Csomor Erzsébet (szerk.): Zalaegerszegi végrendeletek 1701-1826 I. 1701-1803 - Zalai gyűjtemény 77/1. (Zalaegerszeg, 2015)

Bevezetés

t, pl. pedigh, adósságh, átírtuk a „cz"-t „c"-re, pl. reczéset=recéset, czéh=céh, a „ts"-t „cs"-re, pl. tsalárd= csalárd, bötsületesen=böcsületesen, a fonetikus írással rögzített szavakat a mai írásmód szerint közöljük, pl. mardgyanak=maradjanak. A magánhangzók esetében is a modern átírás szabályait alkalmaztuk a nyelvi jelleg megtartásával, pl. többibűl, a szavak külön- és egybeírásánál hasonlóképpen jártunk el. A személy- és földrajzi neveknél betűhív közlést, a kis- és nagybetűk használatánál a mai helyesírás szabályait alkalmaztuk.

A testamentumokat nem a levéltári irattári rendben, hanem azok időrendjében, ezen belül betűrendben közöljük. Mindegyik végrendeletet sorszámmal láttuk el. Ezt követi a forrás címe, ami a testáló nevét tartalmazza, majd a dokumentum keletkezésének dátuma. Ha fiókvégrendelet is tartozott az irathoz, abban az esetben két dokumentumnak tekintettük a forrást és azonos sorszám alatt, az ábécé betűivel jelöltük. Eredeti helyén meghagytuk a forrásokban áthúzott szövegrészeket, []-be tett, dőlt betűvel jelöltük, a betűpótlásokat is []-be tettük. Olvashatatlan szövegrészeknél [...] jelet alkalmaztuk, ahol papírhiány miatt nem tudtuk az írást rögzíteni [—] módon jelöltük. A források szórendjén, ragozáson nem változtattunk. Nyelvhelyességi hibákat, pontatlanságokat, a szövegben előforduló vulgáris kifejezést zárójelben feltüntetett egyezményes jellel (sic!) láttuk el.

Jelölés nélkül feloldottuk a rövidítéseket, pl. Tek=Tekintetes, Vrgye=Várme- gye, Mlgs=Méltóságos, amit dátumok esetében szintén megtettünk, de a pénzegységek, pl. ft, fi, for, xr, rövidített formáját meghagytuk, feloldásuk a kötet végén lévő függelékben megtalálható. A latin szavakat latinosán, de a latin szavak magyar szóvégi ragjait a magyar helyesírásnak megfelelően írtuk. A német szavakat ma ismert formájukra írtuk át, megtartva a korabeli német nyelvhasználat sajátosságait.

A forrásokban előforduló latin, magyar és német szavakból, valamint azokról a fogalmakról, kifejezésekről, melyekről úgy éreztük, hogy magyarázatra szorul, glossariumot készítettünk.

A kötetet hely- és névmutató, valamint tágymutató egészíti ki. A hely- és névmutatóban a forrásokban található, valamennyi település és személynév szerepel. Zalaegerszeg várost külön nem mutatóztuk, hiszen a végrendelkezés a városban, a városi tisztikar jelenlétében történt. A helyneveket a szövegben használt elnevezésük szerint rögzítettük úgy, hogy zárójelben feltüntettük mai elnevezésüket.

A forrásokban szereplő vezetéknevek alakváltozásait egységesítettük, pl. Toth, Totth, Tótth=Tóth, mert az azonos nevek összehasonlítását, elkülönítését nem tudtuk megnyugtatóan elvégezni a következetlen írásmód miatt. Egységesítettük azokat a névalakokat is, ahol a vezetéknév mellett foglalkozásra utaló megnevezés is volt pl. Pintér Szabó Ferenc=Pintér Ferenc, mivel számos esetben egy dokumentumon belül is következetlenül - foglalkozásra hivatkozás nélkül - jelenik meg ugyanannak az egyénnek a neve. A német vezetékneveket próbáltuk betű6