Hermann Róbert: Választási küzdelmek a reformkori Zala megyében (1834 -1847) - Zalai gyűjtemény 79. (Zalaegerszeg, 2015)

Válogatott dokumentumok 1834–1847 - Követválasztás, 1847

Vélekedése szerént fő nézet az, hogy nem csupán Zala megye, hanem a magyar nemzet legyen biztosítva, hogy békés nép ellen physical erő nem fog alkalmaztatni. Ezért szükségesnek, sőt kötelességünkben állónak tartja, hogy mi ezen tettét a méltóságos úrnak rosszalljuk, s jegyzőkönyvileg kimondjuk, hogy mi azt, hogy a katonaság akkor, mikor arra szükség nem volt, a méltóságos úr által iderendeltetett a megye rendéinek mellőzésével, sőt a megye végzéseinek ellenére, a méltóságos úrnak ezen tettét rosszalljuk. És hogy jövőre biztosíték legyen kezünkben (mert kimondatott, hogy a méltóságos úr, mint főtisztviselő, a megyének felelős), őtet ily önkényes tettektől itt gyűlésileg letiltjuk. Tehát rosszalljuk, s jövőre letiltjuk. Ezt mi nem önkényből tesszük, hanem a törvény teszi, mi azt csak kimondjuk. És hogy jövőre nem csak mi, hanem mások is ily önkény súlya alá ne kerüljenek, adjuk ki az utasítást készítő választmánynak. Mi a kár megfizetését illeti, az igazsághoz való igen szoros ragaszkodást talán arra lehetne magyarázni, hogy mi azt szenvedélyből tesszük. A dolog sarka nem is itt fordul meg, mert hisz a katonaságnak a megyén úgyis keresztül kellett volna menni, hanem a dolognak komolyabb részét veszi, s azt úgy tekinti, mint a status érdekeibe vágót; s ily részlet által nem akarja a fontosat gyengítni. Tehát csak azt akarja jegyzőkönyvileg rosszallni, és jövőre letiltani a méltóságos urat ily tettektől, s kiadni az utasítást készítő választmánynak.

Glavina Lajos: Bármennyire legyenek is esetek, hol a katonaság alkalmazása elkerülhetlen, meg kell vallani, hogy a katonaság alkalmazása mellett a szabadság gyakorlata nem más, mint kegyelem, s akárhányszor alkalmaztatik más által, és nem a megye által, a megye nem gyakorol szabadságot, hanem annak kegyelmétől függ, kitől függ a katonaság berendelése. Annak, hogy a katonaságot csak a rendek rendelhetik meg, a törvényben is világos nyoma van, mert az nem más, mint karhatalom, azt pedig nyilván mondja a törvény, hogy karhatalmat csak a megye közönsége rendelhet. így tehát akármely véletlen rendelte ide a méltóságos úr a katonaságot, rendelte a törvény ellen, mert az a megyének rendelete nem volt, s a méltóságos úrnak ezen tette mindenesetre hiba. Azért kívánja, jelentsék ki a rendek, hogy a katonaságnak ideállítását helyben nem hagyják, annak használatát eltiltják, és Öméltóságát felszólítják, adja nekik tudtokra, hogy távozzanak. Tagadhatlan az is, hogy a katonaságnak ezen lett általszállítása az adózó népnek közönséges költségénél többre megy, ennélfogva határoztassék el, hogy a katonaság első alispán úrnak tudta nélkül el ne indíttassák, és aki annak tudta nélkül máshová szállítja, az felelős legyen a kárért jövőre. Mi a jelent illeti, a végrehajtást bajosnak látja. Kívánja végre az utasítást készítő választmánynak kiadatni.

Kerkapoly István első alispán: A rendek véleménye azon alapszik, hogy az alis- páni hivatal elmellőztetett. Nem mondhatja, hogy egészen elmellőztetett volna. Neki a méltóságos úr múlt hó 26-án négyszemközt mondá, hogy Pesten öszvejött

266