Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)

Bekő Tamás: A nagykanizsai városi rendőrkapitányság működése az I. világháború kitörésétől a rendőrség államosításáig, 1914–1919

katonai szolgálati idejét 1893. május 1-jétől 1897. január 1-jéig a m. kir. pápai 7. honvéd huszárezrednél töltötte. Innét leszerelése napján került a városi rendőrséghez, ahol szeptember 1-jével nyert végleges rendőri állást. A világháború idején 1916-ban a 42-50 éves népfelkelők szemléjén besorozták, de mint nélkülözhetetlen rendőrségi alkalmazottat egyúttal fel is mentették a hadi szolgálattétel alól. 1917 májusában egy notórius betörővel szemben tanúsított körültekintő és erélyes intézkedéséért főkapitányi dicséretben részesült. A tanácskormány idején vörösőr, majd a szervezet megszűnésével ismét a városi testületnél rendőrködött. 1920-ban a m. kir. államrendőrség szolgálatába lépett, és a nagykanizsai kapitányság kötelékében mint Szabó IV. János államrendőr 1922-ben főtörzsőrmesteri rendfokozatot ért el. (28. kép) MNL ZML NVT 1919/2878., ZH 1916. június 21. (140. sz.) 2. p., ZH 1917. május 21. (115. sz.) 2. p.

SZAKONY FERENC (Bánokszentgyörgy, 1866. június 21. - Nagykanizsa, 1922. március 9.) rendőrtizedes. Apja Szakony János, anyja Kocséber Rozália. Korábbi foglalkozása földműves, nős Blaskovics Máriával (hk. 1900. június 18.), négygyermekes nagykanizsai lakos. Tényleges katonai szolgálati idejét 1888. október 1-jétől 1891. október 5-ig mint tizedes a cs. és kir. 5. huszárezrednél teljesítette. Leszerelését követően a m. kir. csendőrséghez jelentkezett, és 1891. december 14-től 1899. december 14-ig csendőrként, ebből öt évig mint önálló csendőrőrsparancsnok szolgált. Innét 1900. május 18-án került a rendőrség állományához. 1916-ban besorozták, de egyszersmind fel is mentették a katonai szolgálattétel alól. Szorgalma, megbízhatósága és magasabb képzettségénél fogva 1918 folyamán a rendőrségi iktató hivatalt látta el. Ugyanitt december 14-én címzetes tizedessé léptették elő. 1919-ben a Vörös Őrség kötelékében teljesített közrendészeti szolgálatot, majd 1920- ban átvette a m. kir. államrendőrség nagykanizsai kapitánysága. Főtörzsőrmesteri előléptetését váratlan halála hiúsította meg. 31 évig szolgálta becsülettel és példás hűséggel a magyar államot. (29. kép) MNL ZML NVT 1918/11049., 1919/2878., ZH 1916. június 21. (140. sz.) 2. p., ZK 1922. március 11. (58. sz.) 3. p.

SZÁRY GYÖRGY (Sormás, 1866. február 24. - Nagykanizsa, 1941. november 23.) rendőraltiszt. Apja Száry György, anyja Kender Katalin. Eredeti foglalkozása földműves. Nős Ács Karolinnal (hk. 1895. november 27.), gyermektelen nagykanizsai lakos. Tényleges katonai szolgálatát 1887. október 1-jétől 1890. szeptember 8-ig mint tizedes a cs. és kir. 48. gyalogezrednél teljesítette. A nagykanizsai kapitányság kötelékébe 1893. július 1-jén nyert felvételt, ahol 1909. november 30-án címzetes, 1916. január 1-jével kezdődő hatállyal pedig végleges tizedessé nevezték ki. Parancsnoka jellemzése szerint a nyomozó, őr- és járőr- szolgálatban egyaránt lelkiismeretes és kötelességtudó munkaerő. Hosszú évekig őrszobai és szakaszparancsnoki teendőket látott el, amely tevékenységében körültekintő eljárásaival és a rendőrszemélyzet szigorú és igazságos fegyelmezésével tűnt ki. A világháború idején több alkalommal is besorozták katonának, de mint nélkülözhetetlen rendőri alkalmazottat egyszersmind fel is mentették a hadi szolgálat alól. A Vörös Őrség megszervezésével belépett a testületbe, majd a kommün bukása után újra a régi rendőrség tagja lett. 1920-ban átvette a m. kir. államrendőrség, és 1922-ben a kerületi főkapitány előterjesztésére főtörzsőrmesterré léptették elő. (2. kép) MNL ZML NVT 1915 II. 276., 1919/2878., ZH 1916. június 21. (140. sz.) 2. p.,

316