a két párt tagsága, ahol az egyéni érdemet nem az előző párt­tagság, hanem az elvégzett munka jelenti. A párt Marx-Lenin-Sztálin ta­nítása alapján áll és viszi a harcot a munkások, parasztok és értelmiségi dolgozók jogaiért, magasabb életszín­vonaláért, demokráciánk megerősítésén keresztül a szocializmusért. Amikor rámutatunk erre a megye történetében kimagasló eseményre,nem tehetjük ezt anélkül, hogy egyúttal rá ne mutassunk azokra a nehéz, de sike­res harcokra, amit a Magyar Kom­munista Párt a munkásegység, az or- szágépités, a nemzeti összefogás,'vala­mint a belső rend és nyugalom érde­kében folytatott az országban. A felszabadulás óta sok nehézséget, akadályt kellett legyőzni fiatal demo­kráciánknak, hogy megküzdhessen nyiit és alattomos ellenségeivel. Á kifosztott ország, az aszályos esz­tendők, a lerombolt ipartelepek és köz­lekedési hálózat mind-mind a demo­krácia ellenségeit támogatták, s a reakció abban reménykedett, hogy végül is a gazdasági nehézségek és a mester­ségesen szitott belső ellentétek úrrá lesznek itt, megdöntik a demokráciát és sikerül visszaállítani a földbirtokosok és tőkések úri Magyarországát. Valóban óriási erőfeszítés, éberség és lankadatlan harc árán sikerült csak visszaesőt szétverni azokat a támadá­sokat, melyek demokráciánkat nemcsak kívülről, de ami súlyosabb, belülről érték sorozatoson. Ma már, amikor a harc egy részén s talán nagyobbik részén, túlvagyunk, meg kell mondanunk, hogy a legvesze­delmesebb ellenség, demokráciánk és nemzeti talpraállitásunk legádázabb el lensége az a szociáldemokrata jobbol­dal volt, mely beépülve a munkásság sorai közé, demagóg „marxismusával“ kommunista- és demokráciaellenes han­gulatot igyekezett teremteni ott. Ez a hitvány aknamunka szervezett része volt az országszerte jelentkező és egyre nyíltabb alakot öltő demo­krácia ellenes támadásnak. Ma már mindenki tudja, hogy Nagy Ferenctői Peyerig, illetve Széligékig ugyanazok a figurák, a haza és osztály­árulás leghitványabb alakjai, sorakoztak fel a magyar Népköztársaság ellen. Hogy ebben az országban mégsem a gazdasági csőd, a felfordulás és a pol­gárháború következett be, hanem a belső rend és a fokozódó termelés, az köszönhető elsősorban is a Magyar Kommunista Pártnak, azután a balol­dali szociáldemokratáknak és hazánk becsületes dolgozóinak, de nem utolsó sorban a józan, szorgalmas és békére- vágyó, dolgozó magyar népnek. Ma már, amikor úgy érezzük, hogy munkánk legnehezebbén túl vagyunk, nyugodtan nézünk szembe a még ránk vár; feladatokkal. Amióta a jobboldali szociáldemokra­ták eltávolításával megváltozott a két munkáspárt egymáshoz való viszonya, döntő változás következett be az ország nemcsak politikai, de gazdasági életé­ben is. Az álszocialista ellenség felszámolása óta nemcsak megszilárdult a munka- fegyelem az ipari termelésben, de meg­javult a munkaerkölcs országos és me­gyei viszonylatban is. Lássuk csak: március Iá ével hatal­mas munkaverseny indul az ország egész területén. De ez a muDkaverseny- láz nem szorítkozik csupán az ipar­telepekre, hanem kiterjed a mezőgaz­daság területére is. Ahogy a gyár a gyárat, munkás a munkást, Ugyanúgy egyik járás vagy falu a másikat, sőt egyik gazda a másikai hívja minőségi és mennyiségi versenyre. A termelő munkában kitűnt élmunkás a munka országosan megbecsült hő­sévé lett. Soha ilyenre példa nem volt még ebben az országban! A két munkáspárt egyesülése a ma­gyar dolgozók örömét és megelégedé­sét váltotta ki. A magyar nép ma már ■látja, hogy az ellenség céija megosz­tani és egymással szembeállítani a dol­gozókat. Ezt a felismerést igazolja az a vágy, ami dolgozó magyar népünket egyre inkább eltölti a nemzeti egység után. Ebből a vágyból ered a Független Kisgazga Párt, a Nemzeti Parasztpárt, de a magyarság túlnyomó többségének is a törekvése : a Függetlenségi Front ujjáteremtése és megerősítésére. A Magyar Dolgozók Pártjának prog­ramnyilatkozata külön foglalkozik ezzel a kérdéssel és mi a magunk részéről itt a megyében is örömmel üdvözöljük azokat a törekvéseket, melyek a már létrejött munkásegységen túl a nemzeti egységet, a demokratikus Népfront megteremtését szorgalmazzák. Meg vagyunk arról győződve, hogy megyei konferenciánk hatalmas lendü­lettel segiti előre ezt a törekvést a megvalósulás felé. A konferencia olyan időben ül össze, amikor demokráciánk az iskolák álla­mosítását készül törvénybe iktatni, hogy megvalósítsa az egységes és va­lóban demokratikus közoktatást, a