Hermann Róbert: Választási küzdelmek a reformkori Zala megyében (1834 -1847) - Zalai gyűjtemény 79. (Zalaegerszeg, 2015)

Válogatott dokumentumok 1834–1847 - Tisztújítás, 1834

kell"229 kiáltásokat harsogtak, és Kerkapoly ennek következtében unanimi voto230 másodalispán lett.

Ugyanígy ment a többivel is; 2 órán belül mindennek vége volt; a legtöbb állást a legbuzgóbb párthívekkel, akik emellett a leggyengébb koponyák, töltötték be. 20 éves ifjoncokból lettek szolgabírák; egyszóval, a királyságban létező legnyomorultabb tisztviselőséget választották meg; mindenki kiköpött; még a Bot- ka-pártból is sokan árulást kiáltottak és szitkozódtak; ám minden úgy maradt, és az erő győzött a jog felett.

Egyébiránt történt még egy csinos darab. Amint az új tisztviselőség az udvarba231 ment, hogy az esküt232 letegye, észrevették, hogy Nagy Imréről, aki az egyik legbuzgóbb alügynök volt, és akinek egy járási esküdti állást ígértek, teljesen elfeledkeztek, egyáltalán nem is jelölték, hanem a már 20 éve járási esküdt Czigány megerősítve maradt. Amikor aztán az egerszegi Procop233 esküre hívatott, és Czigány nevét zengte, hirtelen megjelent Skublics Pepi néhányakkal, és azt kiáltotta: „Nem kell többet; Nagy Imre!",234 235 és így a szegény Czigány, akit már megválasztottak, kihúzatott, és a bitang Nagy Imre, akit egyáltalán nem is jelöltek, megerősít- tetett. Az adminisztrátor mindezt hagyta nyugodtan megtörténni.

Még néhány jelenetet közlök, ami az egészet jellemzi. Sok nő játszott, mint mindenütt, úgy itt is, jelentős szerepet; egyesek olyannyira nagyszívűek voltak, hogy bájukat a közös érdeknek áldozták fel, például amikor a bizonyosan hírheded Tóthné asszonynál, akit Inkey Imre állandó pesti kísérőjeként ismersz, vendégeskedtek, az étkezés után egy berúgott status sóvár szemekkel nézte az említett hölgy nem túlzottan védett, szemérmetlen kebleit. O, aki a legcsekélyebb személy hódolatát sem kerüli ki, felbátorította a még bátortalankodót az említett mellek tettleges megrohanására. És amikor a bolond lovag vonakodott, a szépség nagyszívűen közölte: „ Csak tessék, oly derék nemes uraknak alább is szabad. "23ъ

Amikor egyszer Inkey Sándornál236 több községből a nemes főesküdteket237 megvendégelték, a jóemberek túlzottan hosszúnak találták az elfogyasztott leves és a következő tányér közötti időközt; így aztán rávetették magukat a felállított tortákra és süteményekre, és egy pillanat alatt elfogyasztották azokat. Amikor a többi ételt felszolgálták, kivették a felszolgálók kezéből, „ne fáradjanak, majd ma229 A német eredetiben szintén magyarul.

230 Egyhangú szavazattal.

231 Tudniillik a vármegyeháza udvarába.

232 Az eredetiben: „das ]urament".

233 Ismeretlen név (lehet, hogy félreolvasás).

234 Nagy Imre, 1834-től 1847-ig esküdt az egerszegi járásban, 1847-től 1849-ig ugyanott aladószedő, Hottó. Az idézet az eredetiben is magyarul.

235 Az eredetiben is magyarul.

236 Inkey Sándor, Pallini (1809-1895), táblabíró, 1834-től 1837-ig a kapornaki járás alszolgabírója, Pacsa.

237 „A nemes főesküdtek" az eredetiben is magyarul.

48