Zala, 1948. április (53. évfolyam, 75-88. szám)

1948-04-06 / 79. szám

1948. április 6. ZALA 3 Pénzbüntetésre ítélték a munkaadókat, akik meg­kerülték a szakszervezet munkaközvetítő hivatalát A munkaköz vetítéssel a demokra- iikus állam a szakszervezeteket biz­BÚTORT jót olcsón adunk Kops^e//? Nagykanizsa, Ady Endre-ut 4. Nemzetközi értekezlet a demokratikus Gnröoország támogatására ta meg. Az iparügyi minisztérium 1945. augusztus 9-én megjelent ren­deletében elrendelte, hogy alkalma­zottakat csak a szákszei vezet köz­vetítésével Mehet felvenni. Erről a rendeletről* már több ízben figyel­meztettek a sajtó utján munkáltató­kat, és gyűléseken is felhívták fi­gyelmüket, ha uj alkalmazottat vagy munkást 'kívánnak foglalkoztatni, jelentsék a szákszervezet munká­ké zve ti tő .hivatalánál. Ennek elle­nére is előfordultak kihágások, ame­lyeket ma délelőtt tárgyalt dr. Szücs László, mint felöljárósági büntető, bíró. A vádat K-rimnieí Gyula, a munkaközvetítő hivatal vezetője képviselte. A bíróság igyekezett eny­he ítéleteket hozni, azonban ismét­lődés esetén nem tekint el attól a szigortól, amelyet a fővárosi biró- j ságok alkalmaznak az egyes ese­tekben. Pénzbüntetést szabtak ki a következő munkáltatókra:. Szegő Jó­zsef 200 forint, Tóth Lajos ven­déglős 150 forint, Polai János fü- szerkéreskedő 50 forint, Gábor Jó­zsef .asztalos mester 50 forint, Lasky István asztalosmester 50 forint, Bá- der Béla füszorkereskedő 50 forint, Artner Sándor gabonakereskedő 50 forint. Parisban augusztus 10-én és 11-én több mint 60 kiküldött részvételé­vel nemzetközi értekezlet lesz a de­mokratikus Görögország támogatásá­ra. Zilliakus angol munkáspárti képviselő, tart beszámolót Görögor­szág külföldi támogatásáról. Ragyogó külsőségek között ünnepelte meg Kanizsa közönsége d fái&’zcA&dulás UúMnéMfabduíáféU • üröm ünnepet ült vasárnap Nagy­kanizsa. 1945 április 4-ének, Ma­gyarországnak a fasiszta iga alól történt felszabadulásának harmadik évfordulóját ünnepeltük bensőséges lelkesedéssel • és a nevezetes évíőr- du óhoz méltó fénnyel. Heggel tárogatószóra ébredt a vá­ros. Kilenc óra után pedig a szer­vezett munkások és Munkiaszolgáia- tosok Antifasiszta Szövetsége tö­mött sorokban az orosz hősi teme­tőbe vonult, ahol megkoszorúzták az emlékművet. Délelőtt hatalmas tö­meg gyülekezett a város főútvona­lam. Mindenki a feJszabadulási vál­tófutást akarta látni, ami a Szabad­ság-téri orosz, hősi emlékműtől in­dult és ugyanoda tért- vissza. A sta­féta lebonyolítása után az abban részt vett csapatok, a ,szakszerveze­tek, a pártok és az egyesületek kép­viselői elhelyezték koszorúikat a szo­bor talapzatánál. A többezer főnyi tömeg ezután a szin házkertbe ment, ahol ünnepi nagygyűlés volt. Az ünnepséget Nagy József, a Nemzeti ^Bizottság elnöke nyitotta meg és meleg szavakkal emlékezett meg a Vörös Hadseregről. Utána Oláh Ottó határvadász. Zelk Zoltán: Egy vöröskatona sírjánál c. versét mondotta él, majd a leány líceum, énekli ara énekeit Enge János ve­zénylésével. Kasza Levente gimná­ziumi tanuló szavalata után — Pe­tőfi: A szabadsághoz c. versét adta elő — az üdvözlőbeszédek hangzot­tak el. Geröly József a nagykanizsai Egysógbizottság nevében beszélt: •- E napon üdvözletünket küldjük a Szovjet-Uniónak, a Vörös Had­seregnek és nagy vezérének Sztálin generáüsszimusznak. A szovjet ka­tonák véráldozattal harcolták ki sza­badságunkat. Nekünk pedig most a békéért kelt dolgoznunk és har­colnunk. A Nemzeti Parasztpárt részéről P-Qgány István, a Kisgazdapárt ré­széről Goór Tibor, szervezett mun­kások nevében Horváth XV. Lajos, a demokratikus nők nevében pedig Németh Lászíóné mondott rövid beszédet. Ezután mondotta el ünnepi be-, szódét Áciáisi György, amit azzal kezdett, hogy a Szov­jet-Uniótól visszakapott 48-as zász­lók újabb bizony itáliai annak, hogy a két nép között egyre szorosabbra fűződik a barátság. — Senki