kö­telező, szabad vallásoktatás változatlan meghagyásával. Az egyházi palást mögé húzódó reakció vad gyűlölettel uszít, rágalmaz és kiközösítéssel fenyegeti azokat, akik a korszerű és üdvös iskolareformot helyesléssel fogadják. A megye dolgozói méltóságteljes nyu­galommal utasítják vissza ezt a lelki terrort és a körlevelek rágalmait. Ez a nép bizalommal tekint demokratikus Révai József az iskoláit államosításáról Pénteken délután zsúfolásig meglelt a Sportcsarnok. A ma­gyar értelmiség legjobbjai jöttek el, hogy meghallgassák Révái Jó­zsef előadását a Magyar Dolgo­zók Pállja értelmiségi program­járól. A hallgatóság körében szellemi életünk számos kiváló­sága jelent meg1, köztük pedagó­gusok, egyeteími tanárok és je­lentős egyházi személyek is.. Ries István igazságügyminisz­ter megnyitója után szűnni nem akaró taps közben tartotta meg Révai József hatalmas beszédét­Révai mindenek előtt ráimuia tot 1,1.fagy a nemzetközi politikai életben az utóbbi betekben két döntő változás tapasztalható: a. béke erőinek előretörése és a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok közötti jegyzékváltás kö­vetkeztében a nyugati imperia­lista táborban dúló ellentétek kiéleződése. Ezután megállapí­totta, hogy a nefmzetközi esemé­nyek bebizonyították, helyesen tettük, amikor a magyar demo­krácia külpolitikáj át a béke erői nek nemzetközi megerősödésére alapítottuk. Révai ezután áttért a magyar reakció elleni habe napirenden levő legfontosabb kérdésére, a klerikális reakció elleni harc kérdéséire. Szembe szállt azokkal a vfádakkal, ame­lyek a magyar demokráciát val­lás- és egyházellenesnek nyilvá­nítják. Felvetette a kérdést, romlott-e az egyház helyzete a ijemokiiá-p ciában. Megállapítható, hogy az egyház helyzete nem romlott. Statisztika] adatokkal bizonyí­totta. hogy ma is az egyház te­kinthető Magyarország legna­gyobb földbirtokosának. Az is­kolák államosítása kérdéséhen sem lehet antiklerikal izmussá! vádolni a magyar demokráciát Hadd emeljem ki azt a tényt, mondotta, hogy az iskolák álla- mositását csak a demokrácia fennállásának negyedik évében tüztük napirendre,, holott Len­gyelországban azonnal államosí­tották az iskolákat, pedig ott jr tekintélyes számú egyházi isko­lák voltak. Rámutatott, hogy a helyzet megoldásában döntő sze­repet játszik, hogy a katolikus egyház élén Mind szén ty József hercegprimás áll. ü a fő akadá­lya, hogy valamiféle megoldás jöjjön létre a katolikus egyház és a demokrácia közölt. [ Bizonyitakul szósz8rint idézte, hogy az 1945. október 18. választások előtt kibocsátott körlevél és Tilcly Zoltán köztársasági elnökhöz 1945. december 31 én intézett levelében tiltakozik a köztársaság kikiáltása eilen. Ezután részleteket olvasott fel a zalaegerszegi városi közgyűlésről az 1938-ban felvett jegyzőkönyv alapján A díszközgyűlés ünnepi elnöke Mind- szeniy volt, aki azt indítványozta, hogy válasszák díszpolgárrá vitéz ímrédy Bélát. Beszéde hemzsegett a fasiszta, soviniszta és az olasz imperialista bataíom feídicsérésóioi. Ezután Ismeriette Révai azokat a demokráciaelíenes támadásokat, amelyeket, Mindszenihy hercegprimás példájára a plébánosok, rendfőnökök a demokrácia ellen intéztek. Közölte, hogy Hamvas Endre Csanádi püspök május 3-án azt a régi egyházi éneket, amelynek refrénje úgy szólt, hogy: Magyarországról édes hazánkról.úgy módosította: Magyarországról rom­lott hazánkról... Ez a bejelentés óriási felháborodást keltett. Az iskolák államosításáért, mondotta, nem kultúrharc, hanem politikai harc folyik. Lehetetlen, hogy az egyházi iskolák állam legyenek az állam­ban, mégpedig reakciós állam a demokratikus államban. Az egyházi iskolák államosítása elsősorban a magyar parasztság, a magyar falu érdeke. Nem uj harcról van szó. A kötelező vallásoktatás megmarad, mert népünk úgy akarja. De a nép nemcsak ezt akarja, hanem jó, haiadószellemű iskolákat is akar. Révai hivatkozott a Magyar Dolgozók Pártja programnyilat­kozatára, amely síkra Száll a tel­je s bel ki]smerel szab ad ságáért, tiszteletben tartja a vallássza­badságot. Felhívta az egyháza­kat a népi demokrácia vívnia nyainak elismerésére, ademOkra tikus állammal való együttmű­ködésre. A katolikus egyház ve­zetői az együttműködés helyett inkább a harcot választották. De meg kell mondani, hogy ez a harc máris eldőlt. Bizonyítéka annak, hogy Mindszenty pász­torlevelét az ország számos temp loméban nem olvasták fel, vagy csak részleteket olvastak fel be­lőle.

Next

/
Oldalképek
Tartalom