Paksy Zoltán: Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között II. 1932 -1945 - Zalai gyűjtemény 78. (Zalaegerszeg, 2015)

Politikai küzdelmek Zala megyében 1932–1945 - 1. A gazdasági világválság és hatásai

- elsősorban a diktatúra veszélyére - a párt vezetői hívták fel a figyelmet.7 Programjukban az elvi legitimizmus, mint a diktatúra alternatívája jelent meg. Zala megyében a két politikai irányzat szembenállása megmutatkozott a vármegyei közgyűlés munkájában is, ahol egyre keményebb politikai csatározások folytak. Megalakultak a politikai csoportok, frakciót alakítottak a kormánypárti képviselők, a kisgazdák, a nyilasok és legvégül a választásokat megelőzően jött létre a keresztény tömb is.8

A katolikus ellenakció 1933 októberében jelentős gyűlést szervezett Nagykanizsán. Ezen részt vett a két zalai város plébánosa (Pehm József és P. Molnár Arkangyal) és a kereszténypárt két országgyűlési képviselője: Kállay Tibor és br. Kray István, valamint az országos pártvezetés részéről Ernszt Sándor és gr. Esterházy Móric országgyűlési képviselők, sok más zalai közéleti személy társaságában (Farkas Tibor, Tarányi Ferenc felsőházi tag, stb.). A felszólalók tiltakoztak a nemzeti jelszavak és programok kormánypárti kisajátítása ellen, ugyanakkor hangsúlyozták a szociális intézkedések fontosságát. Tiltakoztak az egypártrendszer és a személyi diktatúra lehetősége ellen. A külpolitikai kérdésekben elítélték az egyoldalú orientációt, a revízió megvalósításában az önálló magyar külpolitika szükségességét emelték ki.9 Ezek a gondolatok a kormány politikájával való szembenállást hirdették és szakítást jelentettek a keresztény-konzervatív táborban. A kereszténypárt akciója országos szinten tovább folytatódott, egy évvel a nagykanizsai gyűlés után Körmenden tartottak nagygyűlést, ahol egyértelműen megfogalmazták az ellenzéki magatartást.10 A választásokon tehát az egyik felmerülő kérdés az volt, hogy a Zala megyében jelentős táborral rendelkező legitimista kereszténypárt mennyiben tud a kormánypártnak valós ellenzékeként megjelenni, tud-e önálló arculatot és ellenzéki jelölteket felvonultatni?

A választáson e két párt mellett természetesen ismét csatasorba küldte jelöltjeit a Független Kisgazdapárt. Az 1930-ban alapított agrárpárt vezetője ekkor már a Gömbössel személyes barátságban lévő Eckhardt Tibor volt. A változást ezúttal a párt gyengülése jelentette, aminek egyértelmű jele volt, hogy ellentétben a korábbi évekkel, 1935-ben csupán három kerületben tudtak jelöltet indítani: Letenyén Vukics István, Pacsán Bosnyák Andor, Zalabaksán pedig Némethy Vilmos képviselte a pártot. Közülük Némethy már a korábbi ciklusban is képviselő volt, komoly tekintéllyel bírt a megyében. О a párt jobboldalához tartozott, nézetei sok tekintetben nem álltak távol a gombosi eszméktől. A gyenge szereplés annak ellenére következett be, hogy a Kisgazdapárt és a kormánypárt között a választásokat megelőzően egyezség jött létre az együttműködésről. Ennek tartalma az

7 Sipos 1999.164. p.

8 Tapolcai Újság, 1935. március 10.

9 Zalai Közlöny, 1933. október 24.

10Gergely 1993.101-102. p. A hasonló baranyai helyzetről Id. Vonyó 1982. 24. p.

11