Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Foki Ibolya: A városi önkormányzat működése Nagykanizsán, 1849–1900
Foki Ibolya: A VÁROSI ÖNKORMÁNYZAT MŰKÖDÉSE NAGYKANIZSÁN, 1849-1900 A neoabszolu tizmus kora A hazai mezővárosok jogállását 1848 előtt az állami adminisztráció a magánjog keretei között szabályozta. Mindez önkormányzatuk függetlenségére és belső igazgatásukra is kihatott. A jobbágyok lakta, egyszerű falusi településektől (possessio) és a szabad királyi városoktól (civitas) megkülönböztető oppidum elnevezés mögött más-más társadalmi-gazdasági fejlettségű, változatos kulturális és egyéb központi szerepkört betöltő települések álltak, melyek úrbéres kötelékeiket, szolgáltatásaik mikéntjét, valamint önkormányzatuk jellegét illetően rendkívül differenciált képet mutattak. Törvényileg szabályozott egységesítésükre 1848-ig sem úrbéres viszonyaik, sem szervezetük tekintetében nem került sor. Nagykanizsa azon kiváltságos mezővárosok csoportjába tartozott, amelyek belső ön- kormányzatukat tekintve viszonylag nagy önállósággal rendelkeztek. Az áprilisi törvények megszületése után nem volt kétséges, hogy a községi választásokról szóló, 1848. évi XXIV. törvénycikk Kanizsára is alkalmazandó, hiszen a város jogi értelemben „első bírósági hatósággal ellátott, rendezett tanácsosai"1 bíró községnek2 számított. Tanácsa 1848-at megelőzően mindvégig első folyamodású bírói hatóságként funkcionált. A tisztújítást 1848. július 4-ére ki is tűzték, a fellelhető forrásokban azonban nincs nyoma annak, hogy ténylegesen megtartották volna. Ennek egyik oka az lehetett, hogy nem sokkal a kijelölt időpont előtt, 1848. június 15-én az országgyűlési képviselő-választás halálos áldozatokat is követelő véres verekedésbe torkollott.3 Az erőszakos események miatt 11848. évi XXIV. törvénycikk. In: Magyar törvénytár. 1836-1868. évi törvénycikkek. Budapest, 1896. 249. p. 2Fontos megjegyezni, hogy a „község" fogalmát a korabeli és a későbbi magyar joggyakorlat is politikai igazgatási egységként fogta föl. A meghatározott területen lakó és ott ingatlant bíró polgárok testületét értette alatta, akik különböző fokú önkormányzattal rendelkeznek, s önkormányzati szerveik révén egyúttal a közigazgatási szervezet legalsó szintjét képezik. Ebben az értelemben mind a fejlettebb igazgatási szervezettel rendelkező egykori szabad királyi városokat és mezővárosokat, mind pedig az egyszerű falvakat „község"-nek tekintették. Jelen munka során mi is ehhez alkalmazkodtunk. így ha különböző összefüggésekben a község fogalmát, vagy a „községi" jelzőt használjuk (községi törvény, községi igazgatás, községi vagyon stb.), ez a városokra - esetünkben Nagykanizsára - is értendő. 3 Hermann Róbert: Nagykanizsa története 1848-49-ben. In: Nagykanizsa. Városi monográfia. II. kötet. Szerk. Lendvai Anna-Rózsa Miklós. Nagykanizsa, 2006. (Továbbiakban: Hermann) 466-468. p. 155
