Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Kapiller Imre: A Fülöp-boglári rév az 1820–30-as években
közbátorság tekintetéből csak a Jurisdictiok (joghatóság) fölvigyázása alatt különös személyeknek, különös meghatározott helyen engedtetik meg..." Bárány Pál hajójának lefoglalását készséggel elismeri, de mivel „... cselekedetemet melly a T. Zala vármegye rendelésén állapítva vagyon, ugyanannak végzése és a törvény lelkén gyökeredzett, nyilvános, igaz jog szerint.. ."9 Vagyis a vármegye által eldöntendő kérdés most már nem a foglalás ténye, hanem az, hogy kinek van joga hajózni? Ez a jog vajon a nemesi birtokhoz, avagy attól függetlenül külön privilégiumhoz köthető-e? A vármegyei törvényszék 1824. augusztus 24-én kihirdetett ítéletében egyértelműen a felperes Bárány Pálnak adott igazat, visszahelyezte addig gyakorolt jogaiba. A számos, a perhez pro és contra csatolt dokumentum révén némi betekintést nyerhetünk a két part közti 18. század végi, 19. század eleji révhajózás történetébe. Az alperes, amikor eljárását, vagyis Bárány Pál hajójának lefoglalását a „vármegye rendelésére" alapozta, akkor egy 1772. évi bírói döntésre hivatkozott, amely ítélet - legalább is szerinte - idős Bárány Andrást megfosztotta volna a Balatonon való hajózása jogától.10 Az idézett per tárgya azonban nem a hajózáshoz való jog, hanem csak egy a Bárányok közti örökösödési ügy volt. Idősebb Bárány András halála után az örökösök közt azon támadt vita, hogy az örökhagyó által a rendesi réven még az 1750-es években építtetett révház vajon a révhajózást ma (1772-ben) is gyakorló ifjabb Bárány András kizárólagos tulajdona-e, avagy az örökség részét képezi-e? A vármegye ítélete szerint a révház tulajdonjoga az örökösöket egyaránt illeti, egyszersmind eltiltotta Bárány Andrást e jog kisajátításától, tehát nem a hajózástól, nem a révtől, miként az alperes állította - hanem csupán a révház kizárólagos használatától.11 Az említett révház azonban a 80-as évekre úgy leromlott, hogy azt végképp feladták. Már az 1770-es évek közepétől a tavon való átjárás egyértelműen a fülöpi révből történt. Ezt a rendelkezésre álló adatok szerint egészen 1779-ig kizárólagosan a Bárány családbeliek gyakorolták. 1779 februárjában egy csereszerződés értelmében Sághváry István zánkai lakos - egyéb iránt Kővágó- örsön is közbirtokos - átadta Zánkán lévő curialis sessioját Bárány Antalnak, aki egy hasonló curialis sessiot adott cserébe Bogláron „minden haszonvételével, a Balatonon szabad hajókázással és minden jövedelmével együtt" Ságváry uram, minthogy mindkét parton közbirtokos, élve jogával maga is hajózni kezdett. Amint 1823. október 22-én a kővágóörsi közbirtokosok vallották: „Sághváry György úrnak fülöpi révháza,... ez előtt mintegy 44 esztendőkkel épült (1779-ben) a hajókázást is csak azután kezdette. Az előtt pedig nemcsak Ságváry úrnak, 9 A per NB jelű melléklete. 10 A per C. jelű melléklete. 11A per 12 % jelű melléklete. 56
