Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)

Bekő Tamás: A nagykanizsai városi rendőrkapitányság működése az I. világháború kitörésétől a rendőrség államosításáig, 1914–1919

pénzen kívül pedig semmilyen más pótdíjban nem részesültek.47 A zsoldosokat főleg objektumok őrzésére alkalmazták, de a tényleges állomány nagymértékű hadba vonulása után mindinkább előtérbe került a magasabb szintű rendvédelmi kiképzésük. A háború idején már a hivatásos rendőrökével egyenértékű munkakört láttak el. Ugyanekkor a napibéres szolgálatért járó kevesebb jövedelem komoly megélhetési gondokat okozott a szegődményesek körében. Ennek következményeként 1916 folyamán több zsoldos rendőr is úgy döntött, hogy inkább távozik a testülettől, és jövedelmezőbb keresetforrás után néz.48

Később a rendőrök pénzügyi gondjain a háborús és drágasági segélyek folyósításával igyekezett enyhíteni a város. A rendkívüli kiadások miatt a pénztelenség azonban tovább gyűrűzött, és a háború végén válaszút elé állította a súlyos anyagi nehézségekkel küzdő rendőrszemélyzetet. Ennek ügyében 1918. december elején a tisztikar és a legénység együttes memorandummal fordult a városi közgyűléshez. A rendőrtisztek kívánsága az volt, hogy szolgálatukra való tekintettel egy fizetési osztálynak megfelelő jobb javadalmazásban részesüljenek, a rendőrlegénység pedig törzsfizetésének, és ennek alapján számított háborús pótlékának is 100 %-kal való emelését kérte. Ezen kívül javasolták a rendőrszemélyzet 27 új taggal (12 lovas- és 15 gyalogosrendőrrel) való szaporítását. Ultimátumukban előrebocsátották, amennyiben kérésük nem nyer orvoslást, úgy az egész városi rendőrség azonnal beszünteti a működését. Lett is erre nagy riadalom a városházán. A közgyűlés befejezése után Dr. Sabján Gyula polgármester rögtön a hivatali helyiségébe kérette a rendőröket. Ekkor öt rendőrtisztviselő és 40 rendőr vonult fel a polgármesterhez, majd Szőnyi Sándor rendőrkapitány és Pollermann János rendőrfelügyelő újból előadták a rendőrség halaszthatatlan kívánságait. A hosszas és izgatott hangú bértárgyalás végül megegyezéssel zárult, majd ezt követően a rendőrök kijelentették, hogy elállnak a sztrájktól és újra felveszik a szolgálatot.49 Később, 1919. március 1-jén már évi 2400 koronás fizetés, 540 koronás lakbér, 450 koronás rendőri pótdíj, 1710 koronás háborús segély, 300 koronás csizmapénz és teljes egyenruha juttatás járt egy-egy nagykanizsai közrendőrnek.50

47 MNL ZML NVT 1918 II. 3051. Később a jövedelmük évi 600 korona háborús segéllyel és 280 korona lakbértámogatással egészült ki, a csizmakoptatási díjat pedig felemelték 200 koronára. A zsoldot, a lakbért és az államsegélyt havonként, a csizmapénzt negyedévenként élvezték.

48 MNL ZML NVT 1916 II. 8310. A zsoldos rendőrök közül Farkas József, Farkas Ferenc és Háry Sándor voksolt a távozás mellett, később utóbbi kettő személy mégis visszavonta a felmondását.

49 ZH 1918. december 6. (278. sz.) 2. p.

50Z 1919. március 2. (54. sz.) 3. p.

264