Paksy Zoltán: Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között II. 1932 -1945 - Zalai gyűjtemény 78. (Zalaegerszeg, 2015)

Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1932. január 5.–1945. február 22.

tével foglalkozott, arra a megállapításra készteti, hogy sokat ettől a kormánytól sem lehet várni. Azonban mint szociáldemokrata a tárgyilagosság álláspontjára helyezkedik és a kormány cselekedeteiről nem akar még mérleget készíteni. A továbbiakban a Gömbös-kormányt megelőző kormányok bírálatába bocsátkozott. A Károlyi-kormányra vonatkoztatta a miniszterelnök úrnak a „pipázó magyarok" kijelentését. A Károlyi-kormány egyetlen ténykedése abban állt, hogy a pengő értékállandóságát megóvja, és hogy az országban csend és nyugalom legyen. De mit is kezdhetett ez a kormány azzal a hagyatékkal, amit reá a Bethlen-kormány hagyott. Bethlenék azzal védekeznek, hogy az a soha nem látott gazdasági lesüly- lyedés egy világkatasztrófának a következménye. Kétségtelen, hogy a magyar válságban igen nagy része van a világ gazdasági helyzetének. De ez még nem minden. Aki az utóbbi időben figyelemmel kísérte a Bethlen-kormány ellen a parlamentben elhangzott ellenzéki beszédeket, abból tudomást szerezhetett, hogy ez a kormányzat 10 év alatt milyen bűnös gazdálkodást folytatott az ország pénzével, és még mindig nem tudni, hogy véget értek-e már azok az adatok, amelyekből erre a gazdálkodási módra lehet következtetni. Ezek az okok még arra is adhatnak alapot, hogy a Bethlen-kormányt vád alá helyezzék, mint azt a szociáldemokrata párt a parlamentben indítványozta is. A Bethlen-kormány katasztrofális gazdálkodásán kívül még azt is elkövette, hogy a már égetően szükséges reformokat nem engedte megvalósulni. Ilyen örökséget kapott Károlyi. Károlyi viszont arra az álláspontra helyezkedett - hogy majd csak lesz valahogy.

A Gömbös-kormányt úgy várták, mint valami csodát. Ennek a nagy várakozásnak pedig az volt az oka, hogy az országban most már mindenki érzi és tudja, hogy itt történni kell valaminek, annyira leromlottak a gazdasági viszonyok. Mindjárt az elején azt a kijelentést tette, hogy a munkás az ő testvére. Ugyanakkor azonban azt is kijelentette, hogy a tőkés is testvére. Ez már elég alap arra, hogy a szociáldemokrata párt ne higgyen abban a csodában, aminek az eljövetelét remélték. A mostani miniszterelnök tényleg fel is hívta a nagyipart, hogy több munkást alkalmazzon, mert azt hitte, hogy elég a puszta szó a munkanélküliség megoldására. Azonban a kapitalistáknak az az érdekük, hogy minél több munka- nélküli legyen, hogy ezzel a munkabéreket leszállíthassák, s így természetes, hogy Gömbös felhívása is pusztába kiáltott szó maradt. Itt gyökeres reformok kellenek. A 95 ponttal foglalkozva, folytatja beszédét, hogy ezekből a pontokból a két legfontosabb maradt ki és pedig a földbirtok és a parlamenti reform. A mai birtokviszonyok mellett az ország népe csak pusztulásnak nézhet elébe, mert nálunk a nagybirtokos osztály dominál. Itt megjegyzi, hogy az elment két megelőző kormány egy milliárd és 800 millió pengőt fordított a mezőgazdaság felsegélyezésére, ami azonban nem volt más, mint a nagybirtokosok munkanélküli segélye. Itt figyelmeztettem a szónokot, hogy ezzel a hanggal hagyjon fel.

70