sincs ma — mondott3, ezután — aki ne gondolna hálával a Szovjet-Unióra és Sztálinra s ne áldozna a szovjet hősök emlékének Ezután összehasonlítást tett Ma­gyarország és a nyugati államok között, amelyeket az’ angolszász had­seregek szabadítottak fel. Rámuta­tott arra, hogy ezekben az országok­ban politikai káosz, háborús hangu­lat, vagy éppen háború van. Kije­lentette, hogy 'földreform is csak ott volt, ahová a szovjet csapatok jöttek felszabadítókként. Németor­szág nyugati övezeteiben még min­dig sóvárogva nézik a kisparasztok a nagybirtokokat. — Á Vörös Hadsereg elhárított minden akadályt fejlődésünk altjá­ból — folytatta' ezután Ádám György — S ha most visszagondolunk ar­ra, amit a felszabadulás óta elvé­geztünk, azt állapítjuk meg, hogy jól sáfárkodtunk. Pia csak egy év .távlatából is nézzük' az ország fel- emelkedését, azt látjuk, hogy fej­lődésünk lélekzetelálíitóan gyors és határozott volt. — Vegyük csak sorba az elmúlt év folyamán elért, eredményeket: felszámoltuk a reakciót, a Függet­lenségi Front megerősödve került ki a választásokból, elindítottuk a há­roméves tervet, a bankokat és nagy üzemeket államosítottuk, a Szop iái - demokrata Párt reakciós jobbszár- iiyát eltáyolitottuk, államosítottuk a középüzemeket is. és végül megte­remtettük az egységes munkáspárt alapjait. Mindezeken kívül pedig szomszédainkkal való kapcsolataink is megerősödtek és történelmünk fo­lyamán ez az első alkalom, hogy baráti nemzetekkel vagyunk körül­véve. — Ezekután megállapíthatjuk, hogy valóban felszabadultunk! Beszéde további részében azzal foglalkozott Ádám György, hogy Nagykanizsán mi történt a felsza­badulás után? Megái lapította, hogy Nagykanizsa volt az utolsó város az országban, amely felszabadult a fa­siszta elnyomás alól. Ez a tény pe­dig a város fejlődésére is rányomta bélyegét. — Nagykanizsa politikai öntudata nem tara lépést az ország fejlődése­vei —- mondotta. — Legalább is ezt mutatják a legutóbbi hetek ese­ményei. Nagyon sokan voltak ugyan­is, akik nem ismerték fel 8zociái de­mokrata1 Páréban lefolyt tisztogatást és ezt szánt-szándékkal. féíre­magyarázták, hogy ezáltal bizonyta­lanságot keltsenek. A szociáldemok­rata jobboldal eltávolítása nem ele­mi csapás, hanem politikum. A jobboldali szociáldemokraták ugyan­is a külföldi reakció ügynökei vol­tak, mint ahogy azok vohak Peyerék és Kelemenek is. Éppen ezért tud­juk, kiket kell félreáilitani. És azt is tudjuk hová üssünk, ha ütünk. Ezután a demokrácia feladatairól beszélt Ádám György és megállapí­totta, hogy mennyire felelőtlenek az államosítással kapcsolatban ter­jesztett hírek. Kijelentette, hogy a kisember magántulajdona szent. Az egyházak és a demokrácia viszonyá­ról szólva pedig kijelentette, hogy a demokrácia elvárja, hogy a papság is támogassa minden cselekedetében. — Egyesek azt mondják — foly­tatta ezután — hogy a demokrácia győzelme még nein végleges. Ezek­nek odakiáltjuk, hogy itt nincs ut visszafelé. A föld a paraszté marad, a gyár a munkásé, az ország pedig a népé. A belső ellenséggel lótünk érdekében le kell számolnunk. — Itt, Nagykanizsán is voltak, akik kiskirályként, munkásariszto­krataként düiyfösködtek, akik egy csapásra ki lettek taszítva a demo­kratikus közéletből. A konkolyhintö- ket eléri a demokrácia keze és kí­méletlenül lesújt rájuk. De akik ér­tik az idők szavát, azokat szeretettel öleljük magunkhoz. Beszéde további részében azt fej­tegette, hogy a hazai reakció elvesz­tette a talajt a lába alól és már nem bizik az erejében és ezért tá­maszkodik a mesterségesen szított háborús pszichózisra. A régi rend utolsó mohikánjai készpénznek ve­szik Amerika Hangjának rágalmait és ázt tovább, is adják. Ezeknek azt üzenjük, hogy Nyugaton is vannak nagy baloldali tömegek, amelyek jó­zanul gondolkodnak. És minden há­borús hangulatkeltés ellenszere arra .gondolni, Logy a Vörös Hadsereg a világ legerősebb