Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)

Vándor László: Hasan aga krónikája. Adatok az egerszegi és a környékbeli végvárak 1664. évi pusztulásához

a török sereg 5-10 napot nyert. Hasan aga úgy véli, hogy ha ez nem így történik, Kanizsa eleshetett volna.11

Uj-Zrínyivár ostromát is részletesen ismerteti, leírása jórészt összecseng más török forrásokkal,12 bizonyos részletei azonban ezektől eltérnek. De ennek elemzése nem tárgya jelen munkánknak.

Az eddig közreadott török forrásokból viszonylag legtöbbet az oszmán seregnek a Mura mentéről történt július 12-i elvonulása utáni napokról tudunk. A sereg Kanizsa mellé vonult, ahonnan a tatár csapatokat a zalai falvak - ahogy a török forrás nevezi Batthyányioglu13 országa - elpusztítására küldték, akik „egy-kétszáz falut megütöttek, majd számos fogollyal megérkeztek" (tudniillik a táborba).14 A Kanizsa alatti táborból a sereg egy részével másnap Kiskomár vára alá vonultak. A sereg másik része Kanizsa alatt maradt, ahol az ostromlók által elhagyott erődített táborhelyeket elbontották, a várárokból a betöltést kitisztították, valamint segédkeztek a külváros és a Topráklik nevű erődítmény (azaz a vár nyugati része) megsérült védműveinek kijavításában.15

A kanizsai táborból a nagyvezír jelentős erőket küldött a Kanizsától északkeletre fekvő Kiskomár16 elfoglalására. Kanizsa hátában ez az erődítmény volt a legveszélyesebb a török utánpótlási vonalakra, elpusztítására régóta törekedtek. Ez volt a hadjáratnak az utolsó olyan része Zrínyi-Újvár elestét követően, mellyel a történészek még részletesebben foglalkoztak. Legutóbb Szvitek Róbertnek a vár történetéről írt kiváló disszertációjában találkozunk az itteni eseményekkel.17 Néhány szerző tévesen úgy véli, hogy a teljes török fősereg vonult Kiskomár alá, de mint láttuk, ez korántsem volt így. A vár bevétele és lerombolása után, 1664. július 17-én indult az ismét egyesült oszmán had Egerszeg irányába. (1. kép)

Lássuk, mi történt ezen a mintegy 50-60 km-en, amelyen a török haderő Kanizsa mellől Egerszegre, majd Egervárig vonult.

Esterházy Pál erről így ír: „Midőn ugyanis Kanizsára ért volna, néhány ezer katonáját Kiskomáromba küldve parancsot ad a Kanizsával szembeni végvidék megostromlására. S alig hogy ez bekövetkezik, az őrség hirtelen megadja a várat

11 Hasan aga 191-193. p.

12 Hasan aga krónikáját nem használják a szerzők a legújabban a várról megjelent tanulmánykötetben. Zrínyi-Újvár emlékezete. Szerk.: Hausner Gábor és Padányi József. Budapest, 2012.178. p.

13 A Kanizsával szembeni, vagy Kanizsával szembevetett végvidék főkapitánya 1659-1685-ig Batthyány Kristóf volt. Pálffy Géza: Kerületi és végvidéki főkapitányok és főkapitány-helyettesek Magyarországon a 16-17. században. Történelmi szemle 39 (1997.) 280. p.

14 Erzurumlu Oszmán dede leírásának fordítása Sudár Balázstól. In: Zrínyi-Újvár 2012. 178. p.; Pro- kosch 203. p. (Hasan aga 3-400 falut mond, s megjegyzi, hogy a kanizsai pasa a tatárokkal tartott.)

15 Uo. 176.183. p.

16 A kiskomáromi erősség 1600-ig kanizsai végvidék fontos vára, Kanizsa eleste után a legjelentősebb magyar kézen lévő erősség Kanizsa térségében. Alaprajza 1570 körül ismert, a 17. században jelentősebb külső védművekkel erősítik.

17 Szvitek 2008. 65-66. p. A szerző az 1664-es eseményekhez használta Hasan aga krónikáját.

24