Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Bilkei Irén: Egy Jagelló-kori zalai alispán, Csányi Balázs és rokoni kapcsolatai a késő-középkorban
Bilkei Irén: EGY JAGELLÓ-KORI ZALAI ALISPÁN, CSÁNYI BALÁZS ÉS ROKONI KAPCSOLATAI A KÉSŐ-KÖZÉPKORBAN A köznemesi családok történetének kutatása kiemelt jelentőségű mind középkori megyéink és régiójuk története, mind a megyei igazgatás története és a nemesi társadalom változásainak megismeréséhez, ezen kívül pedig a köztörténetet is gazdagíthatja új adatokkal. Régebbi történeti szakirodalmunkban különösen kedvelt téma volt a genealógiai kutatás. Az újabb, társadalomtörténeti szempontú megközelítés a családokat társadalmi környezetükben más családokkal való kapcsolataikban vizsgálja. Eszerint a családok genealógiája, birtokainak története, hivatalviselése és házassági kapcsolatai együtt vizsgálandók. A többnyire oklevelekből álló forrásaink ezt lehetővé is teszik: a birtokügyletekkel kapcsolatos (adomány, öröklés, adásvétel, zálogügylet, csere, leánynegyed, hitbér és jegyajándék) oklevelekben megjelennek a genealógiai adatok is, a birtokok és birtokosaik története elválaszthatatlan. A települések és az ott birtokos családok története értelemszerűen fedik egymást. A családok tagjai a forrásokban, mint birtokosok, egyéb jogügyletek szereplői, és mint hivatalviselők jelennek meg. Különösen érdemes figyelmet fordítani a házassági kapcsolatokra: ha két család között új rokoni kapcsolat jött létre, ez megváltoztathatta a vagyoni és néha a társadalmi helyzetet is.1 Jelen dolgozatban olyan nyugat-dunántúli későközépkori köznemesi családokról lesz szó, amelyek nem rendelkeztek várakkal és váruradalmakkal, birtokaik nagysága kb. 100 és 300 porta között volt és közülük kerültek ki a nemesi vármegye tisztviselői. Gazdasági és társadalmi felemelkedésüket hivatalviselésük mellett a birtokszerzés különböző formái biztosították: az adományokon, öröklésen, adásvételen kívül a jó házassági kapcsolatok. Az eddigi kutatások alapján Zala megye (és a Nyugat-Dunántúl) késő-középkori nemesi családjai a famíliák férfiági kihalása, a leány-ágakba történő beházasodások miatt kialakult házassági-rokoni kapcsolatok valamint a birtokviszonyok folyamatos mozgása miatt állandóan változásban voltak. Az is megfigyelhető, hogy a megye szinte minden köznemesi családja rokoni kapcsolatban állt egymással. Jól példázza ezt egy, a 16. század elejéről származó genealógia-töredék: 1 Fügedi Erik: Az Elefánhyak. A középkori magyar nemes és klánja Bp., 1992. - Engel Pál: A nemesi társadalom a középkori Ung megyében. Társadalom és művelődéstörténeti tanulmányok 25. Bp., 1998. 9-26. p. 7