hadserege, amely­nek legnagyobb része volt a háború eldöntésében. A Szovjet-Unió na­gyobb hatalom, mint j^alaha. — Nekünk tovább kell haladnunk a demokrácia utján. Megvalósul az egységes munkáspárt, amely feltar­tóztathatatlanul halad a népi de­mokrácia kiteljesedése felé és akkor a kcaiició is átalakul egységes népi fronttá. Hiszünk az életerőnkben es elfoglaljuk helyünket a békéért fo­lyó küzdelemben — fejezte be ün­nepi beszédét Ádám György. A beszéd után a kanizsai iskolák töbhszáztagu vegyeskórusa énekelt Netting Ferenc igazgató vezénylésé­vel, majd Mezei István kereskedel­mi iskolai tanuló Ady: Magyar jako­binus daia c. versét mondta, el. Ez­után a felszahadulátsi váltófutás éremdijait osztották ki. Az ünnepség a Szózat eléneklésével ért véget. Cöhb /esz az öröm is. .. A hároméves terv célja: Magyar- ország gazdasági újjáépítése népünk érdekei szerint, népünk javára. Az alapvető feladat tehát: az egész ma­gyar nép életszínvonalának gyors felemelése, A háronméves terv elő­irányzata szerint az ország nemzet­I gazdasági jövedelme a harmadik tervév végére eléri a 25.7 milliárd forintot (1938 ban 22.5 milliárd volt a nemzed jövedelem forint értékben) tehát a békebeli szintet 149/0-al fog­juk túlhaladni. Ennek arányában emelkedik természetesen a dolgozó nép életszínvonala is. Több lesz az élelem, a ruha, lábbeli, nagyobb lesz a műveltség, a kudura és több lesz az öröm is. A magyar nemzetgazda­ság történetében példanélkül áll az életszínvonalnak ily rövid időn belül bekövetkezett javulása. Természetesen ahhoz, hogy né­pünk élete szebbé, könnyebbé és bol­dogabbá lehessen többet is kell ter­melnünk, mezőgazdaságban, iparban egyaránt. Ehhez pedig fel kell emel­ni a termelésünk színvonalát a bé­kebelire, sőt azon felül is: nemcsak háborús károkat kell helyreállítani, hanem újításokat is kell bevezetnünk az iparban, s mezőgazdaságban is, hogy többet és olcsóbban termelje­nek gyáraink többet és jobbat ter­meljenek földjeink. Termelésink ilyen nagyfokú emeléséhez, viszont nagy­arányú beruházások kellenek. A hároméves terv törvény szerint termelésünk és az élet színvonalunk békebeli szintre való felemeléséhez a demokratikus államnak 3 év alatt több mint 6 5 milliárd forint össze­get kell beruháznia. Ez összegből a legnagyobb tétel, kereken 2.000 mil­lió vagyis a beruházások 30 4°/0 a a mezőgazdaság fejlesztésére, a ma­gyar falu anyagi és kulturális jólété nek fejlesztésére jut. 1 745 millió (26 6 °lo) az ipar és bányászat fej­lesztésére, 1.676 millió (25'4°lo) a közlekedés és posta javítására s vé­gül 1.164 millió (17 7%) egészség- ügyi, kulturális és szociális célokra fordítódik. . Első mezőgazdasági munkaverseny Zala megyében Sármellék gazdái termelési versenyre hivták ki Alsépáhok gazdáit A murikavsrsenyek láza magával ragadta az egész ország dolgozóit. A különböző üzemek egyre másra hívják ki egymást termelési versenyre. De az ipari üzemeken kívül a munkaverseny most már a mezőgazdaságra is kiterjed és mindenfelé megindult a községek között a versengés a jobb terméseredmények elérésére. Zala megyében most történt meg az első kihívás a mezőgazdasági munkaversenyre. Sármellék gazdái egyöntetű elhatározással hívtak ki tér melési versenyre Alsépáhok község gazdáit. Nem kétséges, hogy a két falu dolgos és szorgalmas nepe mindent elkövet, hogy országos viszonylatban is feltűnő termelési eredményt érjenek el és ezzel hazzájáruljanak a három­éves terv sikeréhez. Sármelléken — mint értesülünk — máris megindult a verseny és olyan munka folyik a községben, amire eddig még soha nam volt példa. Sármellék gazdái egymással is versenyeznek, hogy minél nagyobb ered­ményt érjenek el. A sármellékiek kezdeményezését megyeszerte nagy orommal fogadták és remélhetőleg egyre több zalai község kapcsolódik be a mezőgazdasági munkaversenybe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom