Paksy Zoltán: Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között II. 1932 -1945 - Zalai gyűjtemény 78. (Zalaegerszeg, 2015)

Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1932. január 5.–1945. február 22.

пак kell tekinteni. Meggyőződésünk ugyanis az, hogy egyrészről a magyar föld produktív ereje, világgazdasági viszonylatban is, ma még oly felbecsülhetetlen erőt és értéket jelent, mely bázisa lehet állampénzügyi helyes kibontakozási megoldásoknak. Másrészről meg a magyar föld mívelői és a magyar mezőgazdaság egy csak átmeneti gazdasági rendezés érdekében nem lehetnek külföldi, de még világgazdasági válságnak sem az áldozatai. Maradandó értéket csak a magyar föld biztosít és a gazdasági válságból helyes kivezető utat a kapitalisztikus gazdasági rendszer bomlása idején csak az a pénzügyi politika jelenthet, mely tengelyévé a magyar mezőgazdaságot teszi.

A magyar közgazdasági és pénzügyi politikának ilyen iránya nemcsak a magyar földnek a megsegítését szolgálja, de kétségtelenül az egész magyar közgazdasági élet, tehát a kereskedelem és az ipar fellendülését is eredményezi. A megpróbáltatások közepette is mélységes hazafias érzés és kizárólag a magyar föld szeretete ad irányítást a magyar gazdák köréből feljajduló panaszoknak. Azért a nemzeti erők hathatós védelme céljából is kérjük, hogy a m. kir. Kormány mindennemű panaszt és elkeseredésre okot adható jelenséget részleteiben is meghallgatva, tegye részletes vizsgálat tárgyává a mezőgazdaság helyzetét. Ezzel kapcsolatban a lelkek megnyugtatására is módot kellene adni arra, hogy a gazdatársadalom maga is feltárhassa panaszait.

2. Ez az óhajunk, előterjesztésünk egy másik tárgyköréhez szolgál átmenetül. Hódolattal kérjük Főméltósági Urunkat, kegyeskedjék e súlyos helyzetben megjelölni azokat az új regeneráló erőket, amelyek biztosítékul szolgálnak arra, hogy a nemzetköziség és világpolgár tanai a békeszerződésekkel amúgy is széttépett országnak a lelkét hatalmukba ne kerítsék. Felfogásuk szerint megfontolás tárgyává kellene tenni vajon a földalatti nemzetközi szervezkedéseket, amelyek a magyar gazdatársadalom egységes sorait megbontani igyekeznek és éppen ezért a legnagyobb éberséget követelik, nem lehetne-e leghatásosabban ellensúlyozni, ha a szólás, gyülekezési és sajtószabadság minden eszközét sorompóba állítva, állandóan és kitartóan felvilágosítható volna az a gazdatársadalom, mely hitéhez, hazájához, régi erkölcseihez a legválságosabb időben is hű kíván maradni. Erezzük és tudjuk, hogy teljesen jogosak és jóhiszeműek a nemzet sorsáért felelős alkotmányos tényezőknek azon aggodalmai és az a felfogása, hogy az elégedetlenségre hajló társadalomban a szabadságjogok szabadabb gyakorolhatásaiból és a belőle származó visszaélésekből nem az alkotmányos élet nyer támaszt, hanem a demagógia és a jog, alkotmány és polgári rend elleni törekvések, s talán éppen az említett földalatti mozgalmat erősítették meg.

Ezzel szemben mégis szabad legyen arra hivatkoznunk, hogy, ha ezek a törekvések és támadások nyíltan jelentkeznek, egyrészt jobban felismerhetők, másrészt kétségtelen, hogy szélsőséges, szertelen megnyilvánulásaik éppen a magyar gazdatársadalmat tömörítenék és erősítenék a kísértések ellen való szembenállásra,

53