Hermann Róbert: Választási küzdelmek a reformkori Zala megyében (1834 -1847) - Zalai gyűjtemény 79. (Zalaegerszeg, 2015)
Válogatott dokumentumok 1834–1847 - Követválasztás, 1843
Tudnunk kell azt, hogy a nemesek száma Magyarországban igen csekély, amidőn a nemteleneké tíz milliót meghalad. Tudnunk kell azt is, hogy a nemesség többé nem leszen képes ily csekély számmal, a nemtelenség segítsége nélkül, any- nyival inkább annak kizártával Magyarországot megvédelmezni és megbírni, ugyanazért a józan okosság azt hozza magával, hogy ezen sokkal nagyobb és erősebb részt, akik egyéberánt is már ma bennünket is védelmeznek, velek kezet- fogva magunkhoz csatoljuk, ezer felé szaggatott erőinket egyesítsük, őket a terhek viselésében segítsük, a háziadót velek együtt aránylag viseljük, s nékiek e hazában, melynek legtöbb terhét ők viselik, több és nagyobb szabadságot adjunk. Mert ha ezt nem tesszük jó szerint, ők tehetik rossz szerint, mitől Isten őrizzen! De nemcsak a vésztőli félelem int bennünket, nemcsak a házicassának, sőt egy országos cassának is fizetésére, hanem legfőképpen a közjó és a haza boldogsága, mert szegények vagyunk; a szegény nemes szűrhöz, bocskorhoz alig jut, nagyjaink telvék adóssággal, és éppen azért kell fizetnünk, mert szegények vagyunk, és szégyennel kell megvallani, hogy a természettől megáldott dús Magyarországban vagyunk ily szegények, azért, mert a közjó szegény, senki sem fizet egy fillért is a közjóra, azért közjó nincs is Magyarországban. Éppen úgy vagyunk, mint az a gazda, kinek földje, rétje van ugyan, de nincs ökre, szekere, s azért nincs jövedelme, azért szegény, meg van az Isten adta szép kövér országunk, de benne mégis szegénység, ínség, nyomorúság, cudarság uralkodik; vagy nem tudjuk hasznát venni a szép országnak, mert nincs ekénk, taligánk, azaz vasutunk, csatornánk, Fiuménk, tengerünk, bankunk, s a többi, vagy pedig más szívja el a kövér ország zsírját, és mi gyávák csak a száraz kortyot nyeljük. Valameddig tehát ekét, boronát nem szerzünk, ha mindjárt adósságra is, mindaddig jövedelmünk, gazdaságunk nem lesz, valameddig a közjó elölmozdítására nem adózunk, addig híres Magyarországban mindég szegény nemesek leszünk, adósak, nyomorúságokkal küzdők, s ugyanazért huzalkodók, veszekedők, igazságtalanok, mívelet- lenek, s gúnyai a szomszéd nemzeteknek, kik kősziklás sovány országban is boldogabbak mint mi, mert országukat s a közjót nem hanyagolják el úgy, mint mi, magyar nemesek; tudni való pedig az, hogy ahol az ország és a közjó szegény és elhagyatott, ott a polgárok is szegények és nyomorultak; az ily szegény polgárok pedig az országot fenttartani, megbírni, s az országot, független szabadságot magoknak kivívni s védelmezni sohasem képesek, s nem veszik azt észre, hogy amidőn idehaza a nemesi szabadság színe alatt féktelenkednek, egymást pusztítják, ölik, égetik, az egész ország elhagyatott pusztaság, idegeneknek szolgáló zsákmányhely és rabszolgaság, mert elhagyta azt végképpen a mai magyar nemes, kinek ősei azt hajdan nemcsak szerezték, de egyszersmind vitézül is őrködtek annak boldogsága felett; elhagyta, nem védelmezi többé azt, nem tartja méltónak, annak javára s szabadítására egy fillért is fizetni, sőt mint a kirablott méhkas, önmaga segíti feldúlni hazáját. 146
