Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Paksy Zoltán: Az Istóczy-féle antiszemita mozgalom tevékenysége a Délnyugat-Dunántúlon (1872–1884)
indokolta az előterjesztést, mely szerint: „Minthogy az egyenjogúsítás ideje óta hazánkban általános a tapasztalat, hogy a zsidóság szorosan összetartva, a vele megosztott jogokat az államalkotó keresztény népek ravasz kifosztására, a keresztény elemnek minden térről kiszorítására használta fel; Minthogy törvényes vizsgálat útján is kiderítve lett, és valónak bizonyult az, hogy az államalkotó keresztény népfajok ellen, vak dühökben fanatikus vallási áldozatokra keresztény vért ontani nem irtóznak." - terjesztette elő a kérvényt az általános emancipáció visszavonásáról. A kérvény parlamenti tárgyalása előtt a Függetlenségi Párt parlamenti frakciója értekezleten tárgyalta meg a kérdést és tisztázni akarta az álláspontját. Három irányzat alakult ki az ügyben. Az elsőt Mocsáry Lajos és Ugrón Gábor képviselte, e szerint a kormánnyal és kormánypárttal egyetértve, elutasítják a kérvényt, mert az emancipációs törvény és a jogegyenlőség minden körülmény között fenntartandó, sőt ezt egyenesen pártkérdésnek is tekintik. Nézetük szerint ez nem más, „mint ami a párt részéről minden alkalommal következetesen kimondatott, összhangzásban minden a szabadságért küzdő pártoknak a nyilatkozatával ... hogy a jogegyenlőség elvét szentnek és sérthetetlennek tartja, s ennek megtagadását magának a párt megtagadásának tekinti".27 A másik irányt Herman Ottó képviselte, aki saját határozati javaslattal állt elő. Ő az emancipációs törvény fenntartását és a polgári házasság hivatalos bevezetését javasolta, de azt a zsidók által teljesítendő, néhány elváráshoz kötötte volna. Ezek a következőket tartalmazták: a zsidók tartsanak egyházi összejövetelt abból a célból, hogy tisztázzák vallási tanaikat és előírásaikat, ezeket „érthető nyelven fogalmazzák meg" és hozzák nyilvánosságra, természetesen magyar nyelven. Egyházi oktatóiknak legyen meg a megfelelő iskolai végzettsége, akkreditációja és végül ki kívánta kötni, hogy mindezek a jogok „idegen zsidóknak 30 évig ne engedélyeztessenek".28 Ezt a határozati javaslatot Herman a parlamenti vitában akarta előterjeszteni. Végül a párt harmadik irányzatát azok képviselték, akik a kérvényt és Istóczy Győző álláspontját támogatták, vagyis a párton belül kialakult egy antiszemita frakció, melyet a következők alkottak: Ónody Géza, Simonyi Iván, Szalay Imre, Széli György, Odeschalchy Artúr és Békássy Gyula. Ok a pártértekezleten nem fogalmazták meg álláspontjukat (többen nem is vettek részt azon), utána viszont nyilatkozatot adtak ki, amelyben leszögezték, hogy a kérdésben a frakcióértekezlet nem hozhat semmilyen pártprogramot érintő döntést, ehhez csak az országos pártgyűlésnek van joga és elutasítják a Mocsáry - Ugrón féle javaslatot. Tiltakoztak az ellen, hogy a parlamenti frakció tagjai akarják eldönteni, hogy egy politikai 27 Függetlenség, 1883. január 22. A Függetlenség Verhovay Gyulának, az antiszemita mozgalom vezéralakjának a lapja. 28 Függetlenség, 1883. január 20. 237
