Csomor Erzsébet (szerk.): Zalaegerszegi végrendeletek 1701-1826 I. 1701-1803 - Zalai gyűjtemény 77/1. (Zalaegerszeg, 2015)
Végrendeletek Zalaegerszegen a 18–19. században - Zalaegerszegi végrendeletek 1701. augusztus 18.–1803. december 17.
169. Köller János végrendelete 1798. december 4. Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében, ámen! Én, alább is megírt zala egerszegi városban lakozó Köller János adom tudtára mindeneknek, az kiknek illik ezen levelemnek rendiben, hogy ámbár teljességgel ágyban feküvő beteg nem vagyok; mindazáltal meggondolván az emberi halandóságot, nem tudom bizonyos órámat, melyben e csalárd világbúi kiszóléttassam, minek előttö tehát az én végső órámra jussak, kívántam feleségem, gyermekeim között következendő testamentumot megtenni, és ugyan Elsőben is az én bűnös lölkömet az mindenható Úristennek, testemet a földnek az ő anyjának, ahonnét eredetét vette, ajánlom. Másodszor. Javaimbúl mostohaleányomtúl, néhai Práiszekerin Örzsétül maradott árvájának hagyok 100 rénes forintokat azért, mivel öszvökerülése alkalmatosságával Miit Lakatos Ferenccel ígértem volt száz foréntokat, aminthogy már részenként ki is adtam ötven rénes foréntokat, melyek kitetszenek móringle- velén lévő jegyzéseimbűl, következésképpen, ha halálom történik, még hátra lévő, s általam ígért 50 ft. is kifüzettessék, rendelem. Flarmadszor. Istenben elnyugodott Ferenc fiamnak házassága alkalmatosságával kétszáz forént érő javakat adtam, mast házostársának, Vizli Kéner Julinkénak ezennel elengedem, és cassálom praetensiómat, legalább ő is halálom után rólam megemlékezzék. Negyedszer. Katalin leányomnak halálom történik, javaimbúl hagyok háromszáz rénes foréntokat, idest f. 300, melyek javaimbúl készpénzül ki is füzetődjenek, ezzel ő is contentáltossék teljességgel. Ezeken kívül legkevesebb keresete sem lehet feleségemen, és gyermekemen. Ötödször. Fia minémő passiva adósságaim maradnának, kifüzetődjenek javaimbúl, amelyben Katica leányomnak az kifüzetéshez semminémő közi nem lészen. Hatodszor. Feleségemnek nyugodalmas, és csöndes özvegyi lakására hagyom, és rendelem halálom után mastanában újonnan épétett, utca felül lévő két szobát, fele konyhával, hátulsó részit pedig általában fiamnak Antalnak, veteményeskerttel, udvarral, minden hozzá tartozandókkal együtt általadom, rendelem örökös bírására, senkitűi háborgatások nem légyen. Hetedszer. Ideértvén mindazonáltal azt, ha feleségem özvegyi sorsát megváltoztatná, szabadon ugyan teheti; lakása mindazonáltal ezen lakóházamnál meg nem engedtetik. Nyolcadszor. Mindenesetre, ha fiam Antal meghalna, és emberi kort nem érne, azon történetre tehát az egész ház kedves feleségemnek, Naimiller Klárának minden appertinentiaval egyetemben maradjon oly szín és conditiók alatt, 294
