Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Bekő Tamás: A nagykanizsai városi rendőrkapitányság működése az I. világháború kitörésétől a rendőrség államosításáig, 1914–1919
maradt sokáig munka nélkül, és 1915 januárjában egy tábori csendőralakulattal egészen az orosz arcvonalig menetelt. A katonai szolgálat alól felmentett 12 rendőrből álló nagykanizsai kapitányság vezetését a mindenki által közkedvelt Farkas Ferenc alkapitányra bízták. Farkas több évtizedes presztízsét és tapasztalatát latba vetve igyekezett az égető rendőrhiányból fakadó gondokon enyhíteni. A háborús szükség, az élelmiszerek hallatlan drágasága és a beszerzési nehézségek azonban a közbiztonságot olyannyira megrendítették, hogy érezhető változás az időközben felvett 3-4 napidíjas zsoldos rendőr és a 10 fő hadiszolgálatra alkalmatlan népfelkelő bevetése ellenére sem következett be. A kapitány 1915 februárjában már képtelen volt bármilyen hatékony nyomozói, őr- és járőrszolgálat megszervezésére, így a polgár- mesterhez intézett folyamodásában a kirendelt népfelkelők létszámának sürgős megemelését indítványozta.53 Háború ide vagy oda, a helyi kisvendéglők és kávéházak (akárcsak a boldog békeidőkben) továbbra is hangos zeneszóval igyekeztek kielégíteni a lazább erkölcsű polgárok mulatozási hajlamait. A féktelenül tomboló éjszakai élet azonban sokakat megbotránkoztatott. „Amikor a városban százaknak és százaknak a legnagyobb szomorúságot és gyászt jelent a háború, s amikor minden harmadik női kalapon fekete gyászfátyolt lenget a tavaszi szellő, igen groteszk, sőt erkölcstelen látvány a részeg emberek hangos dorbézolása."- tudósított ugyancsak ennek hangot adva a Zalai Hírlap 1915. április 27-i száma. A számtalan bejelentés végül hatósági téren is meghozta az eredményt, és Farkas parancsnok a tavasz folyamán szigorított zárórarendelettel vetett véget a hajnalig tartó tivornyázásoknak.54 Augusztusban a betegszabadságát töltő Bay György alkapitány arról tájékoztatta a polgármestert, hogy megrendült egészségi állapota miatt képtelen hivatalát újból elfoglalni. Az alkapitány bejelentését követően újabb működésbeli gondok támadtak a rendőrség háza táján. A zavart elsősorban az okozta, hogy Bay helyettese, a bűnügyi osztályt irányító Pollermann János ekkor már csak délelőttönként volt rendőr. Délutánonként mindig katonamundért öltött, hogy a kaszárnyában és a helyőrségi kórházban teljesítsen szolgálatot, ahova ideiglenes szabadságáról felsőbb parancsra behívták. A városi tanács e behívásra nyomban kérelemmel fordult a belügyminiszterhez, hogy a hivatalában nélkülözhetetlen rendőrtisztet mentsék fel a katonai kötelezettség alól. Heteken át tartott ez a két- laki élet, amikor végre a honvédelmi minisztériumból megérkezett Pollermann felmentési határozata, amely ugyan bizonytalan időre szólt, de egyelőre mégis biztosította a rendőrség bűnügyi osztályának szakszerű vezetését.55 53 MNL ZML NVT1915 II. 1259. « ZH1915. április 27. (95. sz.) 3. p. 55 ZH 1915. szeptember 30. 3. p. 266
