Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Foki Ibolya: A városi önkormányzat működése Nagykanizsán, 1849–1900
Megszüntette a gyámellenőri, a városgazdái és az útbiztosi hivatalt, a kórház kellő felügyeletének biztosítására viszont az addigi kórházi pénztárnok és kórházatya fölé Tárnok Alajos személyében egy kórházigazgatót rendelt.38 A tisztségviselők kinevezését követően a megyefőnök elégedetten állapította meg, hogy „N[agy]kanizsa m[ező]városának tanácsát újabb rendezés alá vévén, abba a nép hangulatára és bizodalmára figyelve, oly egyének léptethetnek, kik mind a magas kormány várokozásának, mind bizalmamnak és végre az általuk eszközlendő közjó érdekének hivataloskodásuk ideje alatt pontosan megfelelen- denek."39 Az eddig működő zsidó önkormányzat változatlan formában történő további fennmaradását az „ideiglenes közigazgatási rendezet" szellemében végrehajtott átszervezés nem tette lehetővé. Mégpedig azért nem, mert a község a hierarchikusan felépülő birodalmi államigazgatás szerkezetében a politikai igazgatás alapegységét képezte. Kellően stabilnak kellett lennie, hogy a létrehozandó, új polgári államszervezet további, magasabb szintű igazgatási egységeit rá lehessen építeni. Ezért a jogilag definiált önkormányzati communitasnak a közösség egészét magába kellett foglalnia. Bármiféle, a széttagolódás, különállás irányába ható tényezőt ki kellett küszöbölni. Ezért számolták fel a zsidó közösségeknek a városok kebelén belül élvezett, addig meglehetősen széles körű autonómiáját. Az önálló zsidó községet Nagykanizsán is feloszlatták, s azt egy szigorúan csak a vallási és azzal kapcsolatos gazdasági ügyek tárgyalására felhatalmazott választmánnyal helyettesítették. Bogyay Lajos 1850 tavaszán így számolt be erről Dőry Gábornak, a székesfehérvári polgári kerület főispánjának: „Megszüntettem az eddig divatozott külön zsidó bírót, s néműképpen a nép öszveforrasztás nagy elvének alapján őket különös rendszabályok és korlátok közé szorítván, minden- némű pénztáraikat közhatóságok vizsgálata alá helyheztem." A kerületi főispán a fenti intézkedést helyeselve válaszában külön felhívta rá a figyelmet, hogy a „Nagyságod által kinevezett zsidó elöljáróság egyedül csak a vallás ügyének és eszközének magánkezelésére szorítkozzék."40 Az újonnan kinevezett kanizsai elöljáróság névsorát Dőry Gábor kerületi főispán nem hagyta teljes egészében jóvá. Ennek fő oka az volt, hogy a tisztségviselők létszámát általában a városok tényleges anyagi teljesítőképességéhez mérten igyekezett megállapítani, így ez Kanizsa esetében is bizonyos módosításokat eredményezett. A gondot az jelentette, hogy a kerületi főispán Fehérvárott úgy 38 A korábbi tisztviselői karra lásd: MNL ZML Cs. Kir. Megyehat. 1849/50. XX. A 599. sz. „Kanizsa város tisztviselőinek és szolgáinak járandóságok..." (nevek nélkül), ezenkívül: Barbarits Lajos: A városi közigazgatás története. In: Magyar városok monográfiája. Nagykanizsa. Budapest, 1929. (Továbbiakban: Barbarits 1929/B) 79. p. (Szintén nevek nélkül.) Az új tisztségviselőkre: MNL ZML Cs. Kir. Megyehat. 1849/50. XX. A 599. sz. 39 NL MNL ZML Cs. Kir. Megyehat. 1849/50. XX. A 599. sz. 40 Uo. 163
