Paksy Zoltán: Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között II. 1932 -1945 - Zalai gyűjtemény 78. (Zalaegerszeg, 2015)
Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1932. január 5.–1945. február 22.
Ián lassúbb tempóban kívánja ezt a törvényt megalkotni. (Meskó Zoltán: Prohász- ka gyorsabban akarta!) Sokan talán azt hiszik, hogy ez a javaslat nem elegendő a földbirtokreform megvalósítására. Különbség tehát csak abban a tekintetben áll fenn közöttünk, hogy szélesebb vagy szűkebb körben, rövidebb vagy hosszabb idő alatt, simán vagy megrázkódtatással, avagy pedig kényszerkörülmények között hajtsuk-e majd végre ezt a törvényt. Méltóztassanak megengedni, hogy egyrészt a földbirtokpolitikával, másrészt magával a törvényjavaslattal foglalkozzam. Ügyes kézzel és okos fejjel kell hozzányúlni a földbirtok-politikához, mert itt egyéni érdekek nem jöhetnek tekintetbe, itt az egyéni érdekeket minden tekintetben alá kell rendelni a közérdeknek. Vigyáznunk kell arra, hogy semmiféle vonatkozásban ne menjünk túlzásba, mert akkor igen könnyen megtörténhetik az, hogy amit mi a legszociálisabban kívánnánk megoldani, más vonatkozásban antiszociálissá válik. Célzok itt arra, hogy ennek a leendő törvénynek a végrehajtásával a mezőgazdasági cselédek és mezőgazdasági munkások egész tömege válik feleslegessé, így tehát ezeknek a mező- gazdasági munkásoknak az elhelyezkedéséről is gondoskodni kell; gondoskodni kell pedig úgy, hogy az ne mehessen a többtermelés rovására. T. Ház! Az én felfogásom szerint a föld-birtokreform legideálisabb alakja a telepítés. Ez a legmegfelelőbb birtokosztás, inert ezzel ott oszthatjuk fel a birtokokat, ahol azok felosztásra jelentkeznek, ahol rendelkezésre állanak; a lakosság számát ott sűríthetjük, ahol erre szükség van. Bizonyos vonatkozásban megoldható ezzel a nemzetiségi kérdés is és ezzel lehet legjobban ellensúlyozni az egykés vidékeken a születési arányszámot. (Tóth János: Ezzel a javaslattal?) Nem ezzel a javaslattal, hanem az én elgondolásommal. Ezzel szaporítani lehet a községek számát ott, ahol arra szükség van. A legnagyobb nehézséget az okozza, hogy nincs meg hozzá a megfelelő anyagi erő, hogy nem lehet összehozni azt a költséget, amely a telepítés radikális keresztülviteléhez szükséges. A másik baj pedig ebben a tekintetben az, hogy a mi népünk annyira szereti a szülőfaluját, annyira ragaszkodik (Tóth János: Legyen nyugodt, elmegy máshová is! — Meskó Zoltán: Kétmillió mégis kiment Amerikába!) ahhoz a földhöz, ahol született, ahol él és lakik, hogy nagyon nehéz onnan kimozdítani. (Tóth János: Dehogy nehéz!) Nagyon sok községben kérdést intéztem a lakossághoz, vájjon hajlandó volna-e esetleg egy telepítési akcióban résztvenni? Nagyon-nagyon kevés igenlő választ kaptam. (Meskó Zoltán: Sőt Litvániából már viszik őket! 60 ezret!) Elmondok egy esetet. Egyik községemben beszélgettem a kisbíróval, akinek csak félhold földje van (Tóth János: Megvan havonta 60-70 pengője!) és ő azt a kijelentést tette: Ha máshol 15 holdat adnak is, akkor sem vagyok hajlandó innen 224
