Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Hudi József: A balatoni fürdőkultúra kialakulása a 18–19. században (1783–1914)
Hudi József: A BALATONI FÜRDŐKULTÚRA KIALAKULÁSA A 18-19. SZÁZADBAN (1783-1914) Az emberi kultúrában a víz nem csak őselem, létfeltéltel, hanem a testi-lelki egészség fenntartását is szolgáló gyógytényező. A gyógyvizeknek tekintett források, folyók, tavak a vallási kultusz részeivé váltak, és szakrális jellegüket évszázadokon, sőt évezredeken át megőrizték. A fürdés rituáléja egyszerre jelentette a test szennyeződéstől való megszabadítását, átvitt értelemben pedig a spirituális megtisztulást és gyógyulást, egyfajta újjászületést. A hagyományos fürdőkultúrához csodás gyógyulások is kötődtek, a szent források kegyhelyekké váltak. A Balaton és a Balaton környéki gyógyvizek (Fonyód, Füred, Hévíz, Kékkút, Zánka-Vérkút) nem tartoztak ebbe a körbe, bár a gyógyultak kegyes adományai egyes helyeken itt is kimutathatók az egyháztörténeti kutatások segítségével. A balatoni fürdőzés meghonosodása és tömeges elterjedése a 18. század utolsó harmadától kezdve legalább egy évszázadot vett igénybe. Míg a fürdés, a Balatonban való megmártózás ezrek, majd tízezrek, az úszás - úszástudás híján - csak kevesek élménye volt és maradt.1 Amíg a reformkorban csak egy Balaton tavi fürdő létezett (Balatonfüreden), addig a század végén már közel kéttucatnyi településről mondhatni el, hogy a modern fürdőkultúra részévé vált. Füred a balatoni fürdő prototípusának tekinthető, bár sok szempontból egyedi utat járt be.2 'Jelen tanulmány a Zalaegerszegen 2015. szeptember 23.-án a „Zala Balatonja" c. konferencián elhangzott előadás szöveges változata, amely a tavi fürdőélet kialakulásának vázlatos bemutatására vállalkozik, annak társadalmi, gazdasági, kulturális hatásával hely hiányában külön nem foglalkozik. Annyit azonban fontos megjegyezni, hogy az emberi haladás és technikai fejlődés illúziójában élő kortársak nem tudták felmérni a természet átalakításának következményeit. Mintegy érdekességszámba ment, hogy a telekbeépítéseknek köszönhetően éppen a millenniumi ünnepségek idején (1896) szűnt meg a tihanyi visszhang; az üzemszerű badacsonyi bazaltbányászat (1903-1965) mintegy hat évtized alatt 12 millió tonna bazaltot faragott le a hegyből, megszüntetése ellen hiába tiltakozott Herczeg Ferenc és nyomában sokan mások. - Tihany riadó leánya... Innen-onnan. = A Hét. Politikai és irodalmi Szemle 1890-1899. Válogatás. A kötetet válogatta és sajtó alá rendezte Fábri Anna, Stei- nert Ágota. Magvető Könyvkiadó, Bp., 1978. 324. p., Kalmár János: Badacsonytomaj története. Második, átdolgozott kiadás. Kiadja a Badacsonytomaji Önkormányzat, Badacsonytomaj, 1998. 213-223. p. 2 Füreddel kapcsolatos összefoglalások: Sörös Pongrácz: A tihanyi apátság története. Második korszak. Tihany mint fiókapátság 1701-től napjainkig. (A Pannonhalmi Szent-Benedek-Rend története, XI.) Budapest, 1911.; Zákonyi Ferenc: Balatonfüred. Adalékok Balatonfüred történetéhez a kezdetektől 1945-ig. Veszprém, 1988., Sólymos Szilveszter OSB: Balatonfüred-fürdő bencés kézben (1743-1949). Bencés Apátság Tihany, 2003., Lichtneckert András: A balatonfüredi savanyúvízi gyógyfürdő története az alapítástól az államosításig 1702-1949. Balatonfüred, 2013. 139
