Paksy Zoltán: Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között II. 1932 -1945 - Zalai gyűjtemény 78. (Zalaegerszeg, 2015)
Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1932. január 5.–1945. február 22.
főispán, az alispán, akik mindig megakadályozták és lehetetlenné tették azt, hogy itt a megyeszékhelyen a Hungarizmust megerősödjék, kifejlődjék, s hogy a magyar magyarra találjon. Ma Hungarista főispán biztosíték arra, hogy új életet nyerjünk. Ez az oka annak, hogy itt oly kevesen vagyunk Hungaristák s ezért egyedül és kizárólag a letűnt rendszer vezetői a felelősek, amit elfeledni soha nem fogunk, mert a nemzetet ért óriási veszteségért ők is számolnak. Amikor bebörtönöztek bennünket, leköpdöstek és gúnyt űztek belőlünk, akkor is tudtuk, éreztük, hogy győztünk. A mi erős hitünk és erős öklünk meghozza a magyarság számára a megváltást. Feldübörgő taps és lelkes éljenzés volt a felelet a nagyhatású beszédre. A ki- gyúlt szemekben fellángolt az öröm és minden egyes hallgató érezte: - Ha ilyen vezetői lesznek az új Hungarista államnak, akkor az az évtizedes fojtogató köd, amely eddig megülte a lelkeket, most az új tavaszban végleg felszáll. Kitartás. Éljen Szálasi!" Zalai Összetartás, 1944. szeptember 29. 103. Zalaegerszeg, 1944. október A Zala megyei nyilas pártvezető levele Teleki Béla főispánnak a nemzetiszocialista egység létrehozása tárgyában Magyar Nemzeti Szocialista Párt Zalavármegyei Központ Hévízfürdő - Hadnagyszállás Kitartás! Főispán Uram. A Miniszterelnök Úr balatonfüredi programbeszéde után a zalavármegyei egység érdekében beszélgetést folytattunk. Jeleztem ekkor, hogy ennek létrehozását Pártom szükségesnek véli. Jeleztem azt is, hogy - mint Zalavármegye-i pártvezető, jelezni fogok. Szeretném, ha jelentkezésem eredményessé válna. Szeretném, ha Főispán Úr megértené jól mondanivalómat, hiszen mindkettőnk magyar szíve és magyar akarata a Haza sorsáért aggódik s Érte küzd. A hétszázéves rabiga örökségül a széthúzást és a pártoskodást hagyta nekünk. Él is ezzel a magyar minden nehéz időben. Az egyéni érvényesülések és vezérkedések háttérbe szorítják az összefogást s mindig csak akkor eszmélünk, amikor az „idegen" járomba hajtotta fejünk. Ilyenkor a kurucoskodások szalmalángja vetélkedett a megalkuvással s 289
