Hermann Róbert: Választási küzdelmek a reformkori Zala megyében (1834 -1847) - Zalai gyűjtemény 79. (Zalaegerszeg, 2015)
Válogatott dokumentumok 1834–1847 - Tisztújítás, 1847
gadásukra. „Áldás, békesség! Isten hozta az urakat!" - mondának nekiek, ők hasonló módos szavakkal feleltek. A szabadelvűek tábora, melyet meglátogatánk, fáktól árnyékolt völgybe volt telepítve, melynek kezdetén a szekerek és lovak helyheztettek körbe. Ezen tágas kerítés, melyet a 9-ik századbeli foglaló magyarok magokénak ismertek volna, mindegyre szélesedett, midőn új csoportok érkeztek. A tábor közepén néhány ifjú kivont karddal őrizte a felállított zászlókat. Másutt zenészek húzának nemzeti dalokat és a nemes falusiak pengették sarkantyúikat, és táncolának az egerszegi ifjú leányok és menyecskékkel, kik használák az alkalmat egy-egy csárdás meg- járására. A táncolok körül komolyan beszélgetőnek az éltesebb férfiak, pedervén bajuszaikat, és méltósággal burkolódván fejér posztó, és mindenütt veres és fekete szőrrel hímzett szűrökbe. Mindnyájan prémes süvegeket hordottak fejeiken vagy széles nemezkalapokat, és kétfelől befont hajok szalagokkal valának megkötve. Másfelől egész ökrök sültek óriási szálfákból rakott tüzek előtt, és nagy hordóknak, melyekben magas férfi fennállhatott volna, kiverék fenekét. 80 szekerek hordták a táborba a kenyereket, 350 nagy sajtot és 100 mázsánál több húst. Az éj tánccal, énekkel és hazafiúi beszédekkel tölt el. Másnap reggel hét órakor indulónak a nemesek a város felé, gyalog, zászlóaljanként, nagy renddel. Vezéreik, kik újra a sorok élén tartózkodónak, néha meg- állíták, szólani akarván hozzájok és új lelkesedést önteni beléjök. Megettök más férfiak vágtatának, kik jobbra és balra megvivék parancsaikat. Ezen segédtisztek közül egyik csikós öltözetben volt. Bő és kurta, rojtos fejér-gyolcs lábravaló, veres mellény, lobogós ujjú ing és zöld, fehérrel hímzett mente, vállára vetve. A csapatok megérkezének a megyeház elébe, hol az adminisztrátor volt és a hivatalokról lemondó tisztek. A gyűlés terme nem lett volna elég tágas ezen sokaság befogadására, s azért künn maradónak a város térén. Midőn elfoglalták a kijelelt helyet, az adminisztrátor követelésére ulánus lovas csapat állott fel csatarendben a tér egyik szélétől fogva a másikig, oly móddal, hogy a hely, melyet a két párt betöltött, két részre volt osztva, és az ellenfelek nem láthatták egymást. Az egymásnak mondott fenyegető szavak elhaltak a lovasok rendíthetlen sorai előtt. Azonnal kezdődött a választás. Az adminisztrátor a terem ablakán mutatkozott, kérdezvén a választóktól, a kijeleltek közül kit akarnának első alispánná tenni? Mind a két fél Kerkapolyt nevezte meg, ki azonnal ki is kiáltatott. A második alispán és a többi megyei tisztek választása iránt nem értett egyet a két párt, mely mindegyik kész lajstrommal volt ellátva, és az forgott kérdésben, ki részén van a többség. Az adminisztrátor habozni látszott. De a szabadelvűek felvilágosítás végett az ellenpárti vezérek egyikét hordozók körül táborukban, kinek megmutatták az ügyeket fenntartó nemeseknek nagy számát. Azonnal kétségtelen lön, miszerint részükön van a többség, és tüstént végbement a választás. Az ad255
