Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)

Káli Csaba: Az 1947. évi országgyűlési választások Zalában

jött ki a lépés, hogy egy nőnek kellett szavaznia. A hamisnak bizonyuló kékcédulákon feltűnően sok volt a Pálma keresztnév, amelyet jól láthatóan a Pál névből „képeztek", ha az előbbi példa analógiájára a szükség úgy hozta. Ez a jelenség más, férfiből nőivé „jól képezhető" neveknél is előfordult (pl. György, Györgyi). Mindössze egy adatelem lehetett általában valódi a csalással leadott kékcédulákon, mégpedig a születési évszám, amit emiatt - szintén jól láthatóan - máskor és mások írtak be a többi adathoz képest. Ha valamit utólag írtak be, az nyilván ez volt, hiszen az így megadott életkornak legalább megközelítően egyezni kellett a tényleges felhasználó életkorával, azt pedig központilag körülményes lett volna leszervezni, hogy minden kékcédula olyan emberhez kerüljön, akinek a valós életkora legalább megközelítően megfelel a kékcédulán feltüntetettnek. A vizsgálódás során az életkor egyébként a hamisság egyik lehatároló elemévé is vált, mivel a kétséget kizáróan megállapíthatóan csalással leadott kékcédulák életkori adatait elemezve, jól látszik, hogy döntően a húszas-harmincas éveikben járó, többnyire férfiak követték el a csalást. Olykor a kékcédula „megjegyzés" rovatában álló szöveg is kelthette önmagában a hamisság gyanúját, mint például a „választási kör-ut" [sic!], vagy a „Hévizre. Megbízható demokr." [sic!], ezeket azonban a minősítésnél kizárólagosan nem vehettük figyelembe. A személyi adatok egyezése mellett a névjegyzék-kivonatot kiállító szavazókor száma és a választói névjegyzékben feltüntetett sorszám primitív módon variálódott időnként, aminek igazából semmi értelme nem volt. A hamis kékcédulák további jellegzetessége, hogy azokat - fiktive - döntőrészt valamelyik budapesti vagy zalai szavazókor nevében állították ki. A szavazóköri elnökök nevei valódiak voltak, aláírásuk azonban nem.

A kékcédulák már az adatbázisban való rögzítésükkor kaptak egy címkét (hamis, kétes, valódi) amit a személynév szerinti sorba állítás után finomítottunk, hiszen igazából ekkor kerültek egymás mellé a nagyobb részt a szavazóköri jegyzőkönyvekben széttagoltan elhelyezett, de azonos adattartalmú névjegyzékkivonatok, vagyis ekkor vált láthatóvá a hamisság. Ebben a fázisban jellemző módon pár tucat „kétes" besorolású kékcédula státuszát kellett egyértelműen „hamis"-sá változtatni. Ezután - a leírt ismérvek és a meglévő névjegyzékek alapján - visszaellenőriztünk olyan gyakori neveket, mint Kovács János, Horváth István stb., ahol keveredhetett a hamis és valódi személyazonosság. Érdekes módon azonban a hamis nevek szinte mindig nem gyakori nevek voltak, aminek az ellenkezője - technikailag - kézenfekvőbb lett volna egy ilyen jellegű csalásban. A hamis kékcédulák között az egy ugyanazon személyazonosságra kiállított kékcédulák maximális száma kilenc volt, és két ilyen sorozattal találkoztunk. A többiek kettő-hét közötti egyedszámmal rendelkeznek. Mindezek mellett ösz- szesen hét olyan kékcédulát soroltunk a hamisak közé, amelyből csak egy ugyan379