Paksy Zoltán: Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között II. 1932 -1945 - Zalai gyűjtemény 78. (Zalaegerszeg, 2015)

Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1932. január 5.–1945. február 22.

folyomány és annyira természetes helyzet, mert ebben a pillanatban megfordultak a vélemények, amelyek addig az asszimiláció mellett voltak és belátták, hogy csak a disszimiláció elismerése oldhatja meg ezt a kérdést.

[...] T. Ház! Dosztojevszkijnek van egy érdekes kis füzete a zsidókérdésről. Azt mondja Dosztojevszkij, hogy ő maga számtalan ízben tapasztalta és hallotta azt a zsidó mentalitást és felfogást, azt a vágyat, annak a vágynak a kifejezését, hogy a zsidóság azt reméli és azt várja, hogy a Messiás újból összegyűjti őt Jeruzsálemben és kardjával minden népet lábai elé kényszerít. Ebből a felfogásból folyik a zsidóságnak az a vágya és az a gondolata, hogy minden más foglalkozás felett olyan foglalkozásokat részesítsen előnyben, ahol az arannyal való kereskedés, vagy pedig az árunak aranyra való átváltása a legkönnyebb. Ez éppen abból a vágyból fakad, hogy ha elkövetkezik az az idő, hogy Jeruzsálembe kell mennie a zsidóságnak, akkor a földbirtokvagyon és a megszállott ország talajába mélyebben gyökerező egyéb vagyontárgy ne akadályozza őket abban, hogy ennek a felhívásnak eleget tegyenek.

T. Ház! Ebből nyilvánvalóan látjuk, hogy a síbolásnak tulajdonképpen hol van az alapja. Ebben a vágyban van az alapja. Ezért akarja a zsidóság kézben tartani, könnyen vihető formában, átcserélhető formában kézben tartani a vagyonát, - gyémántban, aranyban, kötvényben, vagy más hordozható vagyontárgyban - hogy ezáltal minden pillanatban engedelmeskedni tudjon az ősi parancs hívó szavának.

T. Ház! Amikor tehát már ott tartunk, hogy az egész világ át van hatva a zsidókérdés jobb és alkalmasabb megoldásától, akkor még mindig akadnak, itt a képviselőházban is olyanok, akik a zsidóság jóbarátjának tartják magukat, pedig legyenek meggyőződve, azzal, hogy tagadják e kérdés létezését, nem tesznek jó szolgálatot a zsidóságnak, mint ahogyan nem tettek jó szolgálatot azok sem, akik húsz vagy huszonöt évvel ezelőtt tagadták ennek a kérdésnek a létezését. Asszimiláció helyett disszimiláció az, ami tulajdonképpen ezeket az embereket átfűti. A felekezetiség kérdésével pedig már mindenki leszámolt, ez túlhaladott álláspont, a zsidóság óriási többsége sem hisz már benne.

T. Ház! A zsidóságról csak egy lehet az ítéletünk: igenis, külön test a nemzetben és ezzel a külön és legtöbbször ellenséges testtel szemben védekezni kényszerülünk. Az első zsidótörvény után védőfegyverünkként a kormány ezt a második zsidójavaslatot akarja a kezünkbe adni. Az első zsidótörvényről megmondottuk annakidején a véleményünket. Kifejtettük, hogy ez az életbe átmenni nem tud, mert annyira nevetségesen csekély élű kis jelentőségű hatásában. Most, amikor rövid idő alatt olyan csúfosan megbukott az első zsidótörvény, akkor pár hónappal később joggal remélhettük volna, hogy komoly formában fogja a kormány ezt a kérdést egyszer s mindenkorra vagy legalább is hosszú időre megoldani. Nem ez történt. Amikor már az egész világ elismeri ennek a faji kérdésnek

197