Paksy Zoltán: Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között II. 1932 -1945 - Zalai gyűjtemény 78. (Zalaegerszeg, 2015)

Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1932. január 5.–1945. február 22.

sorssal, annak áldozatos részesei voltatok búban és örömben egyaránt. A legsúlyosabb időkben mindenkor bátor hitvallást tettetek magyar érzéstekről, becsülettel harcoltatok velünk minden harcunkban és az első világháborúban is, hűen dédapáitok dicső hagyományaihoz. Azok is a magyar nemzet védelmében vérez- tek a muraközi végváraknál, elestek a hazáért a Dráva partján és vértanúságot szenvedtek a szabadságért.

Előttünk szent volt és szent marad mindig az a terület, amelyet a természet megáldott, a képzelet mondákkal népesített be, a történelem dicsőséggel aranyozott meg. Itt élt Magyarország egyik legnagyobb államférfia, hadvezére és költője, aki lángeszének fényével és kardjának erejével becsületet szerzett egész Európa előtt a magyar névnek és minden bizonyságnál fényesebben bizonyította, hogy egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalóak. Itt vérezte be az ő tragikus halála a boldogságnál is jobban szeretett hantokat. Zrínyi Miklós eszménykép és világító példa előttünk, mert hű az államfőhöz, az egységes állameszményhez, jó muraközi és igazi magyar. Az ő iskolájának erőteljes hatásai soha ki nem törlődtek a muraközi lélekből, amelynek jellemző vonása most is a mindent átölelő vallásosság, a lángoló hazafiság, a politikai belátás, higgadt megfontoltság és az európai művelődés megbecsülése. Zrínyinek fogalmat jelentő neve, a történelmi hivatás- tudat, az egymásba rétegeződő hagyományok, a vérrokonság és az érdekközösség ezer meg ezer szála fűzött össze bennünket, Magyarország bármely táján élőket Muraközzel, amely a Szent István korából eredő kétségbevonhatatlan bizonyíték szerint már ezer év óta közvetlen része Zala vármegyének. Tíz évszázad pergett le az idők orsóján: viharos tíz évszázad, de egyetlen esztendő sem volt, amelyben a muraközi lélek megtagadta volna a Magyarországhoz való hűséget. A muraközi léleknek tántoríthatatlan jellemerején megtört minden csábítás és fenyegetés. Benneteket csak az erőszak tudott tőlünk ideig-óráig elszakítani. De akkor is csak politikailag, lelkileg sohasem.

Köszönjük kitartó hűségteket, a magyar hazához való ragaszkodástokat, amelynek alkotmánya szentségnek tartotta muraközi nyelveteket, amelyben egy nép lelke él. Szerettétek mindig a magyar államközösséget, mert tudtátok és éreztétek, hogy egyenlők voltatok jogokban és kötelezettségekben mindenkivel és hogy a közös jó édesanyánk szívén hordotta Muraköznek anyagi és szellemi fejlődését. Bennünket vártatok, sóvárogva visszavágytatok és mi is vártunk benneteket, hogy megint legyen úgy mint régen volt. Híven őriztük az emléketeket, ápoltuk a testvéri összetartozást. Veletek közös erővel dolgoztunk az egyesülésért! A trianoni igazságtalanság jóvátételéért egy pillanatra sem adta fel a magyar nemzet a küzdelmet. A történelmi jogainkhoz, a szentistváni állam eszméjéhez való szilárd ragaszkodás adta az ösztönzést vármegyénknek is, amikor több ízben megnyilatkozott Muraköz végleges visszaszerzése érdekében. Hisszük,

262