Csomor Erzsébet (szerk.): Zalaegerszegi végrendeletek 1701-1826 I. 1701-1803 - Zalai gyűjtemény 77/1. (Zalaegerszeg, 2015)
Végrendeletek Zalaegerszegen a 18–19. században
öröklés vagy végrendelet útján jutott. így volt ez Kernén Borbála esetében is, akinek lakóházát - ami „rész szerént reám őstül maradott,"133 végrendeletében Ferenc fiára hagyta. Az ősi javakból elsődleges kedvezményezettként nem a házastárs örökölt, hanem a gyermek, ha ez nem volt, akkor egyenes ági rokonok, ha ilyenek sem voltak, csak ebben az esetben következett az özvegy. Szerzeményi, azaz ingó- és ingatlan vagyon, amit vétel, csere stb. formájában szereztek életük folyamán. Erről, ellentétben az ősi vagyonnal, szabadon rendelkezhettek. „Tudjad, hogy az ingó jók, kit szülék kerestek, avagy az mely jószágot ők pénzeken vettek, mivel azok, csak ingó jóknak neveztetnek! Mind fiat, és mind leányt egyaránt illetnek."134 A szerzeményi jelleget a testálok feltüntették, a testamentumban jelölték, mint például „a magam szerzeménye;"135 „szőlőmet, melyek mind magam erejével szereztettek;"136 vagy „ingó, ingatlan javaim, melyeket szerzettem tulajdon iparkodásom által."137 Az ősi és szerzeményi javaktól elkülönítették a más eredetű vagyont, mint például Kebele Terézia 1797-ben tett végrendeletében, ahol „ingó, ingatlan ja- vaim"-ról olvashatunk, amelyeket „boldogult férjemtül szerzettem."138 Megkülönböztették a vagyontárgyakat, a testáló pontos leírást adott a megjelölt örökösöknek. Hazánkban az öröklés sorrendjét - a fiági öröklés elsődlegességét - 1840-ig törvény biztosította.139 Az öröklésnek ezen módja szerint a fiúk a szülői vagyonból nagyobb mértékben örököltek, mint a lányok. Az ingatlant a fiúk örökölték, ellenben a szerzett javak öröklésében nem volt különbség a lányok és a fiúk között. Az öröklés szabályai szerint az özvegyet, özvegysége idejére megillette a férje házában maradás joga. A magyar jog 1848 óta elismeri az örökhagyó szabad végrendelkezési jogát. Megszűnt a fiági és leányági megkülönböztetés, a leszár- mazók közötti egyenlő örökösödés vált lehetővé.140 Végrendelkezőink között gyakori az özvegy házastárs, a házasok között pedig a második, harmadik házasságában élő, ezért gyermekeik is „többfélék". Az örökösök esetében különbséget kell tenni az első házasságból, illetve a további házasságokból származó gyermekek öröklése között. A testáló az utódok anyagi biztonságát tartotta szem előtt, ami különösen is indokolt volt a több házasságból származó gyermekek esetében. Ezért az utolsó rendelésben tisztázzák, egyértelművé teszik a korábbi házasságokból származó gyermekek öröklését is. Sanits 133 Kémén Borbála végrendelete 1805. 134 Nagy Ferenc 1798.1. rész XIX. titulus. 135Gerentsér Szűcs Mihály végrendelete 1811. 136 Grabner József végrendelete 1814. 137 Koller Lakatos György végrendelete 1797. 138 Kebele Terézia végrendelete 1797. 1391840. évi VIII. te. 2. paragrafusa mondta ki az egyenlő mértékben történő örökösödést. 140Tárkány 1981. 725. 29
