Hermann Róbert: Választási küzdelmek a reformkori Zala megyében (1834 -1847) - Zalai gyűjtemény 79. (Zalaegerszeg, 2015)
Válogatott dokumentumok 1834–1847 - Tisztújítás, 1834
ugyan Horváth Imre tapasztalta, hogy az Olábul befelé jött párt megfutamodott, és az ő lakása körül sok házakba bemenvén, ottan, mit kaphattak s a verekedésre alkalmatosnak véltek, az udvarokon fölszedték, s ismét a templom felé visszamentek, s az utánuk jövőket hátranyomták, s ezek pedig szinte a maguk védelmére a gróf Festetics házának kerítését felszaggatták, s a léceket és deszkákat kitördelték; de hogy ki volt az, ki a legelső okot adta, ki volt a legelső verekedő, s kit ütöttek ezen rendkívül való nagy és több ezerekre menő, jobbára közönséges s előttök esméretlen emberekből álló nagy tömegből, éppen nem tudják, valamint azt sem, hogy arra ki és mi adott első alkalmatosságot. Az iránt is kihallgattatván, hogy a harangok ezen alkalommal félreverettetvén, ki rendeléséből esett az meg; ezek arra azt válaszolták, hogy a kávéház előtt álló sok esméretlen idegen urak közül némelyek kiáltozták, mások ismét tilalmazták a harangok félreverését; de azok is kik voltak, éppen nem tudják. Ezek után Khegl Leopold seborvosnak hitvesét, mint akinek a dologrul tudománya lenni mondatott, a küldöttség maga elébe hivattatván, ez azt nyilatkoztatta ki, hogy hatesztendős gyermekétől hallotta, hogy a Kaszaházán tanyázó, és éppen akkor a szavazás végett az ő lakásánál megjelenő nemesség beszélette volna, hogy inkább a várost elpusztítja, mintsem Hertelendyt tegye alispánnak; de ezen vallás csak egy gyermek hallomásán épülvén, a küldöttségnek világosságot szinte nem adhatott; annál is inkább, hogy a seborvosné megkérdeztetvén, ha azon közönséges nemesekből valakit esmért-e, ő azok közül hogy egyet sem es- mért, erősítette. Ezen közben Simon Mihály főszolgabíró úr jelentvén, hogy ezen zendülés okainak és ingerlőinek kitanulása már a nagyméltóságú gróf főispáni kormányozó úr által meghagyatva lévén nékie, ő azok eránt, kik erről legigazabban vallhatnának, tudakozódott, s tett vizsgálódásai után tapasztalta, hogy Horváth György és Talabér Károly, a nemes vármegye két lovas katonái, kik a verekedés helyéhez legközelebb állottak, s ezeket meghallgatván, azoknak az ./. ide rekesztett vallá- sábul162 az tetszett ki, hogy midőn a mostani tekintetes első alispán urat annak választani akaró felekezet szavazott, akkoron ezek közé egy esmeretlen nemtelen ember közikbe keveredett, s mivel a nemesek őtet, mint nem felekezetjekhez tartozót közülök kilódították, a városháza előtt szemközt álló és Hertelendy Károly urat első alispánnak kívánó rész azt gondolta, hogy az elsők az ő seregjek- hez tartozó nemes embert hurcolják, ezek evvel felingereltetvén, a zendülés egy percenetben163 kezdődött; így lett a kővel és téglával való hajigálás és későbben némelyeknek meg is verése; de hogy erre való ki által, és különösen kiktől búj- t[og]attak volna, éppen nem tapasztalták; ugyanezen tárgy érdemében több, ottani jelenlévőket is, hogy főbíró úr kikérdezett, a választmány előtt érintvén, a fel162 Lásd Simon Mihály főszolgabíró 1834. szeptember 24-én kelt jelentését, a 6. sz. dokumentumot! 163 Értsd: percben. 37
