Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)

Káli Csaba: Az 1947. évi országgyűlési választások Zalában

kén találta magát. Tudni kell, hogy a fellebbezéseket már a járási és városi központi összeíró bizottságok bírálták el és ha visszaidézzük e bizottságok pártok szerinti összetételét, példának okáért a 12 központi összeíró bizottságból hetet az MKP elnökölt, már érthetővé válik az előbbi eredmény. Ha a két táblázat (aug. 14. és aug. 27.) mindkét rovatának különbözetét megvizsgáljuk akkor azt úgy is értelmezhetjük, hogy 14.322 fő jelezte kihagyottságát, akik közül 9813 fő (68,5%) a választójoggal rendelkezők listájára, míg 4509 fő (31,5%) a visszautasítottak jegyzékére került. (Természetesen nem kis számban az is előfordult, hogy egyik listáról a másikra kerültek át egyének, de ezek analitikus vizsgálatára, rekonstruálására az eredeti források - választói névjegyzékek - részleges megléte miatt nincs mód.)

A fellebbezések révén tehát nőtt a kizárási arány, mégpedig 4,39-ről 6,2%-ra, ami relatíve nem kevés. Mivel nem tudhatjuk, hogy mennyien maradtak ki teljesen - törvénytelenül - ezen felül a választójogból, ezért a kizártak valós arányát a második kör után már megbecsülni sem tudjuk. A kizárási arány növekedése azonban nem jelentette a kizártak abszolút számának legalább ilyen arányú növekedését, hiszen a kizárási arány csak a mindenkori választók és elutasítottak jegyzékén szereplők arányát fejezte ki. Márpedig a lényeg a választók, valamint az ilyen-olyan módon a választójogtól elütöttek teljes számának arányában rejlik, ami a fellebbezések miatt egyértelműen romlott az MKP kizárási terveihez képest. A fellebbezések utáni adatokat - legalább 23.341 fős kihagyással számolva - az ideiglenes névjegyzékben első körben összeírt, az augusztus 14-i dokumentumban szereplő 196.435 választóra vetítve 10,6%-os kihagyottság adódik, amihez képest a későbbi 6,2%-os kihagyási arány valójában kudarc. Mindenesetre a Magyar Kommunista Párt vármegyei vezetősége által a Központi Vezetőséghez augusztus 29-re datáltan felküldött - imént már citált - dokumentumában, ahol mind a két fentebb elemzett és összehasonlított táblázat szerepel, ezt a kihagyási arány növekedést egyértelműen sikerként aposztrofálták. A célt és eszközt tekintve mindennél beszédesebb e dokumentumban a második, a fellebbezések utáni állapotokat bemutató táblázatot bevezető, tulajdonképpen annak címéül szánt mondat: ,,[a] Központi összeíró bizottságok munkája".

A sajtóforráson alapuló és augusztus 31-i dátumot viselő táblázat a megállapításokon alapvetően nem változtat, ezért ennek adatsorát nem is vontuk be az elemzésbe. Adatainak eredete bizonytalan és több ponton nyomdahibás, inkább azt érzékelteti, hogy a sajtóforrások adatai mennyire alkalmatlanok bármiféle komolyabb elemzésre és főleg - messzebb menő - következtetések levonására.

Az elemzett kimutatások részleteit vizsgálva a legfeltűnőbb, hogy milyen nagy különbségek vannak egyes járások kizárási arányszámai között. Ezek a különbségek különösen a fellebbezések után tovább nőttek, akár a többszörösükre is. Az ideiglenes névjegyzék elkészítése után a járások közül a Keszthelyiben volt

354