Paksy Zoltán: Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között II. 1932 -1945 - Zalai gyűjtemény 78. (Zalaegerszeg, 2015)

Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1932. január 5.–1945. február 22.

ennél sokkal több: erény, vértanuságig menő önfeláldozás, a hazáért az emberi fajért, amelynek történetében egy-egy ember élete nem lehet több, mint suhanó perc, de amely valamennyiünket érdekel jövőjében és elkövetkezendő nemzedékeiben is.« Ok tehát a suhanó politika perceinek emberei voltak, akik nyugodtan lakmároztak akkor, amikor meghallották Magyarország feldarabolását.

Mi segítette elő az októberi forradalmat? Elsősorban a változás vágya, az elmaradt reformok után való vágyakozás, mert a parlament akkor csip-csup dolgokkal foglalkozott. Az ország lakossága ki volt éhezve, el volt keseredve, könnyű volt ezt a társadalmat nekivinni a forradalomnak, de annál szörnyűbb volt a felébredés, a felocsúdás, mert látták a tömegek, hogy a változás vágyának kielégítése és a reformok megvalósítása helyett tulajdonképpen magát a nacionalizmust temették el. A magyarságnak egy másik nagy csalódása volt a zsidó politikában és a zsidóságnak egy második nagy csalása volt a kommunizmussá való átalakulás, amikor a zsidóság azt hirdette és azt mondta, ismét hazafias mezbe öltöztetve a gondolkodásmódját, hogy jön a bolsevista felmentő hadsereg és azért jön, hogy Magyarország integritását visszaszerezzük. Ezzel az ürüggyel tudták mozgósítani a hadsereget és átvenni a hatalmat. Míg a 48-as forradalom a magyar nemzet géniuszából született, addig az októberi forradalom a zsidóság géniuszából született. A demokrácia és a szabadság a zsidóság részére csak álarcok voltak. Amikor nem volt szükség ezekre az álarcokra, akkor ezeket messze elhajította magától. Amint a gazdasági téren a liberalizmus a fegyverük, úgy a demokrácia és a szabadság állandó hangoztatása volt a zsidóság politikai fegyvere, politikai álfegyvere és politikai ürügye.

Nagyon érdekesen írja le Kadisics Elemér konzervatív, éppen nem szélsőséges és éppen nem fajvédő újságíró azt, amit én itt most felállítottam és erre egy nagyon jó példát hoz fel. Azt mondja, hogy a Károlyi-kormány idejében a véleményszabadságot a második néptörvényben törvénybe iktatták és éppen ezért a cenzúrát később sem akarták bevezetni a népköztársaság védelmére. De - mondja Radisics - erre nem is volt semmi szükség. Miért? Mert volt egy másik cenzúra, a felháborodott tömeg cenzúrája, amely felháborodott tömeg dühét és cenzúráját sokszor már napokkal előre jelezték az illető nyomdavállalatnak vagy szerkesztőségnek; ilyen előre megrendelt tömegfelháborodás rombolta szét annakidején az Új Nemzedék szerkesztőségét és az Apostol-nyomdát a Horánszky utcában. Amikor ilyen tanulságok után a nem régen elhunyt Kádár Lehel jó magyar érzésű újságíró annakidején az újságírók egyesületében azt indítványozta, hogy az újságírók egyesülete írjon fel a kormányhoz és követelje annak megszüntetését, hogy a szabad véleménynyilvánítást a terror állandóan meggátolja, akikor az újságírók egyesületében, amelyben 80 százalékban voltak képviselve zsidók, a

195