Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)

Bekő Tamás: A nagykanizsai városi rendőrkapitányság működése az I. világháború kitörésétől a rendőrség államosításáig, 1914–1919

időben olyan aggályos mértékben elszaporodtak, hogy ennek a rendellenes állapotoknak véget kell vetni. Úgyszólván mindennapos eset az, hogy délután 5-6 óra között kirakatokat törnek fel a világítás korlátozása miatt elsötétített utcákon. Mivel a betöréseknél legtöbb esetben élelmiszereket visznek el, kétségtelen, hogy ennek a nagyobb mérvű bűnözésnek az egyik oka az általános drágaság, legfőbb oka azonban mégis az, hogy a jelzett cselekményeknek az elkövetői nagyon jól tudják azt, hogy az ellenőrzés a rendőrségnél a bevonulások folytán beállott hiány miatt nagyon is gyenge lábon áll, s a már elkövetett bűnesetek tettesei is ugyanezen okokból csak a legritkább esetekben nyomozhatok ki."

Tudvalevő, hogy ez idő tájt a nyolc (nagykanizsai) hivatásos rendőrön kívül további 9 népfelkelő, vagyis összesen 17 személy teljesített őrszolgálatot a rendőrkapitányi hivatalnál. Deák elgondolása szerint a legszerényebb szolgálati beosztással is minimum 36, jó esetben pedig legalább 41 emberre lett volna szüksége ahhoz, hogy a város közbiztonsága ismét helyreállítható és fenntartható lehessen.62 Ennek kivitelezésére azonban továbbra sem állt rendelkezésére a kellő létszámú karhatalom.

A városi őrszemélyzet kötelmeinek egyik sajátságos feladatkörét képezte az egészségrendőri szolgálat és a fertőző betegségek elleni küzdelem. 1918 elején az 1900-as évfolyambeli népfelkelésre kötelezettek szemléje alkalmával előállított hadkötelezettek jelentős részét rühesnek találták. A ragályos kórt rendszerint a harctérről hazatérő, szabadságolt katonák hurcolták be, ezért a belügyminiszter azonnal sürgős intézkedést kért az illetékes hatóságoktól, hogy minden főszolgabíró és polgármester a maga járásában és városában a rühben szenvedőket azonnal felkutassa, és orvosi gyógykezelés alá vesse. Március 27-én Sabján polgármester utasításba adta Deák Péternek, hogy a város egész területén utcáról utcára írassa össze a rühességben szenvedőket, és ezek névlajstromát az utca és a házszám megjelölésével nyolc napon belül terjessze be. Az ellenőrzést (amely heteket vett igénybe) Nagykanizsán Szabó János, Kiss József, Szilvási István, Németh István, Ágh János rendőrök, Kiskanizsán pedig Balogh István és Háry Sándor rendőrök végezték. A várost azonban elkerülte ez a betegség. Az összeírás során mindössze négy személyt találtak emberrühben szenvedőnek, akiknek kórházi és orvosi kezelése már folyamatban volt.63

1918 tavaszára a kormány is belátta végre, hogy az országban eluralkodó áldatlan közbiztonsági állapotokat drákói intézkedésekkel lehet csak orvosolni. Erre való tekintettel 6000 fővel emelték meg a csendőrség létszámát, és elrendelték valamennyi hadi szolgálatot teljesítő rendőr azonnali szabadságolását.64 Az országszerte folyamatba lépő felmentési ügyek a nyár közepére tömeges elbocsá62 MNL ZML NVT1917II .1790.

“ MNL ZML NVT 1918/5489.

64 ZH1918. április 11. (82. sz.) 2. p.

269