Paksy Zoltán: Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között II. 1932 -1945 - Zalai gyűjtemény 78. (Zalaegerszeg, 2015)
Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1932. január 5.–1945. február 22.
Mielőtt az állomásfőnöki állás betöltésére áttérnék, tisztelettel értesítelek, hogy Hullay Gyulának áthelyezése iránt intézkedetem. Minthogy azonban Hul- laynak Tapolcán háza van és más fontos családi érdekek is oda kötik, kísérletképpen hozzájárultam ahhoz a megoldáshoz, hogy Keszthelyre helyeztessék át Tapolcán való kinn lakhatási engedéllyel. Ha azonban a jövőben bármilyen panaszod volna ellene, úgy a kinn lakhatási engedélyt is megvonjuk tőle, esetleg Keszthelyről is áthelyezzük. Hullay teljesen meg van törve, társadalmi szerepléstől teljesen visszavonul és tiszteletbeli állásairól lemond. A mi a tapolcai állomásfőnöki állás betöltését illeti, vissza kell térnem a balatoni vonalaknak a budapesti üzletvezetőséghez történt átcsatolásának okaira. A Balatonon megtartott vonal beutazásaim alkalmával ismételten meg kellett állapítanom, hogy a szombathelyi üv. központjának fekvése a tapolcai vonal szempontjából nem szerencsés. A vonal félreesett s nem volt annyira kézben, mintha Budapesthez tartoznék. Az eredmény az volt, hogy az ellenőrzés nem volt elég intensiv és a végrehajtó szolgálat lebonyolítása általában nem történik azzal a pontossággal és megbízhatósággal, melyet a forgalom végrehajtása érdekében meg kell követelnünk. Az ügykezelés bizonyos patriarkális alapon lanyhán folyt, ami főként annak tulajdonítható, hogy az állomások vezetői többé kevésbé nem állnak a helyzet magaslatán és amellett a szolgálattal szemben észlelt bizonyos közönyösség jellemzi egész működésüket. Ez a jelenség, a szolgálati főnökök példája alapján jórészt a személyzetre is megtette a maga káros hatását. Mint vasúti és hajózási főfelügyelőség volt főnökeit bizonyára érdekelni fog, ha bizalmasan rámutatok néhány közeli eseményre, mely vonalrészen uralkodó állapotokra élénk világot vet. így megtörtént a télen, hogy két személyszállító vonatunk a hóban elakadt, mert sem Tapolca állomás, sem az ottani fűtőház és osztálymérnökség, sem pedig a közbe eső állomások a vonatok akadálytalan közlekedésének biztosítására a legelemibb intézkedéseket sem tették meg. Ugyancsak ezen a vonalon a közelmúltban leadott ellenjelzésekkel zavarták meg a forgalom akadálytalan menetét, egy másik esetben pedig az egyik állomáson megállás nélkül áthaladó mozdonyvonat, melyet ugyan a kijárati váltókon túl sikerült megállítani, veszélynek tette ki a másik állomásról már útban levő személyvonat biztonságát. Ugyancsak jellemzésül mutatok rá arra a közelmúltban lezajlott eseményre is, hogy a Tapolca állomáson beosztott vonatkísérő személyzet körében a felsőbbségnek tulajdonított, de semmi komoly alappal nem bíró szolgálati intézkedés ellensúlyozása céljából mozgalom indult meg, amelybe a kerület országgyűlési képviselőjét, Tapolca község főjegyzőt, a soproni iparkamarát, a tapolcai ipartestületet és a kereskedelemügyi minisztériumban beosztott egyik magasabb állású vasúti tisztviselőt is igyekeztek külső közbenjárókkal megnyerni és ezzel a mozgalommal Tapolca község lakosságának körében is ok nélkül izgalmakat okoztak. Megállapításom szerint e mozgalom egyik főmozgatója Hullay Gyula tapolcai tiszt volt és jóllehet 79
