Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Bekő Tamás: A nagykanizsai városi rendőrkapitányság működése az I. világháború kitörésétől a rendőrség államosításáig, 1914–1919
hadi szolgálata pedig 1916 nyarán orosz fogságba esésével ért véget. Ezt követően 25 hónapon át raboskodott egy szibériai hadifogolytáborban.90 A rendőrkapitányság épületének homlokzatára 1916 kora tavaszán került ki először a fekete gyászlobogó. Papp Ferenc közrendőr a cs. és kir. 6. árkászzászló- alj egyik síosztagában katonáskodott, amikor február 25-én elpártolt tőle a szerencse, és gyilkos erejű hólavina sodorta el a tiroli hegyekben.91 Felesége és egy gyermeke siratta. Papp odaadó és buzgó tajga volt a nagykanizsai rendőrségnek, halálhírével mély részvétet keltett a város polgárai közt.92 Később az őrszemélyzet további két ambiciózus tagjáról érkeztek rossz hírek a kapitányságra. A harctérről küldött értesítések szerint Kovács Péter szakaszvezető elesett az olasz fronton, Gerencsér János pedig ismeretlen körülmények közt tűnt el a romániai hadszíntéren. Mindketten nős, családos emberek voltak. A kapitányság negyedik áldozata, Dani György rendőr hadifáradalmak következtében hunyt el Nagykanizsán. Amikor 1918-ban a belügyminiszter ideiglenesen felmentette a háborús szolgálat alól, már súlyos betegen tért vissza Oroszországból. Életét a fogságban szerzett tüdővész oltotta ki 1918 nyarán. Katonai parádéval és rendőrkartársi díszkíséret mellett helyezték örök nyugalomra. Hitvese és kislánya gyászolta. Végezetül egy érdekes tudósítás, amely a korabeli zavaros idők egyik jellemző momentumával, a rémhírterjesztéssel kapcsolható össze. 1914 őszén a déli arcvonalról visszatért sebesültek nagy részvéttel beszélték, hogy Horváth János nagy- kanizsai rendőr, aki az általános mozgósításkor mint népfelkelő vonult be, a szerb harctéren hősi halált halt. Szemtanúk jelentkeztek, akik a derék közeget elesni látták, sőt olyanok is akadtak, akik a temetésén részt vettek. Ezt beszélték a háború kitörése után közvetlen, mígnem másfél héttel később tábori levelezőlap érkezett az elsiratott Horváth rendőrtől. Ebben leírta, hogy több ütközetben részt vett és valamennyiből épen, egészségesen került ki. „Életben léte annál bizonyosabb, mert levele augusztus 22-én kelt, holott halálhírét augusztus 12-én hozták. Szemtanúk elbeszélése után tehát senki se öltsön gyászt, hanem várja be a hivatalos értesítést." - tájékoztatta olvasóit a Zala 1914. szeptember 30-i lapszáma.93 90 KA Kriegsgefangenenkartei RÍ 26. doboz 91 KA Matrikenkartei (a továbbiakban: MK) 814/42. sz. 92 К 1916. április 1. (7. sz.) 51. p., Eleinte a kapitányság tervbe vette, hogy valamilyen formában megörökíti a rendőrség első hősi halottjának emlékét, erről az aktusról azonban nem maradtak fenn források. 93 Z 1914. szeptember 30. (225. sz.) 2. p., ZH 2015. november 21. 10. p. A történethez hozzátartozik, hogy Horváth János életét a háború végéig megőrizték az égiek, majd a testület államosítása után mint rendőrfelügyelő-helyettes hosszú évekig szolgálta a nagykanizsai közrendészetet. 279
