Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Foki Ibolya: A városi önkormányzat működése Nagykanizsán, 1849–1900
gyonunkat, jelen állapotunkat, jövőnket és utódainkat, akikre teljes óhajjal bízni törekedtünk."103 A törvény más tisztségek létrehozására is lehetőséget adott,104 anyagi megfontolásokból azonban ezeket egyelőre elvetették, s a feladatokat - ahol lehetett - igyekeztek összevonni.105 A tisztségviselők és a szolgaszemélyzet fizetése még így is jelentős összeget, éves szinten együttesen 10206 Ft 12 krajcárt tett ki, ami a város 51193 Ft 93 krajcárnyi összes kiadásának mintegy a 20 %-át képezte.106 A polgármester fizetése volt a legmagasabb, évi 1200 Ft, utána a főjegyző és a rendőrkapitány következett 800-800 Ft-tal. Egy városi írnok viszont csak 365 Ft-ot kapott egy évre.107 Ezek a jövedelmek a megyei tisztségviselőkééhez képest jóval kisebb bevételeket jelentettek. Egy járási szolgabíró is többet (1400 Ft) keresett, mint Kanizsa polgármestere. Nem is beszélve az olyan tisztségekről, mint például a megyei tiszti ügyész (1200 Ft) vagy a főszámvevő (1000 Ft). Ezzel szemben a kanizsai városi ügyész 300 Ft-nyi, a városi számvevő 600 Ft-nyi ellátásban részesült. Egy megyei írnok pedig évi 500 Ft-ot keresett.108 Az 1872-es év közepére még így is fizetésképtelenné vált a város, úgyhogy kénytelenek voltak július 1- jétől egy végrehajtót alkalmazni, aki ezentúl a kintlévőségek behajtásáról gondoskodott. A költségvetésben keletkező jókora hiányt (18340 Ft 76 krajcár) azonban már nem lehetett helyrehozni, ezért ennek fedezésére a lakosokra pótadót vetettek ki. Állami egyenes adójuk minden forintja után még plusz 32 krajcárt kellett fizetniük.109 A községi pótadó arányának túlzott növelését viszont célszerűnek mutatkozott elkerülni, mivel az ilyen népszerűtlen intézkedések esetlegesen a rendezett tanácsú jogállás és az új tisztikar ellen hangolhatták volna a lakosságot. Időközben elkészült a szervezési szabályrendelet is, amely részletesen taglalta a képviselő-testület és a tanács hatáskörét és feladatait, valamint a megválasztott tisztségviselők teendőit. Eszerint a képviselő-testület legfőbb kötelességét „a község érdekeinek minden oldalróli megóvása, s szükségei teljesítéséről törvényes eszközök általi gondoskodás" képezte. Legfőbb megbízatása a tisztségviselők megválasztása volt. Ezenkívül őrködött a községi vagyon s annak hasznosítása felett, megállapította 103MNL ZML Nk. Képv. test. jkv. 1872. április 18.; Tersánczky [József]: Nagykanizsai mozgalmak a városi tisztújítás körül. ZSK1872. április 21.1-2. p. 104 Például több jegyzőt és ügyészt is lehetett alkalmazni, ezenkívül önálló árvaszéki ülnököt vagy levéltárnokot is. Vö. 1871. évi XVIII. törvénycikk a községek rendezéséről. 64. §. In: Magyar törvénytár. 1869-1871. évi törvénycikkek. Budapest, 1896. 286. p. 105 MNL ZML Nk. Képv. test. jkv. 1872. február 24.12. sz. 106 MNL ZML Nk. Képv. test. jkv. 1872. július 25. 64. sz. 107 MNL ZML Nk. Képv. test. jkv. 1872. április 4.23. sz. we poki Ibolya: Zala megye közigazgatása, 1861-1910. In: Zala megye archontológiája, 1138-2000. (Zalai Gyűjtemény 50.) Szerk. Molnár András. Zalaegerszeg, 2000. (Továbbiakban: Foki) 134. p.; MNL ZML Nk. Képv. test. jkv. 1872. április 4. 23. sz. 109 MNL ZML Nk. Képv. test. jkv. 1872. július 25. 63-64. sz. 182
