Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)

Foki Ibolya: A városi önkormányzat működése Nagykanizsán, 1849–1900

és a központi, megyei hatóságokkal csak rajta keresztül érintkezhettek, addig a rendezett tanácsú városok közvetlen kapcsolatban álltak a megyei végrehajtó apparátus fejével, az alispánnal. Ugyanez a hierarchia érvényesült a képviselő- testületi választásokon és a tisztújításokon is, amelyek a nagyközségekben a szolgabíró, a rendezett tanácsú városokban az alispán elnökletével zajlottak. Az elöljáróság összetételében szintén lényeges eltérések mutatkoztak. A nagyközségek hivatali személyzete általában csak a legszükségesebb tisztségviselőkre korlátozódott: bíró, jegyző, tanácsnokok, pénztárnok, közgyám és - ahol ilyen létezett - a községi orvos. Ha anyagi viszonyaik megengedték, ezt még más tisztségekkel is kibővíthették. A rendezett tanácsú városokban - eltekintve attól, hogy az elöljáróság élén álló személyt nem bírónak, hanem polgármesternek hívták - mindez kiegészült a rendőrkapitánnyal, a fő- és alügyésszel, az árvaszéki ülnökkel, a számvevővel és ellenőrrel, valamint a levéltárnokkal, a városi orvossal és mérnökkel, továbbá a helyi igények szerint esetlegesen rendszeresített más tisztség- viselőkkel. Nagyközségekben csak a jegyzőnek és a községi orvosnak volt kötelező fizetést adni. Az elöljáróság többi személyzetének javadalmazásáról a község anyagi helyzetét, az elöljárók teendőit, valamint a korábbi szokásokat figyelembe véve a községek maguk dönthettek. A rendezett tanácsú városokban ezzel szemben az elöljáróság, továbbá a kezelő- és segédszemélyzet valamennyi tagja rendes fizetésben részesült. A polgármester évi fizetése nem lehetett kevesebb az illető megye szolgabíráinak fizetésénél. A tisztújításokra nézve is adódott egy másik fontos eltérés. A nagyközségekben az elöljáróságot a választóképes lakosság ösz- szessége választotta három évre, kivétel volt a jegyző, aki élethossziglan megtarthatta hivatalát. A rendezett tanácsú városokban a törvény ezt a képviselő-testület feladatává tette, és nem három, hanem hat évre választottak. A rendezett tanácsú városok számára egy külön bevételi forrást is biztosítottak azáltal, hogy külön engedéllyel a közvetett államadókra is vethettek ki pótlékot, s jövedelmeik gyarapítása végett a város területén illetékeket, helypénzeket és vámokat szedhettek.

Nagykanizsán az új képviselő-testület megalakítására készülve az elnöki tisztet betöltő Csutor Imre alispán és Hegedűs József városi képviselő egyaránt hangsúlyozta az elkövetkező esemény fontosságát. Az utóbbi kiemelte, hogy „mind ő, mind képviselőtársai mélyen át vannak hatva azon meggyőződés által, miként a jelen átalakulás sikeres megoldásától függ városunk anyagi és szellemi jóléte."98 Az 1872. március 27-én tartott választásokon a négy választókerület közül kettőben a Deák-párt, kettőben pedig a „ Balpárt"-nak nevezett ellenzék99 győzött. Végül mégis az előbbiek kerekedtek felül. A törvény értelmében ugyanis

98 MNL ZML Nagykanizsa Város Képviselő-testületének iratai. Képviselő-testületi ülések jegyzőkönyvei. (Továbbiakban: Nk. Képv. test. jkv.) 1872. március 26.15. sz.

99 Feltehetően a Balközép, illetve a 48-as Párt híveiről van szó.

180